427. Újdonságok

Vasárnap kérte először Dóri, és hétközben újra, hogy gyurmázzunk. Még csak "elméletben" csináltam eddig sólisztgyurmát, de összedobtam gyorsan. Olyan volt, mint a kolbász, meg a kenyér, először a víz lett sok, utána a liszt, és így tovább :)

De azért sikerült elfogadható állagú gyurmát csinálnom. Dóri kapott Mamától pici gyúrótáblát sodrófával, én meg hozzáadtam a sütiformákat, és már kész is lett a gyurmás-készlet.

Már egész ügyesen használja a sodrófát is, próbálkozik a formákkal, tetszik neki, amit alkotunk, aztán persze rögtön össze is gyúrja az egészet, vagy egész egyszerűen darabokra cincálja :)

De tetszik neki, sokáig lefoglalja és mi is alkotunk egy kicsit. Gyúrtunk hóembert, csigabigát, rózsabimbót, labdát, a legtovább Apa kis békája bírta, vele még játszott is Dóri. A kiflibe beleharapott, na ezért külön jó, hogy ehető a gyurma :)

Valószínűleg a bölcsi hatása, hogy gyakran ül le Dóri a földre, ami nálunk a csupasz parkettát jelenti. Szokta is mondani, hogy nálunk nincs szőnyeg, a bölcsiben van. De nálunk nem is nagyon lesz szőnyeg, nem véletlenül. Eddig idehoztuk a pótszivacsát, arra feküdt, ült. Ma viszont már inkább újra elővettem sz ún. habtapit, jobbnak látom a csúszós szivacsnál. Szerencsére megértette, hogy erre most ülni kell és nem dirib-darabokra szedni :)

Így szoktunk üldögélni, "megigazítom a cofidat", "vedd le a papucsodat", "ülj fel", "feküdj le".

Szoktunk néha mesét is nézni, a Futrinka utca Morzsi kutyával és a Vackor az első bében a mostani kedvencek. Ezt így figyelte ma, péntek délután:

És tegnap, ilyen még sosem történt, bent hagytam kicsit egyedül fürdetés után a szobájában, amíg megitta a tápot. Pár perc múlva benéztem, hát a kisasszony elaludt egyedül!

424. Mindennapok

A megfázás egész gyorsan javulni kezdett, szerencsére könnyebb lett azzal, hogy Dóri nem köhögte fel magát éjszaka. De sajnos a mai napig köhög még. Egyébként pedig reggelente látom, hallom, hogy a többiek is hurutosan köhögnek, szerintem már egy hónapja. Sajnos ez a bölcsi "átka".

Hogy a kimerültség miatt, vagy tényleg most jutott el idáig Dóri, de múlt héten 3x is sírt reggel, mert nem akart bemenni a bölcsibe. Könyörgött, hogy ne vegyük fel itthon a kabátot, vegyük le a cipőt, mert tudja, anélkül nem indulunk sehová. A szívem megszakadt, de nem lehetett mit csinálni. Szerencsére a gondozó nénik nagyon kedvesek, megértőek, és elmondták, hogy ez a sírás nem tart ám sokáig, és utána egész nap minden rendben megy.

Úgy általában előfordul, hogy napokig nem eszik Dóri semmit, vagy csak egy étkezést, és azt is tuszkolni kell belé. Szerencsére nem látszik meg rajta.

Próbáljuk a kis lelkét kárpótolni, és az este jóformán csak róla szól. Nehéz lenyugodnia, gyakran a pihenés helyett itthon is annyira pörögne, mint napközben, és ennek megvan az ára. Kevés a türelme, baleseteket szenved, nyűgös. Ma viszonylag könnyebb volt, lefeküdtem hozzá a földre a szivacsára, ő pedig hozott oda nekem mindent, simogatta a hajamat, megdicsért, hogy "olyan szép a fejed". A fürdés már ritkán felhőtlen, pedig korábban jókat pancsolt. Majd csak hozzászokik mindenki ehhez az új rendhez, nehezíti ez a sötét és az eső is.

Na, a Dóri-foglalkozás miatt viszont kevés az idő egymásra, háztartásra, blogra, egyéb hobbikra és szórakozásokra. Pedig nem szeretnék senkit és semmit sem ennyire elhanyagolni, de sajnos most ez a helyzet. Ezennel is mindenkitől elnézést kérek, aki úgy érzi, kerülöm, ez nem személyes. Remélem, előbb-utóbb jutunk valamire az időnkkel.

422. Sűrűje

Benne vagyunk, teljesen :)

Hétfőn már én is dolgozom, ezért is írok kevesebbet. A napjaink eléggé zsúfoltak, reggel legkésőbb 7:45-re ott vagyunk Dórival a bölcsiben. Minden gond nélkül elválunk és irány a munka. Délután pedig legkésőbb 16:30-ra igyekszünk odaérni érte. Addigra ő már teljesen kifárad, szinte lehetetlen vele már játszóterezni, sétálni. Próbálunk mindent összeszervezni, hogy abban a kevés időben el tudjuk intézni a háztartást, a családi életet, a szórakozást, a pihenést. Este 7-kor már vacsorázunk, Dóri 8-ra már ágyban van.

A mostani hétvége szinte borzasztó volt, ami Dóri viselkedését illeti. Nem tudom, hogy ez az első hosszú bölcsis hét, a vacak időjárás, a foga, vagy mi miatt, de Dóri szörnyen nyűgös, hisztis, fáradt. Azért igyekeztünk, szombaton szinte egész nap kint voltunk a levegőn, vasárnap meg szerveztük a hetet, a főzést, vásárlást, takarítást.

340. Babalátogatóban

Végre eljutottunk Botiékhoz, összeeresztettük a "nagyokat", mi pedig gyönyörködtünk a kicsi Szandiban :)
Annyira jó volt újra ilyen kicsi babát nézni, fogni, érezni, illatolni :)

hogy is van ez?

333. Szilveszter - új év

Ahogy tavaly, idén is az örkényi mamához "menekültünk" szilveszterkor. Nálunk sajnos a normál hétköznapokra is túl sok hangos buli jut, hála a kedves szomszédoknak, ebből most nem kértünk.
Naná, hogy az idő egyáltalán nem volt jó, de azért sikerült egy nagyot sétálnunk, és megtaláltuk Örkény valószínűleg egyetlen játszóterét is. Dorka persze ettől függetlenül is remekül érezte magát, újra volt kinek bohóckodni :)
Amíg ott voltunk, 2 nap alatt megtanulta a panda, kopp-kopp és Dávid szavakat. Sőt, még egész este is Dávidot szólongatta, pedig már itthon voltunk :)

Ami pedig a számvetést illeti, igazából eszembe sem jutott. Annyi minden árnyékolta be az elmúlt évet, hogy nem szeretnék emlékezgetni...
Idén pedig vissza kell mennem dolgozni, Dorkának pedig majd bölcsibe kell mennie, ezt sem várom, cseppet sem...
Remélem, hogy soha többet nem lesz ilyen keserű évünk. Legalábbis mindent megteszünk ellene.

332. Csak anya

A nagy karácsonyi nyüzsgés után hétfőn kettesben maradtunk. Általában ilyenkor nincs egyszerű dolgom, mert koránt sem vagyok annyira érdekes, pláne nem érek mindenre rá, hogy az a kisasszonynak elég legyen. Ráadásul még mindig itt a takony, bár már éjszaka tudunk aludni.
Szóval már 4. napja erős kiképzést kap a türelmem. Nincs már szép orrszívás körömvágás, életveszélyes műveletnek számít a pelenkacsere, az öltözködés. Minden egyszerű dolog sokkal nehezebb, lassabb, idegőrlőbb lett. Naná, hogy az időjárás sem segít, ebben a tejködben még ő sem csinál semmit kint szívesen. Tegnap is elaludt a hátamon még délelőtt, ma is már ebéd előtt. Néha előveszi rágókát, és elkezdi betolni, talán fog készülődik. Amennyire tudtam ellenőrizni, nem éreztem még semmit.
Az egyik mentsváram az utóbbi napokban a babás film előzetese, amit egymás után hússzor is meg kell nézni. Nyúl az egér után, és mondja, hogy baba.

327. A bohóc és a meseterítő

A régi terítőnket szanaszét tépte, beleharapott, aztán onnan kifejtette a kis ujjaival. Nagy áruházban jártunk, és végre megtaláltuk a régi terítő méltó utódját. Imádja, mert csupa izgalmas dolog van rajta. Megfogja az ujjamat, és azzal együtt mutogat rajta, miközben én mondom, hogy lepke, kukac, virág, A betű :)

Ez pedig egy kis képes illusztráció arról, amikor magas hangon énekelget és hozzá bohóckodik :)

326. Mánikűr

Jó ideje nagy harcokat kell vívnom azért, hogy le tudjam vágni Dorka körmeit. A lába még nem is volt olyan vészes, az valahogy izgalmasnak tűnt neki. De a kezén, kész katasztrófa. Úgy sírt, mintha komoly fájdalmai lennének, húzgálta a kezét, ami elég veszélyes, ha egy éles olló van nálam. Már előre kirázott a hideg, ha tudtam, itt az újabb alkalom.
De ma! Csoda történt! Reggeli után mondtam neki, hogy most levágjuk a körmöd. Meglepődtem, mert azonnal mutogatta a kis hurkás ujjait. Odamentem hozzá, és szépen sorban adogatta az ujjakat, mind a két kezén. Se sírás, se veszekedés, se fizikai küzdelem. Sőt, amikor végeztem mind a 10 kicsi pácienssel, még reklamált, amiért nem folytatom :)
De jó lenne ezentúl így megoldani ezt a teljesen fájdalommentes, egyszerű hétköznapi dolgot!

320. Party girl

Tegnap történt meg először. Szólt a zene (mint nálunk szinte mindig), én ültem, Ő odajött mellém, belemarkolt a felkaromba, és addig nem hagyott, amíg a szoba közepére nem mentem vele. Ott pedig elkezdett táncolni. Hamar rájöttem, hogy ez felkérés volt, bár nem éppen keringőre :)

Azóta már sokszor felkért a parkett törpördöge, és ha ő közben netán felült a motorra, vagy legózott, én akkor sem ülhettem le, azonnal visszaparancsolt a táncparkettre :)
Ma sem kaptam felmentést, pedig megint szédülök, sajnos már harmadszor voltunk ébren hajnalban 1-1,5 órán át...

314. DuDóri

Erről csak az igazán hozzánk közel állók tudnak. Hiába volt teljesen biztos már előre, hogy Dóra lesz a név, amit adni akarunk ennek a törpördögnek, valahogy nem úgy alakult, hogy használjuk is. Annyira aranyos volt, és picike, minden más hamarabb jött a szánkra, mint az anyakönyv szerinti keresztnév.
De teltek-múltak a hónapok, és már odáig jutottunk, hogy a játszótéren nem tudtuk őt a nevén hívni, amikor éppen elszaladt, vagy rosszalkodott. Pedig előbb-utóbb kezdődik a bölcsi, és ezt mondaná, ha kérdezik?

- Hogy hívnak?
- Réz Bogyó

Minden nap megfogadtam, hogy holnaptól igenis nevén szólítom a gyerekemet. Itt a blogon ez egyszerű volt, de élőben valahogy nem ment. Néztem rá, próbáltam formálni a szót, és nem sikerült. De hősiesen kitartottam, és most már pár hete rendszeresen Dórinak hívom. Szerintem most ez illik hozzá szóban a legjobban. És már hallgat is rá!

309. Bárcsak visszacsinálhatnám...

Tegnap kora este Dorka akkorát esett az előszobában a kövön, hogy csúnyán feldagadt a szája, és mindkét metszőfogából letörtek darabok. Először csak a borulást láttam, aztán a rengeteg vért. Alig bírtam megvigasztalni, mostam le róla a vért, hogy kiderüljön, mekkora a baj. Csak kicsit később láttam meg a fogait. A jobb oldaliból nagyobb, a balból kisebb tört le. Fotózni még nem igazán lehet, mert még most sem látszik rendesen a duzzanattól, ami mára lilás lett :(

Nem tudom, mennyire fájhat az ilyesmi, de mintha nehezebben rágna most emiatt. Szerencsére más gond nincsen ebből kifolyólag. Csak nagyon sajnálom...

289. Blogszülinap

Nemcsak Dorka és mi öregszünk, a blog is, ma lett 1 éves!
289 bejegyzés, kismillió kép, sok-sok videó, rengeteg adat, jó lesz később is visszanézni :)

279. Játszótér

Lassan 1 hete új játszótérre járunk, mert szép környezetben van, zárható, füves, gumiborítású, homokozós, mászókás, csúszdás, libikókás, több pad van a felnőtteknek, előtte van egy kút is, és így tovább. A társaság is "szimpatikusabb", kevesebb a cigicsikk, a kerületi őrség rendszeresen figyeli az arra őgyelgőket.

A többi gyerek legalább fél évvel idősebb, tehát a játszó gyerekek közül általában Dorka a legkisebb. És amennyire láttam, másoknak testvéreik is vannak. Vagyis teljesen kilógunk a sorból. De ez nem is baj. Egyrészt nagyon megnőtt mostanra a mozgás- és társaságigény, másrészt szoknunk is kell a gyerekközeget, mert jövő ősszel kezdődik a bölcsi.

Odasétálunk, Dorkát szabadon engedem, bedobálom a homokozós játékokat a közösbe, kiteszem a kis játékbabakocsit, szem elé pakolom az itatós poharat, és kezdődik a műszak. Az alapvető , hogy mindenki a másik játékára kíváncsi, tulajdonképpen miattuk visszük a sajátunkat.

Legutóbb ezt a csodamasinát tologatta Dorka :)

Eddig nem is voltak különleges események, a szokásos civakodások ezek szoktak lenni:

- miért vetted el a lapátomat?

- le akarok csúszni, de a kisbaba ott van!

- ez az én vödröm!

- várjál még, ne rombold össze a sütimet!

- ne gyere ide!

Ezekbe az összezördülésekbe nem nagyon szoktam beleavatkozni, persze ha balesetveszély van, akkor cselekszem. De alapvetően hagyom megoldódni maguktól.
Tegnap viszont újabb gond merült fel, két 2 éves körüli gyerek direkt többször is fellökte Dorkát, csak úgy. A kislány legalább szemből támadott, de a kisfiú sunyi módon hátulról taszította meg annyira, hogy meg is ijedt szegénykém. Ezt a fajta játékot már nem szeretem. Én is rászóltam az agresszívekre, az anyjuk is, de csak megtörtént a baj. Szerencsére nem fájt neki nagyon, és nem is sírt sokáig. Sőt. A kislány után ment még percekig, és amikor odaért hozzá, megsimogatta az arcát...

236. Újdonságok

1. Kibújt a hatodik fogacska, fent jobb oldalon! Talán emiatt volt mostanában az evésmizéria.

2. Lépegetni próbál. Azt hiszi, tud járni, lép egyet, aztán zuhan előre :)
De már a hónaljánál fogva elég sokat sétálunk, eddig nem értette, mit is kellene csinálni.

3. Altatásnál feláll a kiságyban, és teli vigyorral kukucsol fent a korlátnál, majd félrebillentett fejjel, lerogyasztott térddel a rácsok között.

228. Parkoztunk

Most másodszorra néztünk el a közelben lévő Óhegy-parkba. Nem mondom, hogy tökéletes, körül kell nézni üvegszilánk ügyben. Azonban nincs tömeg, könnyen lehet parkolni, sok különböző fa, barátságos madarak és óriási rét várja a látogatókat. Van egyébként játszótér, focipálya és kerékpár út-szerű is.
Mi egy fa árnyékában tanyáztunk le a nagy rét szélén. Több, mint 2 órát voltunk, felváltva kinyúltunk, babuci fel-alá mászkált köztünk, hallgatta a madarakat, nézte a repülőket. Aztán elfáradt, de nem tudott elaludni, úgyhogy inkább hazajöttünk. Azóta is szunyókál :)

220. A megoldás

Amikor az ember lányának kedvenc kislánya egész nap nyűgös, és csak anyán akar lógni, se játszani, se aludni nem hajlandó éppen, akkor bizony tudni kell rögtönözni :)

210. Majális Gyarmatpusztán

A barátaink meghívtak minket Gyermely mellé majálisozni. A környék gyönyörű, az időjárás is megkönyörült rajtunk, Mátét is magunkkal vittük és mentünk. Plédet kiterítettük a félárnyékban, és szabadon engedtük a hurrikánt. Mindenre felkészültünk, végül is már a parkos sétákon is így pakolunk, annyi volt a különbség, hogy most az ebédet is meg kellett oldanunk a szabadban. Szerencsére a büfések segítőkészek voltak, és megmelegítették nekünk a babakaját. Minket pedig igazi, bográcsos pörkölttel kínáltak a barátok, nagyon jól esett, finom volt.

Amikor odaértünk, épp az erős emberek-verseny, a foci bajnokság, a pörköltfőző verseny zsűrizése és egy humorista műsora zajlott. Mindenhol jókedvű emberek, sok-sok ugri-bugri gyerek, körhinta, sörpadok, ami kell :)
Voltak még mazsorett kislányok, hastáncos hölgyek, Edda-gitáros minikoncert, gyerek-aerobic, szóval unatkozni nem lehetett. Apáék fociztak, a lányok babáztak. Babuci nagyon jól viselte a helyzetet, ami nem csoda, mert itthon is, amikor csak lehet, kint vagyunk a szabadban, társaságban. Sokan mosolyogva nézték messziről is, milyen lelkesen táncol szinte bármilyen zenére :)
Csak a hangerő volt zavaró az alvás miatt, de akkor elsétáltunk. Apa magára kötötte, és sikerült fél órácskát a 300 éves pacalosi tölgyek és Közép-Európa legnagyobb, 150 hektáros, éppen virágzó vadgesztenye erdejében szundítania.
Nagyon jól éreztük magunkat, reméljük, jövőre megvárhatjuk a köcsögverést és a diszkót is :)
Megmondom őszintén, hogy nem fotóztam, nem éreztem túl jól magam egészségileg, ahogy lenni szokott, elkaptam Picúrkától a kórságot. És ahhoz, hogy érzékeltetni tudjam az ottani hangulatot, egyfolytában járkálnom kellett volna a géppel. Azért összegyűjtöttem pár érdekességet, hátha más is kedvet kapna meglátogatni ezt a vidéket:
Gyermely község három dombon és a közöttük bemélyedő völgyekben terül el, szép kilátással a Gerecse hegyeire, sűrű erdőktől körülölelten. A hagyomány szerint Mátyás király is megszállt itt Budáról Tatára menet. A völgyekben található pincék jó minőségű gyermelyi fehér bort rejtenek.
Gyarmatpuszta Gyermelyhez tartozik. A vadak számára különösen kedvező összetételű erdőtársulás a megalapozója az itteni vadaskert jó hírének. Az eredetileg Sándor-Metternich birtok sokáig zárt kormány-vadászterület volt, ma a vadászturizmus egyik központja.
A vadregényes környezetben lévő, Paulina hercegnő által építtetett neogót stílusú kápolna rokokó oltára és faragott padjai Velencéből származnak. Itt temették el Sándor Móricot, a híres ˝Ördöglovast˝. A kápolna mögötti kriptában pedig – gazdájának akarata szerint – kedvenc lovát, Tatárt helyezték el.

A puszta a halastóval, kastéllyal, parkkal és a felettük sötétlő, fenyő borította Gyarmat-heggyel (340 m) a Gerecse egyik legfestőibb tája.
És ráadásként pár kép a gyarmatpusztai vadasparkról:






(forrás: www.gyermely.hu)

208. Tegnapi képes összefoglaló

206. "Hinta, hinta, repül az égig a sok gyerek..."

205. Erdőben jártunk