201. A tegnap éjszaka...

Gondoltam, leírom ezeket a tapasztalatokat is, végül is, nem mindig fenékig tejföl az élet.
Tegnap napközben a sokszori kakin kívül semmi különleges dolog nem történt, legalábbis nekem nem tűnt fel. Este 1/2 7 körül megint elpilledt az ölemben, betettem a kiságyba, de 2 perc múlva sírva ébredt. Visszamentem érte, gondoltam, jobb is így, legalább tudunk vacsorázni, fürdeni, az éjszakai alvást megkezdeni. Ez meg is történt, felavattuk a Mátétól kapott fürdető-béka-bábot :)

Utána szopi, alvás, még én is elbóbiskoltam. Betettem Dorkát a kiságyba, ahogy ilyenkor mindig szoktam. De ismét 2 percen belül hangosan sírva ébredt. Megint bementem hozzá, de láttam, hogy teljesen felébredt, esélyem sincs rögtön, újra elaltatni.
Ezért odavittem magunkhoz a nagyszobába, hadd játszon akkor, előbb-utóbb úgyis elfárad, és mehetünk újra aludni. Csakhogy nem egészen így történt, este 8-tól 11-ig játszott, illetve engem kínozott, egyik pillanatban felkéredzkedett, a következőben le akart menni vissza a földre. Adtam neki még egyszer vacsorát, hátha az emésztés ledönti. Ez sem segített. Aztán persze jött a sírás, már nekem is csak ahhoz lett volna kedvem. És végre elaludt újra az ölemben. Direkt tovább vártam, hogy biztosan jó mélyen aludjon már, mielőtt beviszem az ágyába.
Bevittem, betettem, kezdtem összeesni. És akkor harmadszor is következett a sírás. De nem ám akármilyen. Sírógörccsé fajult, nem nagyon kapott levegőt sem, teljesen hisztinek tűnt, de nem értem, miért. Nagyon gyorsan jutott el idáig a sírásban, oka nem lett volna hisztizni, mert sosem hagyjuk sírni, mindig szeretet veszi körül. De a fájdalom okozhat ilyet? Vagy esetleg az ijedtség? Nem tudom.

Végül együtt aludtunk, bármennyire szeretném is, hogy a saját ágyában aludjon estétől reggelig. És még így is zaklatott volt az éjszaka, illetve a hajnal. Nagyjából 20-szor keltünk fel, ő elkezdett sírni, és próbáltam nyugtatni. Délelőtt 10-kor keltünk fel, de én cseppet sem kipihenten. Ő bezzeg teljes erőbedobással fedezi fel továbbra is a világot, álldogál egész nap, mosolyog ránk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Azért örülnék neki, ha nem lenne túl sok ilyen szörnyű esténk.

200. Kerti party

Meglátogattuk ma Botiékat a vidéken lévő kertjükben. Odafelé úton Dorka olyan sírást levágott, talán az volt a baj, hogy nem ültem mellette hátul, dehát ott András utazott. Amikor tudtunk, megálltunk, akkor megnyugodott, és pont, mire odaértünk, elaludt. Persze a kiságyba felé vezető 10 lépésben felébredt, úgyhogy az alvás elmaradt. Jött helyette az ismerkedés a fűvel, homokozó-készlettel.

Játék és küzdelem a fiúkkal a járókában.

"ott túl a rácson egy más világ van"

bogyókák

a csipet-csapat legjobban sikerült képe :)

Én pedig kipróbálhattam a júliusi szülinapomra előre megkapott fotóállványomat :)

Nagyon jól éreztük magunkat, isteni volt a cukkinis, virslis, tojásos lecsó, a nap sütött, a szél fújdogált, a gyerkőcök is aludtak a hátunkon, Boti az autóban.


Hazafelé sajnos megint sírás volt, de siettünk, amennyire lehetett.
Köszönjük a vendéglátást és a fuvart!

199. Babák egymás közt

198. Csatlakozzunk!

Április 19-én sétáljunk együtt biciklivel, babakocsival vagy hordozóval. Babások találkozója 16 órakor a Kodály köröndön! Bővebb információk itt.

197. Húsvét Miskolcon

Először csak a rövid, képes beszámoló, később majd bővítem leírással is :)

ismerkedés Veronika babával

Nagyapa szerelt fel hintát

kint a telken

itt is kipróbáltuk a hintát

élveztük a friss levegőt


még mindig szeretjük a mei tai-t

az egyik vadi új nadrágban és kis zokniban

a kedvenc cukrászdánkban az első tölcsérrel

hazafelé az instant sátorban

Így történt, lassan utólag, de boldog húsvéti ünnepeket mindenkinek!

196. Andráséknál

A mai napon Andrásékhoz mentünk. Érdekesen kezdtük, ugyanis csak 10-kor ébredtünk délelőtt. Nem értem, de jól esett az alvás :)
Utána elintéztük a bölcsibe jelentkezést, de sajnos nem sok konkrét választ sikerült kiszednem a hölgyből. Elvileg időben vagyunk, lesz helyünk jövő szeptembertől.
Az ügyintézést Botiékkal együtt szenvedtük végig a kocsiban, de azért látszik, mennyire szeretik már egymást a gyerekek :)

Aztán Andráséknál eresztettük szabadon a kis foglyokat, élvezték, hogy végre kiszabadultak az ülésekből.

Dorka itt is bemutatta, hogyan lehet bútorra ülni :)

kicsi a rakás, persze Dorka a helyzet magaslatán :)

Miután mindenki megebédelt, tiszta pelust kapott, útra keltünk a játszótérre, Dorka odafelé beájult egy fél órácskára.

Hazafelé pedig Boti döntött úgy, hogy alszik egy kicsit, úgyhogy jött a második felvonás a játékok között. Dorka rájött, ő sem maradhat ki tovább a fiúk játékából, nagyon kitartóan ácsorgott velük együtt a játszópadnál.

195. HupPanka a fűben

A cím első fele a kicsi lány legújabb indián neve. Feláll a fotelek mellett, és amikor elfárad, ez pár másodpercet jelent, akkor jó nagy robajjal lehuppan a fenekére :) Még jó, hogy a pelenka tompítja a zuhanást :)

A fű pedig a játszótéren lett ismét főszereplő, és persze a fűben lévő fa- és földdarabok, némi elszáradt gaz, itt-ott hangyócák. Ja, és két fiú, András és Boti, bár Boti már más dimenziókban jár, szó szerint :)

194. Alig látszik ki a földből, de...

... máris a fejemre nőtt ez a gyerek :)

193. Azt mondja, hogy

A legkisebb kislányunk az anyanyelve mellett az eddigi amerikairól egyértelműen japánra váltott. Egész jól megy neki, már amennyire ezt meg tudjuk ítélni :)
És a másik, hogy tegnap óta üzemszerűen működik az integetés. Eddig csak Apának volt itthon, de most már bárhol, bárkinek a huncut mosollyal együtt jár az integetés is. Ezzel az emberek 90%-ának szintén mosolyt csalunk az arcára. Naná :)

192. Akciószombat

Igaz, hogy mozgalmas hétvégét terveztünk, de azért nem ennyire fárasztót. Délelőtt kis takarítás, mosás, sírós-szenvedős-seholsemjó állapotok. Aztán babaebéd után indulás a telefonjainkért a szervizbe. A liftben felül is van tükör, és amíg Picurka magát nézve hátrahajolt, észrevettem az elmúlt napokra visszanézve a feltételezett tettest, a jobb felső kettest. De lehet, hogy a bal is kint van, azt még nem sikerült kinyomoznom. Tehát 5 fognál tartunk.

Telefonügylet után irány a Margitsziget, egy kis fagyi, tömeg, napsütés, enyhe szél. Plédeket leterítettük, babát kiterítettem.

Ment a mellettünk lévő fiatalokkal a barátkozás,

fotótáska-vizsgálat,

fóka-evészet,

ásványvizes flakon-áttekintés,

ácsorgás,

elgondolkozás,

az elmaradhatatlan balhé...

... és aztán egy kis szunya :)

191. Tükröm-tükröm...

Véletlenül nyitva hagytam reggel a hálószobánk ajtaját, és egyszer csak azt hallottam, hogy Tökmag csivitel, mint egy papagáj. Utánajártam a dolognak, naná, hogy betrappolt a szobába. Észrevette magát a tükörben, és magának udvarolt :)

Először csak ismerkedett...

...aztán puszit is adott, vagy csak megkóstolta a másik babát, ezt mi nem tudhatjuk pontosan :)

190. Óóóriááási szenzáááációóóó!

R. Dorka 10 hónapos, 1 hetes és 1 napos tündérke a mai napon rájött a megoldásra, és most már bármikor képes megfordulni hátról hasra! Virágokat az öltözőbe várjuk :)

És most lefordítom ezt anya-nyelvre:
- a pelenkacsere igazi tortúrává változott
- nincs több háton altatásos trükközés, hogy ne tudjon félálomban is rögtön felülni
- nincs több biztos pont