453. Dóri-dumák

kiszalad a konyhába nagy lendülettel, körbenéz, majd megkérdezi:

- Anya, mit keresek?

- Anya, a másikat kérem!

- milyen másikat?

- azért!

nápolyi=lámpolyi

gumikesztyű=bulikesztyű

Dórinak új barátja van: néma, Dórinak hívják és a kanál hátulján lakik :)

452. Januári bográcsozás :)

Ez a tél már csak ilyen :)

Én mondjuk kifejezetten örültem, hogy aznap, mikor kerti partira vagyunk hivatalosak, annyira meleg az idő, hogy sokat kint tudunk maradni :)

Amíg a fiúk főzték a gulyást a bográcsban, mi, lányok elindultunk a helyi játszótérre.

hazafelé megnézhettünk egy igazi kiskutyát :)

Dóri aludt egy nagyot, ismét remekül éreztük magunkat. Én azért csináltam pár képet a sziklakertről is, akit érdekel, itt megtalálja :)

Ja, és megint én vezettem haza, koránt sem volt tökéletes, de túlélte mindenki :)

451. Cofika

Most már egész hosszú Dóri haja hátul, a bölcsiben gyakran összefogják a haját, sőt, itthon a fürdésnél is fel kell már fogni, mert belelóg a vízbe :)

450. Köhögés

Nagyjából október óta tartott a nátha és a köhögés felváltva. Próbáltunk mindent, amit lehetett, végül úgy döntöttünk, veszünk itthonra hidegpárásítót, hátha az is segít. A netről rendeltem, egész futurisztikus a kinézete, sok mindent be lehet rajta állítani. Dórinak is nagyon tetszik. Viszont a halk csobogás miatt szerintem Dóri nem aludt nyugodtan, úgyhogy csak elalvás előtt-közben hagyom menni, utána kikapcsolom. Nem tudom, mennyit használ, de ezt a lehetőséget sem akartuk kihagyni.

449. Miskolcon

Karácsony után rögtön elutaztunk Dórival Miskolcra, hogy a két ünnep között ott legyünk. Én már nagyon örültem ennek, mert ezer éve nem voltam otthon.

Az idő elég cudar volt, cserébe viszont rengeteg hó maradt, így aztán majdnem minden nap tudtunk menni szánkózni. Nagyapa szerzett kölcsönszánkót, aztán miután Dóri a kötelező hisztivel átesett az öltöztetésen, nekivágtunk a környéknek. Nekem azért volt fura, mert visszaemlékeztem, hogy gyerekkoromban én is erre szánkóztam, és most Dóri ugyanott csúszik :)

Egyik nap meglátogattuk Nagyapa egyik barátját a szánkó-útvonalon, kaptunk finom kolbászt, én vörösbort is, aztán mentünk még egy kört, majd újra vissza a garázsba pár karika szarvaskolbászért, és így tovább :)

Bár sokan ott voltunk Dóri mellett, látszott rajra, hogy hiányzik neki a gyerektársaság. Kifejezetten sokszor volt vele gond, már ami a szófogadást illeti.

Sajnos a 2 hét alatt sem gyógyult meg, pedig reménykedtem, de a köhögés és a nátha végig megmaradt :(

Az egyik délután, az alvásból felébredve éreztem rajta, hogy forró a homloka, felment a láza, de szerencsére egy adag homeósbogyó helyrehozta. Este még picit melegnek éreztem a tenyerét, de ennél több nem történt.

A köhögés viszont nem akart elmúlni, sőt, az utolsó napra kifejezetten felerősödött. A patikában nem tudtak igazán segíteni, és az útmutatásuk alapján beadott sziruptól Dóri olyan köhögőrohamot kapott, hogy hányt is. Azóta csakis a köhögéscsillapítóból kap, az egész jól bevált.

Annyira jól éreztük egyébként magunkat, hogy maradtunk szilveszterre is, és csak utolsó este utaztunk vissza Pestiába. Nem bántam meg :)

A képeink itt találhatóak.

448. Karácsonyka - 3

Elmentünk közösen sétálni egyet, hogy Dóri kitombolja magát a levegőn. Fújt egy picit a szél, emiatt aztán persze rögtön jött a szenvedés, hogy Anya, emelj fel, de nem hagytuk magunkat. Nagyika megmutatta, hogy mit kell csinálni, ha fúj a szél, utána pedig szaladgáltunk egy kicsit a hóban.

447. Karácsonyka - 2

Karácsony első napjára eljöttek hozzánk Máté unokatesóék is. Imádják egymást Dórival, annyira jó ezt látni!

Nagyapa idén is sütött finom pisztrángot, Dórinak kifejezetten tetszettek a halacskák a tepsiben :)

Amíg a többiek ebédeltek, kicsit együtt maradtunk a keresztfiunkkal :)

A nap végén pedig gyorsan összehoztunk egy családi képet, olyan, amilyen, de a miénk :)

446. Karácsonyka

Így hívja Dóri a karácsonyfát :)

Idén is hozzánk jött a család, itt férünk el a legjobban. Anyáék korábban, anyósomék szentestére érkeztek. Délután Dóri elment sétálni Nagyapáékkal, mi pedig addig 4-en összeraktuk és feldíszítettük a fát. Vettem direkt csillagszórót is, és mikor megjöttek, meggyújtottuk, így lépett be a szobába a legkisebb ugrifüles :)

Aztán elkezdte bontani az ajándékokat, amit régi szokásunkhoz híven nem csomagolunk minden évben új papírba, hanem a meglévő, karácsonyi szatyrokba pakoljuk.

Kapott szép, színes építőkockát, gyöngyöt, nyakláncot karkötővel, logikai játékot, kreatív készletet (zsírkréta, ceruza, ragasztó, ujjfesték, stb.), kifestőt. Aztán csodaszép kötött, horgolt dolgokat, babát, babaruhát. Mesekönyvet, rugós angyalkát. Hajgumit, figurás csattot.

Amint látszik, Dóri nagyon jól érezte magát, mindennek örült. Alig lehetett lebeszélni róla, hogy mások szatyrait is kipakolja :) Meglepte, hogy nem minden az övé :)

Folytatása következik.

445. Az első mézes próbálkozás

Óriási szervezést igényelt, de összehoztuk és végre találkoztunk Miskáékkal! Az volt a terv, hogy együtt sütnek a gyerkőcök mézest. És ez jóformán simán működött is :) Mi mondjuk keveset tudtunk csak beszélgetni a 3 gyerek mellett, de nem adjuk fel, majd újra próbálkozunk :)

A mézes viszont annyira finom lett, hogy elkértem a receptet, és csináltunk Dórival is otthon karácsonyra. És az is isteni lett!

444. Angyalok erdeje

Még karácsony előtt sikerült eljutnunk erre a helyre, amiről én egész eddig azt hittem, hogy fenyőfákat árulnak. Aztán jobban megfigyeltem, és rájöttem, hogy itt bizony adományozni lehet olyan alapítványoknak, akik igencsak rászorulnak a többi ember anyagi támogatására.

Nappal mentünk, így nem a fények, hanem a tények voltak a hangsúlyosak. Engem nagyon meghatott ez az egész kezdeményezés, sokkal inkább erről kellene szólnia a karácsonynak, mint a plázákban rohangálásról.

Készítettem egy kisfilmet a képeimből, aki teheti, látogasson el majd idén. Mi biztosan megtesszük.

443. Mikulások

Az első Mikulással a munkahelyünkön találkozhattunk. Én csalódtam, alapvetően nem voltam megelégedve ezzel az ünnepséggel. Volt Mikulás, volt ajándék, csak az élmény hiányzott. Túl sokan voltunk, fotózni sem lehetett igazán. Nem részletezném tovább, a lényeg, hogy Dóriban egyáltalán nem hagyott nyomot ez a rendezvény.

Hétvégén összefutottunk egy városi Mikulással is a vásárban, de Dórit egyáltalán nem érdekelte, hiszen nem nagyon tudta hova tenni.

Aztán jött itthon is a Mikulás, amikor egyébként szokott, reggel ott találtuk a kis filccsizmában az ajándékokat. Dóri nagyon édesen, álmosan pakolászta ki, amit talált :)

Még ugyanezen a napon kora délután felhívott egy anyuka ismerősöm, hogy lebetegedtek a gyerekek, lenne-e kedvünk elmenni a közeli játszóházba egy zenés Mikulás programra. Sok idő nem volt a döntésre, csak reméltem, hogy jó lesz és Dórinak is tetszik majd. Nem nagyon volt időm felkészíteni erre Dórit, belevágtunk a közepébe. Még én sem jártam ezen a helyen, senkit sem ismertünk, úgyhogy volt egy kis bújás, sírdogálás az elején.

Úgy kezdődött, hogy megkerestük közösen a Mikulást, aki a fáradtságtól elszundikált az egyik kanapén. Aztán Mikulás-dalokkal felébresztették a gyerekek. Majd együtt mentünk vissza a játszószobába. A Mikulás gitárral énekelt, a néni pedig vele együtt énekelt, miközben rajzolt. Érdekes volt, mert egyszerre hallották a zenét, a szöveget és látták, hogyan alakul ki valami ütemre a táblán. Nagyjából 5 perc elég lett Dórinak a bemelegedéshez, onnantól pedig teljes odaadással vett részt az eseményekben, én pedig tudtam párat fotózni :)

Nagyjából 1 órás volt a műsor, kaptunk is ajándékot, alkottunk is, mindketten élveztük. Dóri összebarátkozott a Mikulás bácsival, így megtörtént, amire vártam :)

És a bölcsiben is járt a Mikulás, ott is készültek képek, de még nem láttam, ha majd érdemes a rendelésre, akkor valahogy közzéteszem :)

442. Foglalkozások

Mostanában Apa későn ér haza, úgyhogy Dórival kettesben töltjük az estéket. Sajnos nagyon látszik rajta, hogy megviseli a sötét, a bezártság. Bújik, kisajátít magának, komoly trükkök kellenek például a mosogatáshoz. A kendő mindennap használatban van, már kérdezte egy anyuka a bölcsiben, hogy Dóri nem hajlandó sétálni? De, hétvégén remekül tud sétálni, hétközben viszont annyira igényli a közelségemet, hogy ez a kompromisszum. Így megyünk el pékségbe, patikába, boltba, haza. Dóri nagyon élvezi, én meg kitartok :)

Miután hazaértünk, igyekszem valamilyen közös programot szervezni, ami a figyelmét is leköti, de közben mégis együtt vagyunk. Rajzolunk, gyurmázunk, segít nekem kivinni a szemetet. Ez azért újdonság, mert korábban nem jöhetett ki a szemétledobóhoz, most viszont kap pl. 1 kisebb, kézbe fogható szemetet, jön velem, kidobja, én is, majd együtt visszasétálunk a lakásba. A mosógépbe rendszeresen együtt pakoljuk be a ruhákat. Előfordul, hogy a teregetésben is segít. Ritkán, de néha együtt porszívózunk. A hangulatától függően gyakran mellém ül a nagy konyhaasztalhoz és ott falatozgatunk.

Karácsonyra is olyan kreatív készletet kértem neki, amivel lefoglalhatja magát Dórit, majd ragasztunk, festünk, alkotunk :)

441. Lampionos felvonulás

A bölcsiben kérdezték egyik reggel, hogy lenne-e kedvünk elmenni lampionos felvonulásra itt a közelben. Adnak kupont, amiért kapunk ingyen lampiont. Őszintén szólva fogalmam sem volt, miről szól ez az egész, de beterveztem, gondoltam, Dóri is örülne neki, ha kicsit kettesben kimozdulunk a hideg és a sötét ellenére hétköznap is. ű

Ahogy teltek a napok, már kezdtem lebeszélni magam, de hazafelé menet megláttam a buszból a rengeteg gyereket és lampiont a találkozási pontnál. Hűha, ez nekünk való!

Rohannom kellett, hogy odaérjünk, de sikerült. Óriási sorok álltak a lampionokért, de mint kiderült, a kuponosoké rövidebb is, gyorsabb is. Meg is kaptuk a csodaszép narancssárga, világító papírgömbünket. Egy műanyag pálcára lehet akasztani, amibe beleépítették az elektronikát, ha felkapcsoljuk, meggyullad a kis égő.

A sok izgatott gyerek boldogan szaladgált a mindenféle, színes lampionok lobogtak utánuk :)

Rázendített egy fúvószenekar, Dóri ütemre kalimpált a lampionnal a hátamról. Aztán a polgármester is szót kapott, szinte semmit nem lehetett érteni belőle, de kisilabizáltam, hogy nemsokára felkapcsolják a díszkivilágítást. Úgyhogy Dórival együtt számoltunk vissza és fénybe borult a Templom tér! Dóri ámult-bámult.

És ha eddig ez nem lett volna elég izgalmas, gólyalábas fiúk mindenféle tüzes mutatványokba kezdtek. Dóri egyből próbálta elfújni, mint a gyertyát :)

Aztán a tüzes ujjú fiúk elkezdték vezetni a sort, a cél a Kossuth tér. A rendőrök leállították a forgalmat, tulajdonképpen Kispest 2. legforgalmasabb útján. De nekem tetszett :)

Cudar hideg volt, Dóri is egyre gyakrabban hajolt a tarkómra, úgyhogy mi nem mentünk végig az adventi vásárba, lekanyarodtunk, így is 1 órát voltunk kint.

Esélyem sem lett volna hazamenni, melegbe öltözni, pláne fényképezőt hozni, úgyhogy ennyi tellett, telefonnal.

440. Cofika

Eljött a mi időnk, Dóri haja olyan hosszú, hogy össze lehet(ne) fogni (ha nem olyan selymes lenne, mint az enyém). Már várok erre egy ideje, most már meg lehet csinálni :)