44. A csoda

A visszaemlékezésekben a múltkor már eljutottam a szülésig. Most pedig itt a részletesebb beszámolóm képekkel tarkítva.

Máj.25-én, vasárnap, reggel 6-kor arra ébredtem, hogy egy megfordulás után furcsán híg, folyékony dolog indult meg belőlem. Kiszaladtam a wc-re, és akkor láttam, hogy a nyákdugó odalett, sőt, némi folyadék is folydogált, ami egyértelműen magzatvíz volt. Mentem is szólni Apának, hogy mi történt. Kérdezte tőlem, hogy akkor most mi lesz. Mondtam neki, nem tudom pontosan, de a kórházba mindenképp menjünk be, mert szivárog a magzatvíz. Elmentünk mindketten zuhanyozni, készülődtünk, közben folyamatosan "csepegtem".

Nem tudni, miért, de teljesen elkerülte a figyelmemet, hogy ez a magzatvíz akár majd ömölhet is, és se óriásbetétet, se törölközőt nem tettem be a kocsiba, így aztán egy-két fekvőrendőr után szépen elárasztottam az ülést :)
Tocsogva másztam be 8-kor a SOTE II-re, elég ciki volt, de ott ezen senki nem botránkozott meg. Addigra már a szülésznőm is beért, fogadott, megmutatott a dokinak, aki megállapította, hogy bizony, szülni fogunk. Mivel szinte senki nem volt rajtunk kívül, rögtön mehettünk a szülőszobára.

Kipakolásztunk, átöltöztem, felhívogattam a rokonokat, Kitrókát :) Sétálgattunk a folyosón, Apa fogta a kezem.

Igazából 10 óráig teljesen jól elvoltam, inkább csak erősebb menstruációs fájdalomszerű fájások voltak. Utána azonban bedurvultak, én innentől kezdve jóformán nem nyitottam ki a szemem. Sőt, néha fura elalvásszerű állapotba kerültem 2 fájás között, mintha a szervezetem egyből standby-ba kapcsolt volna, hogy erőt gyűjtsek. A fájások erőssége és hossza abszolút nem volt tankönyvszerű, néha gyakrabban jöttek, de rövidebbek voltak, néha ritkábban, de pokoli erősek.
A szülésznő kb. óránként jött be ellenőrizni, de nagyon nem tetszett, amikor fájás közben vizsgálta a méhszájamat. Mindig elmondta, hogyan látja a helyzetet, szerinte hogy haladunk, és mindig megdícsért.
Kb 11:30-ra ért be a dokim, addigra már kellőképpen szenvedtem. Mikor megkérdezte, hogy vagyok, kedvesen odamorogtam, hogy "már elég rosszul". Apa mindig kérdezgette, hogyan segíthetne, de igazából én magam sem tudtam. Aztán a masszázs vált be bizonyos szinten, hátul, a medencémnél. Nagyon ajánlgatták a zuhanyzót, de nekem nem volt kedvem, mert így is nagyon közel voltam az ájuláshoz, ilyen típus vagyok. Féltem, hogy a zuhanyzóban összeesek. De végülis rávettek, és mint utólag kiderült, ez újra beindította, meggyorsította a további a tágulást.
A szülésznő ígért egy olyan méhnyaklazító injekciót, ami fájdalomcsillapítót is tartalmaz. Már nagyon vártam, hogy végre megkaphassam, beleéltem magam, hát, nem kellett volna...Miután megkaptam, na akkor jöttek csak a rettenetes fájások, én bevallom, legbelül kezdtem feladni, és csak arra vágytam, hogy vhogy kiszedjék belőlem a gyereket. Valószínűleg ezen a ponton tudtam annyira ellazulni a fáradtságtól és a kimerültségtől, hogy Dóri a kitolási szakaszba juttasson. Itt már egész jól éreztem magam lelkileg, mert tudtam, nincs sok hátra.
Aztán a szülésznő instrukcióinak megfelelően próbáltam nyomni, Apa egyfolytában bíztatott, és kb. a 6. fájásra szinte egyszerre pottyant ki a csodálatos kislányunk. Tehát nem volt olyan rész, hogy a feje kint van, és akkor majd utána jön a teste, hanem egy nyomásra bújt ki az egész baba. Hihetetlenül megkönnyebbültem, és bár elég érzékeny típus vagyok, azt hittem, zokogni fogok majd, amikor először meglátom DuDorkát. De ahogy rámtették, egyből csak simogattam, és próbáltam megnyugtatni, hogy ne féljen, nincs semmi baj.
Megmérték, megvizsgálták a kicsi lányt, aki végülis 14:32-kor 3330 g-mal 53 cm-rel született.

Aztán jöttek az utómunkálatok, amit nagyon-nagyon nehezen viseltem, türelmetlen voltam, és fájt is :(
Addig Apánál volt a pici lány, aki szintén nem sírt, fülig érő vigyorral próbálta felfedezni a kislánya minden kicsi vonását. De aztán minden rendbe jött, és hármasban élveztük a soha vissza nem térő pillanatokat.

Rendkívül gyorsan letelt az időnk, én saját lábamon mentem fel a szobámba, ahová sajnos már nem jöhetett velünk Apa :(

40. A várandósságomról írt szösszenetek

Ezeket az infókat sikerült összeszednem a fórumra írt hozzászólásaimból, érdekes, legalábbis nekem :)

2007.10.03. 5+1:
2 pozitív terhességi teszt után egy orvosi vizsgálat, ahol megerősítették, igen, babát várok!
2007.10.06 5+4:
Semmi különösebb tünet a tompa görcsölgetés és a borzasztóan erős mellfeszülésen kívül. Amit már biztosan nem kellett volna: egy infraszaunázás, egy whiskey-s-ugrálós rockkoncert.
2007.10.12 6+3:
első UH vizsgálat
2007.10.15-től 6+6:
Hörghurut gyógyszer nélkül, egyre gyakrabb ájulásos tünetek. Derült égből villámcsapásként egyszerüen úgy érzem, éhenhalok, de egy kiflit is alig bírok megenni 15 perc alatt. Tulajdonképpen éhezem, mert az émelygés miatt nem birok enni.
2007.10.27 8+4:
Reggel próbálnám felvenni a ruhákat, hát nagy nehezen találtam egy alkalmi nadrágot, amibe belefért a pocakom, a céges blúz meg jóformán szét akar pattanni rajtam mellben. Most vagyok 8+4, de emiatt a megváltozott emésztés miatt tök nagy a hasam. "Szerencsére" eddig sem voltam nádszál karcsú, tehát még tűnhet úgy, hogy "csak" híztam, de avatott női szem már észreveheti, hogy itt bizony másról van szó :)
2007.11. 6. 10+0:
Nekem egyébként már a 10. hétre megvolt a kismama nadrág+melltartó, mert nem fértem bele a korábbiba. 75B-ről egyszer csak 75D-re növekedtem, és mostanra már ez is kicsinek bizonyul.



2007.11.15. 11+2:
Délután óta fáj a bal oldalam. Néha olyan érzés, mintha a petefészkem görcsölne, néha mintha a vesém, néha meg mintha becsípődött volna a derekam. Este pihentem, próbáltam lazítani, reggelre el is múlt, de most délelőtt újra elkezdődött. Ez normális, vagy valami komoly gond van?


2007.12.24 16+6



2008.01.09 19+1:
Kiderült, hogy kislány.
Bezzeg a szája be nem állt, tartotta az egyik kezével a méhemet, nehogy ráomoljon, átölelte magát, játszott az ujjaival, pakolgatta a lábait, nem állt meg egy pillanatra sem. Jobban teszem, ha most pihenek, mert ha így folytatja, itt kő kövön nem marad.
Eddig is éreztem néha, hogy megkeményedik a hasam, de pikk-pakk el is múlt, ma viszont elég kitartó ez a görcsszerű dolog, gondolom, a méhem az. Mi ilyenkor a teendő? Mi okozza ezt?
2008.01.15 20+0:
Reggel óta nagyon fáj hátul a jobb oldalam. Mindegy, hogy ülök, állok, fekszem, sehogy sem tudok úgy helyezkedni, hogy ne érezzem. Talán a vesém van ott, de még egy vese sem fájhat egyfolytában. Ez vmi ilyenkor normális dolog? Ma vagyok pont félidős.
2008.01.21 20+6:
Nem merek menni egyedül sehová, mert többször is hirtelen rám jött az ájulás. A dokival már beszéltük, vérnyomás- vagy vércukoresés, de a zsebbe dugott szőlőcukron és a gyors pihenésen kívül mást nem tudott javasolni. Ma viszont már annyira szép volt kint az idő, hogy nem bírtam tovább, ki kellett szabadulnom a panelból. Hát 10 perc után úgy begörcsöltem, hogy alig bírtam hazavonszolni magam. Szedem a napi 3 MagneB6-ot, de ez most nagyon durva volt.
Viszont 2. napja nem vagyok vmi fitti, bújkál bennem vmi, nátha, hidegrázás, iszonyúan ver a szívem, és újra hányingerem van.

2008.01.25 21+3


2008.02.08 23+3



2008.02.12 23+6:
cukorterhelés
2008.02.22 25+3:
Pár napja a legkisebb nehézség is ki tud borítani, , egyszerűen könnyek szöknek a szemembe, és úgy érzem, összedől a világ. Vannak néha ilyen hullámaim, de nem nagyon szeretem.
2008.02.27 26+1:
4d Rá sem ismertem, annyira nyugi volt, pedig napok óta meg sem áll, szétrúgja anya oldalát.
2008.03.11 28+0:
A doki szerint gyanús, hogy nem pihenek eleget, úgyhogy most aztán végképp semmit nem merek tenni.
Görcsölgetek, a gyerek szétrúgja anya oldalát, alját, tetejét, sőt, reggel óta folyik rólam a víz. Alighogy magamhoz térek vmi miatt, babuci egyből közli velem, hogy ő bizony most már teljesen ébren van. Tehát én hiába szeretnék még visszaaludni, ő bulizik.



2008.03.18 29+0:
Tegnap videóztam kicsit, simán lehet látni, ahogy egy pukli elindul jobb oldalon fentről egészen lefelé :)
Az én kislányom ezek szerint egy energiabomba, képes egészen a mellem alatt dudorodni, teljesen keresztben nyújtózkodni kézzel+lábbal is, és néha pedig pörög körbe-körbe, mint az ördögűzőben, ja, a kedvencem a belülről-alulról bordarúgás. Tényleg úgy érzem magam néha, mint Ripley, ahogy egy élősködő űrlény feszíti a hasamat nem túl jó szándékkal :)
Én csak sejtem, hogyha gyanúsan szabályosan ráng, akkor csuklik. Mert egyébként meg felfedezőkörútra szokott menni, abszolut káosz-szerűen mozog.
2008.03.25 30+0:
Csütörtök délután megvettük Miskolcon A babakocsit. Benne van a hordozó, a mózes, és a sportrész is, napellenző, esővédő, alul pakolórész, külön táska, állítható bolygó kerék.
Az én babucim is rengeteget mozog, és már nem ijed meg Apa kezétől sem.
Jajj, vasárnap este álmunkban mindketten tartottuk a kezünkben a kicsikét! Vittem haza, be volt bugyolálva, mint vmi eszkimó :) Sosem álmodtam még ilyen gyönyörűt :)))
Én is +7kg-nál tartok most.



2008.03.31 30+6:
Rólam rendszeresen folyik a víz, én is megijedtem, de nálam úgy látszik, ez "normális". Ja, és mostanában nem vagyok éhes, csak este. Ezzel sem tudok sok mindent tenni.
Még a legelején ettem Nutellás kenyeret reggelire, ez aztán a vitaminbomba :) De később már én sem kívántam az édeset. A túrórudi az mondjuk fix pont, ja, a csokis shake volt még egy időre a sztár (hideg volt, és bent maradt), most teljesen új ez a fagyi-mánia.
2008.04.02 31+1:
Tegnap este óta iszonyúan fáj a gyomrom, szerintem a baba annyira fent van, hogy beszorult, mint vmi satuba. Felváltva fáj és van iszonyú erős hányingerem. Mit lehet ilyenkor csinálni (azon kívül, hogy megbeszélem a gyerekkel)?


2008.04.10 32+2

2008.04.14 32+6:
Csütörtökön járt nálam a védőnő, kiválogatta a kapott ruhák közül, amiket elő kell készítenem, a többi még ráér, mert elég nagyok. Kérdeztem a zsibbadásról (nekem ez szokott lenni), testhelyzetet kell váltanom, és ha így sem múlik, irány a doki. Kopp-kopp, azóta semmi gond ezzel.
Szombat este elmentünk sétálni a Tabánba, sünit lestünk, de nem volt, csak denevér. Viszont olyan izomlázam lett a vádlimban, hogy még ma is érzem. Szerintem a pingvinjárás miatt máshogy használom a nem létező izmaimat :)
Vasárnap pedig elmentünk kerti partyra, meglepően jól éreztem magam fizikailag is, és bár bekentem az arcom, leégett az orrom+az állam+a kézfejem. De annyira jól esett a levegő :)



2008.04.21 33+6:
Vasárnap végre elmentünk az állatkertbe :)
Olyan gyönyörű idő volt, bár sajnos tömeg is, de Apa nem ér rá hétközben. Nagyon büszke vagyok, mert egész jól bírtam, és annyira jól esett!
Viszont 2 kg-val lettem nehezebb 2 napon belül, pedig tegnap spec alig ettem. A lábujjaimon érzem a vizesedést, de inkább csak a jobb oldalamon. Ez mitől lehet? Mindenesetre almázok egy kicsit, meg felteszem a lábam.
Holnap megyünk végre UH-ra, annyira várom! Febr.26 óta nem láttuk a hercegnőt :)
Mostanában csúnya dolgokat álmodok, és a baba rendszerint rosszul végzi. Nem túl kellemes. De ahogy felriadok, babuci egyből fészkelődik egyet-kettőt odabent, és mosolyt csal az arcomra :)
Én is próbáltam itthon gépezés közben feltenni a lábam, de akkor meg a hátam törik ki, ill összenyomódik a hasam, amibe már így is nehézkesen férünk el ketten. Szóval ezzel nem vagy egyedül...
2008.04.22 34+0:
Voltunk UH-n. Kiscsillag végig aludt, az egyik keze az arca előtt, lábai törökülésben, tündéri volt. Amikor megláttam az állát (kicsit előrenyúlik), könny szökött a szemembe, az enyémre hasonlít :)
Annyira jó volt 2 hónap után újra látni. És persze megnyugtató, hogy látszólag minden rendben van.



2008.05.08 36+2:
Az utóbbi időben felgyorsultak a beszerzések, lassan szinte mindenünk megvan. Mivel a dokim átment másik kórházba (SOTE II), kedden elmentem a szüléselőkészítőjükre, megkérdeztem, amit csak lehetett, jövő csütörtökön benézhetünk a szülőszobára is. Pénteken megyünk a dokihoz, UH, első CTG, szülés-megbeszélés. Már nagyon izgulok. Eddig sokat aggódtam, féltem, most már inkább izgatott vagyok, és várom babucit. Körülvesznek a cuccai, olyan, mintha csak elment volna egy időre, de hamarosan visszatér. Azt viszont sajnálni fogom, hogy már nem leszünk ennyire együtt, olyan jó érzés kengurunak lenni.
Én nem érzek semmi különöset, mármint a korábbi érkezésre vonatkozóan (jún.3.), de nekem még csak első baba, így viszonyítási alapom sincs.
Tegnap voltunk dokinál, méhszáj rendben, baba beékelődve, a feje 95 mm, a doki el volt hűlve, én inkább megijedtem, hiszen mégiscsak nekem kellene majd kinyomnom. A méhem már 2 ujjnyira van csak a bordáimtól, azt mondta, ilyenkor még 3 szokott lenni. Nekem sem túl nagy a pocakom, de a méhem meg a baba látszólag igen, szóval emiatt (pocakméret) senki ne aggódjon. Máj.30-án kellene mennem legközelebb, ami azért érdekes, mert jún.3-ra vagyok kiírva. A doki ezek szerint optimista :)
Megvolt az első ctg is, baba rendesen mozog, szíve kalapál, aktív a kicsike. Apa elnevezte DuDorkának, ami azért is jó, mert elvileg Dóri lesz :)
Jövő csütörtökön benézhetünk a szülőszobára (új kórház), doki ajánlott szülésznőt, kedden megpróbálom felhívni, állítólag tündéri és homeóban jártas. Meglátjuk.
Ma egész nap mostam, vasaltam, pakoltam, leszakadnak a végtagjaim.
Nektek nem akar kijönni a baba a jobb bordáitoknál?
Én a ctg-n semmi újat nem tudtam meg, eddig is szétugrálta magát pindurpandúr, most már papírunk is van róla.



2008.05.11 36+5:
Azt kihagytam, hogy a vizeletemben találtak fehérjét, de mivel csak egy keresztes, és a vérnyomásom rendben, ezért aztán állítólag nem kell aggódnom. Max toxémia lenne belőle, akkor meg hamarabb szülünk, de úgy döntöttem, nem lesz az. Kaptam beutalót laborra, jövő héten megyek.
2008.05.14 37+1:
Tiszta kóma vagyok ma, görcsölgetek, alig bírok magammal...A babaruhák, pelenkák kimosva, kivasalva, az én kórházi cuccom is tiszta, hiányzik még pléd, meg a dm-es ill. gyógyszertári cuccok. De egész egyszerűen nem volt hozzá ma sem lelkierőm. Ma jönnek a barátok szobákat átrendezni, ami persze pakolással+takarítással járna, de inkább nem pakolom ki én a könyvespolcot. A matracom 19-én érkezik, a légzésfigyelő HyBarbietól remélhetőleg minél hamarabb, még ki kell mosnom az ágyneműt, a mózes belsejét, tényleg, azt be lehet tenni mosógépbe? Apa azt mondta, hogy jövő hét végén érkezik be még pénz, addig egyben kéne maradnunk. Múlt pénteken még teljesen zárt voltam, szóval bármi lehetséges. Húúú, nagyon rossz a kedvem.
2008.05.15 37+2:
Ma reggel mentünk találkozni a szülésznővel, megnézhettünk mindent, elmagyarázott mindent. Kérdezhettünk, válaszolt. Viszont jövő hétvégén konferenciára kell mennie, erre az esetre megadta egy kolléganőjének az elérhetőségét.
Képzeljétek, amíg csücsültünk az egyik szülőszobában, átszűrődtek a folyosón egy szülés hangjai. Én csak egy halk nyögésszerűt hallottam, aztán kb 2 perc múlva meghallottam egy kisbaba első hangjait, amikor felsírt. Teljesen meghatódtam, nekem ez volt az első ilyen tapasztalatom, hogy egy ember első hangjait hallhattam. Csodálatos érzés volt.



2008.05.20 38+0:
Tegnap voltam CTG-n, rámhozták a frászt, mert a baba egy 20-assal feljebb pörgött, mint kellene neki. Elküldtek áramlásvizsgálatra, ott állítólag minden rendben. Megmutattam a szülésznőnek is a leleteket, a CTG-s Anna is azt mondta, hogy akkor lehet, hogy ez most ilyen, és semmi baja nincs a babának. Aztán elmentem szülés utáni betétet venni, az emberektől egyszerűen kiakadtam, szerintetek átadták a helyet?! Akkor sem veszik észre magukat, ha rájuk szülök.
Ma viszont olyan görcsös vagyok, hogy kihagyom az előkészítőt, pedig érdekelt volna. Nem merem bevállalni az utat, a 20 m-re lévő kis boltig is alig jutottam el. Inkább fekszem.
2008.05.21 38+1:
Én sajna már tegnap sem voltam túl jól. Az éjszakám borzalmas volt, görcsöltem, a gyerek se aludt, melegem volt, ráadásul a vihar miatt hajnalban be kellett zárnom az ablakot. Folyt rólam a víz, meg belőlem a tej, csupa folt megint az alvóspólóm. 2x is elzsibbadt a bal kezemen 3 ujjam, gőzöm sincs, hogy. Ja, és a bal könyökömnek pár napja búcsút mondhattam, már egy tányért sem bírok vele felemelni.
Reggel voltunk a védőnőnél, szerinte még nincs teljesen lent a baba, úgyhogy van még némi időnk. Ki fog jönni hozzám vmikor a szülés előtt, szerinte. Hányingerem is gyakran van, nem túl jó...

És 4 nap múlva már a kezemben tarthattam a kicsikémet :)

26. Pozitív

Szerintem ma lehet az évfordulója annak, hogy megtudtuk, DuDorka fog a hasamba nőni! Sajnos akkoriban még nem írtam semmilyen naplót, ezért aztán csak a fórumos hozzászólásaim alapján tudok visszaemlékezni.

Azt tudom, hogy semmi különöset nem éreztem, ugyanúgy görcsöltem. Aztán több, mint 1 hét után gyanús lett a dolog, vettünk egy tesztet. Be is vonultam, és tárááá, két csíkos lett! Én nem hittem el, és fel sem tudtam fogni. Mivel nem nagyon jelentkeztem, bejött Apa, és amikor megtudta, hogy ez a teszt kifejezetten pozitívnak tűnik, csak mosolygott, mint ahogy Buddha szokott. Mintha ez annyira magától értetődő lett volna. Hiszen annyi történetet hallottam már próbálkozó párokról, akik évekig küzdenek, hogy összejöjjön a baba. Nálunk Dorka azonnal jönni akart :)

Egy elmélet szerint a megszületendő gyermekünk/gyermekeink már a fogantatás előtt ott vannak körülöttünk, és figyelnek minket. Illetve azt vizsgálják, hogy hova is jöjjenek, ide, vagy egy másik párhoz esetleg. Kicsit elkalandoztam :)

Szóval mivel egy teszt nem teszt, ezért hát vettünk még egy, másik fajta tesztet, és másnap reggel újra ellenőriztem. Naná, hogy ez is pozitív lett. Ezek után döntöttünk úgy, hogy orvosnak is meg kellene ezt erősítenie, mert én még mindig nem hittem el :)

A másik érzés, ami kavargott bennem, hogy atyaég, mostantól aztán nincsen semmi kibújás, minden lépésemet alaposan meg kell fontolnom, mert felelős lettem valakiért, aki csak rám számíthat. Kicsit ijesztő volt, ezt be kell vallanom. De ugyanakkor már a nap is máshogy sütött, semmi nem számított, csak hogy mostantól hárman vagyunk :)