103. Evészet

Egy hónapja már, hogy nincsen nálunk a babamérleg, és két hónapja kap Dorka mást is anyatejen kívül (leginkább csak gyümölcsöt). Korábban gyakran küszködtem a tejjel, volt, hogy teljesen lecsökkent a mérleg és a fejések szerint, és még a gyerkőc is éhesnek tűnt.
Azóta viszont sokkal többször szopik, és szerintem többet is. Nem fordult elő az sem, hogy kevésnek tűnt volna a mennyiség, pedig nem mindig iszom annyira sokat, és nagyokat sétálunk a hidegben is.
Szóval minden korábbi gond ellenére teljesen elégedettek vagyunk az anyatejjel, csak hetek óta éjszaka is kelünk, kétszer. Utána kell járnom, hogy most "csak" növekedési ugrásban vagyunk, és ezért akar szó szerint éhen halni a kölök éjszakánként, vagy pedig eljött az a szakemberek által gyakran emlegetett kor, amikor bizony már nem elég az anyatej önmagában, és komolyabb főzelékeket is adni kellene a babának...

72. Tejharc

Több heti kitartó fejéssel, odafigyeléssel, homeopátiás segítséggel úgy tűnik, most újra kezdek nyerésre állni tejtermelés ügyben. Ma sikerült betennem 4 dl anyatejet a fagyasztóba!

Ez Dórira levetítve fél napi kaja, vagy 4x pótlás:

Mégis megéri küzdeni, hogy a táp helyett a sokkal egészségesebb anyatejet kaphassa pöttöm, amíg csak lehet!

49. Szoptatás és a plusz kilók

Mindig is inkább a gömbölyűbb lányok közé tartoztam. Kicsit féltem, mi lesz a pocakosság alatt, vajon mennyire fogok majd elhízni. És bár nem voltam valami fitt, alig tudtam mozogni az ájulások miatt, mégis megálltam plusz 12 kilónál, ami teljesen ideális gyarapodásnak számít. A szülés után csak 2 kg maradt rajtam, a többi 10 kg volt a baba a tartozékaival.
Amikor elkezdtem a szoptatást, állandóan farkaséhes voltam, és a doktornéni azt mondta, hogy naponta 5x kell ennem, és persze jó sok folyadékot inni, lehetőleg minél több levest. Eleinte így is tettem, és ezek ellenére egyáltalán nem híztam, mert a tejtermelés igen komoly fizikai megterhelést jelent a szervezet számára. Csakhogy úgyanúgy, mint a fogyókúránál, egy idő után az emberi test hozzászokik ehhez az igénybevételhez, és már elegendő lenne a kevesebb plusz táplálék is.
Sajnos a 4,5 hónap alatt már többször meg kellett küzdenem a tejért. Azt is észrevettem, ha csak egy kicsit is nem figyelek oda, kevesebbet iszom, eszem, pihenek, máris megcsappan a mennyiség. De nem hagy nyugodni a dolog, hogy a szoptatás alatt már 4 kg-t felszedtem :(

Utánanéztem hát, hogy mik a lehetőségek. Ami egyértelmű volt már korábban is, hogy csak nagyon lassan, fokozatosan szabad nekilátni a mozgásnak és a diétának/étrendváltoztatásnak. Most már azt is tudom, miért.
- Egyik oka, hogy csökkenhet a tej.
- A másik pedig, hogy a testünk a mérgező anyagokat a zsírszövetben tárolja. Ha ez elkezd lebomlani, a zsírban lévő káros vegyületek felszabadulnak, és egy részük megjelenik a zsírdús anyatejben. Minél gyorsabban fogyunk, annál több méreganyag jut az anyatejbe.

És mi a megoldás? A mozgásban gazdag életmód és a lassan kialakított diéta.

Persze egyik kérdésből következik a másik: mit sportoljak, hogyan tegyem?
Erre vonatkozóan is találtam tanácsokat:
- Szerezzünk be olyan melltartót, ami jól megtámasztja a mellet, de nem szorítja el sehol. Így elkerülhető a tejcsatorna-elzáródás, ami külső nyomástól, sérüléstől is létrejöhet.
- Fokozatosan kezdjük el a sportot, néhány baba ugyanis nem szereti az olyan tejet, amiben több a tejsav a szokásosnál. Intenzív sport hatására pedig előfordulhat, hogy megváltozik a tej íze emiatt.
- A kiizzadt, kilihegett folyadékot pótolni kell.

Mindezeket végiggondolva eldöntöttem, hogy teszek az ellen, hogy tovább hízzak. Nem a bomba alak a cél, csak az, hogy lehetőleg ne hízzak tovább.
Megpróbálok odafigyelni az étkezésre, kevesebb fehérlisztes dolgot enni, pláne estére. És elővettem egyenlőre Cindy Crawford szülés utáni tornáját, aztán ha már az kevésnek bizonyul, akkor jön a pilates.
Lehetőleg, mire Dorka kúszni-mászni-járni kezd, már újra fitt leszek :)

36. Tejharc

Ide még leírni sem mertem, de újra némi gond akadt a tejemmel, illetve a mennyiségével. Pedig 2 hete még én is a leadáson gondolkoztam :(
Onnan sejtem, hogy nem elég, mert Dorka rettenetesen keservesen sír kaja közben, és a mérleg is azt mutatja, hogy nem kapott annyit, amennyit eddig. Iszonyú érzés, hogy nem tudok szegénykémnek eleget nyújtani.
Tegnap még az is felmerült bennem, hogy mi van, ha csak ennyi volt, és nem tudok többet szoptatni. Na erre még inkább elszomorodtam. Mert bármennyire is fájdalmas volt eleinte, amikor zokogva szoptattam, még egy jó darabig nem szeretném elveszíteni ezt az érzést, a látványt. Imádom, ahogy nyammog a kis manó, vagy éppen annyit nyel egyszerre, hogy nekem kell rávennem, hogy levegő is kéne már. Most már annyira nem jellemző, de régebben képes volt annyit enni, hogy szó szerint elkezdett szétnyílni a pocakján a ruha, ő pedig csak szuszogni bírt és kómába esett.
Úgyhogy újra küzdök, iszom a teát, szedtem az urticát, sőt, tegnap még egy sört is ittam, pedig nem vagyok oda érte, de egyszerre 3 helyről is hallottam, hogy segít a tejtermelésben. És persze újra fejek. Pedig megmondom őszintén, ez nem hiányzott már. A fagyasztóban is van pár liter, végre a mellgyulladás sem fenyegetett, és tényleg kényelmes volt letenni a fejőt, a sterilizálót. De mindent megteszek, hogy újra elég lehessen a tejem a kiscsillagnak, aki ennél jobbat nem kaphat, pláne, amíg ilyen kicsi.
Csak lelkileg nehéz, nagyon, nem aggódni, amikor a legjobban félek. De igaza van Apának, ha már megcsináltam eddig kb. ötször, akkor most is menni fog, mennie kell!!!

17. A szoptatás nemzetközi hete

Számos európai országban az év negyvenedik hetében -a negyven hétig tartó várandósságra is utalva- október elején ünneplik a szoptatás nemzetközi hetét. Sok anya szeretné szoptatni babáját, gyakori azonban a kudarcélmény.

Kutatók azt vizsgálták, milyen szerepe van ebben a kórházi gyakorlatnak.

A UNICEF számításai szerint az egy éves kor alatt bekövetkezett halálesetek több, mint feléért a nem megfelelő táplálkozás is felelős. Ugyan mifelénk a tápszeres etetés a rendelkezésre álló tiszta víz miatt nem veszélyes, az anyatejet mégsem tudja egyetlen ipari termék sem felülmúlni. Magyarországon túl sokszor múlik a sikeres szoptatás külső, intézményes tényezőkön. Újabb vizsgálati eredmények ismeretében azonban meg lehetne előzni a kudarcot.

Egy svédországi kutatás során például csecsemők két csoportjánál vizsgálták az első mellretételt és szoptatást malmöi orvosok. A babák első csoportjánál a gyerekeket húsz perccel születésük után elválasztották anyjuktól, hogy lemérjék, megfürdessék és felöltöztessék őket. Ezt követően, mintegy további húsz perc múlva visszaadták az újszülötteket édesanyjuknak. A második kísérleti csoportba eső kisbabák születésüket követően egy órán át folyamatos bőrkontaktus élvezhettek anyjukkal. A kutatók megfigyelései szerint az első csoportba tartozó csecsemők kevésbé vették helyesen szájba az anya mellét, azaz a mellbimbót és a mellbimbó udvarát. Két évvel később azt tapasztalták, hogy ezeket a gyerekeket rövidebb ideig táplálták anyatejjel, mint az első csoportba tartozó újszülötteket. A vizsgálati eredmények tükrében sejthető, milyen befolyással lehet a kórházi rutin arra a tényre, hogy az intézményt elhagyó anyukák kisebb része szoptat, mint amennyi tervezte a szülés előtt. A kórházaknak azt az ajánlást fogalmazták meg ezért a kutatók, hogy a nem az újszülött életfunkcióira vonatkozó vizsgálatokra csak az első mellretétel után kerüljön sor.

A megfigyelések szerint a kisbabák születésük után mintegy húsz perccel aktívan keresni kezdik édesanyjuk mellét. Átlagosan öt szopási kísérlet után, körülbelül ötven perc telik el az első sikeres szopásig. Ezt a folyamatot nemcsak az intézmény rutinszerű eljárásai, hanem bizonyos, szülés során alkalmazott fájdalomcsillapító szerek is befolyásolhatják, késleltethetik. Itt elsősorban a pethidint (dolantin) említik, amelynek alkalmazásánál számolni kell azzal, hogy a megszülető babára is kihat oly módon, hogy több időre lesz szüksége elkezdeni keresni az anya mellét. A megfigyelések során arra lettek figyelmesek a tudósok, hogy a pethidint kapott anyák gyermekei születésük után két órával még nem szoptak, ellenben az olyan csecsemőkkel, akiknek édesanyja nem részesült ilyen fájdalomcsillapításban. Sokkal több időt kellene hagyni ezeknek a kisbabáknak, figyelmeztetnek a tanulmány szerzői.

Gyakran az olyan jószándékú segítségnyújtás is megnehezíti az első mellrátételt, mint a baba fejének irányítása. Ez a mozdulat ugyanis előhívhat egy reflexet az újszülöttnél, amelynek során az a baba nyelvét a szájpadlásának feszíti, lehetetlenné téve így a szopást.

Azt is megfigyelték, hogy a szoptatás előtti és utáni rutinszerű mérés és hozzátáplálás elmaradásával drasztikusan megnő a sikeres szoptatás esélye, miközben a súlynövekedésre e két intézkedés elhagyása nem volt hatással. Egyes magyarázatok szerint az újszülött etetés utáni mérése és a hozzátáplálás stresszt vált ki az anyáknál, amely akadályozza az oxitocin hormon kiváltódását és a tejbelövelő reflex megjelenését. Ezt a tapasztalatot figyelembevéve is érvényes az ajánlás: a babának a mama hasán van a helye születés után, bizonyos vizsgálatok várhatnak.