Bejelentkeztem fodrászhoz, mert már épp ideje volt. Azon pedig már régen tépelődtem, hogy vágjunk-e Dóri hajából. Elég későn kezdett el neki megnőni, és olyan furán, inkább csak fejtetőn van haja. Egy év alatt elég hosszúra megnőtt, de a széleken még mindig csak picike babahaj van. Emiatt aztán elég furán, focistásan nézett már ki, és a szemébe is beleért, ami zavarta. Nagyon cukin nézett ki, ha két cofiba fogtuk, de azt mégsem lehet minden nap, nem tesz túl jót. Ha picit is melege volt, a kádban pedig szinte mindig felugrott a vége, és gyűrűsen kunkorodott, ami annyira tetszett nekem.
De tenni kellett valamit, vettem egy nagy levegőt, és kockáztatva a gyűrűs tincseket, megkértem a fodrászt, hogy igazítsa ki neki is a haját.
Szerencsére nekik semmi gondjuk nem volt ezzel, Dóri szépen beült a székbe, csinálta, amit kértek, tűrte, élvezte. Én meg aggódva néztem a tincseket, amik a földre hulltak. A saját hajamat sosem sajnáltam ennyire.
Aztán megláttam a végeredményt, kicsit később az újra hullámosodást, és örülök, nem bántam meg :)
