377. A legújabb kedvenc: a kopaszi gát

András anyukája már tavaly is javasolta nekünk ezt a helyet, de valahogy nem sikerült eljutni. A múlt hét előtti hétvégén viszont felkerekedtünk, hogy körülnézzünk.

Kicsit trükkös a bejáró a híd alatt, de megoldottuk. Azóta fizetni kell egyszeri díjat a parkolásért, de úgy gondolom, ahhoz képest, ami ott várt ránk, az a 300 Ft többszörösen is megéri.

Nem sok mindent vittünk magunkkal, és annyira nem is hiányzott Dórinak. Már a múltkori váras látogatásunk óta még mindig emlékszik a Dunára. Úgyhogy most is nagy lelkesedéssel várta, hogy meglássa a folyót.

Teljesen elbűvölt minket a hely, azóta többször is odamentünk :)

376. Pillanatok

375. Miskolcon

Óriási szomorúságomra augusztusban jártunk otthon utoljára...de végre sikerült eljutnunk újra.

Dóri most már nem az utazóágyban aludt, hanem Nagyikával. Viszont az ottani játszótereken is ugyanolyan hebrencs, mint itt :)

És ami azóta sem változott:

374. Húsvét a skanzenben

Bepótolom az elmaradásaimat, a húsvétnál kezdem.

Mivel nem tudtuk nagy családi körben tölteni, úgy gondoltuk, elmegyünk a skanzenba, ahol igazi húsvéti programokkal várták a látogatókat. Az idő sajnos nem volt a legjobb, de legalább nem esett az eső. Vittük a babakocsit is, mert már nehezen bírom a hosszútávú hordozást. És bár azt hittem, Dóri majd szívesen fog ott rohangálni, tévedtem. Csak a kocsiban ült, amikor elengedtem, a kocsit akarta tolni, persze nem ment neki a füves, murvás buckákon, ami miatt elég hamar kiborult. Ha egy kicsit is fáradt, semmi türelme nincsen. Úgyhogy maradt az örök megoldás, a kendő. Ahogy felkerült a hátamra, rögtön megnyugodott.

Körbejártuk a programokat, de ez neki majd csak később lesz érdekes. Én mondjuk szívesen mártottam volna gyertyát, de mit szóltak volna a gyerekek :)

Találtunk gyönyörű szép húsvéti tojásokat, érdekes kerti cserépdíszeket, kóstoltunk és vettünk biomálnaszörpöt, Dórinak egy faelefántot, aminek azóta sajnos letört a farkából és az ormányából is (miért készítenek ilyen törékeny fajátékot gyerekeknek?!).

Tanultunk húsvéti dalokat, játszottunk is, megnéztük a tállyai házat (onnan származik a családom egyik része).

mintha a miskolci Deszkatemplom tornyát látnám:

Dóri megsimogatott a hátamról egy csacsit és egy szerintem óriási lovat! Ennyire nem közeledik állatokhoz, szereti őket, de csak messziről. Nagyon meglepődtem, de boldog voltam, mert én be vagyok tojva a lovaktól, de még véletlenül sem szeretném őt ezzel befolyásolni.

A skanzenjárás végülis nagyon fárasztó volt, legközelebb szerintem csak akkor megyünk, ha már Dóri is részt tud venni a gyerekprogramokon.

373. Máté unokatesó

372. Egy esős délelőtt

371. Állatkertben

Végre jobb lett az idő, belevágtunk az állatkertbe. Gondolkoztunk a babakocsin, de úgy döntöttünk, abból úgysem látna semmit Dóri. Marad a kendő, mert az kényelmesebb hosszú távon, viszont csak rám jó.

Negyedórát vártunk a pénztárnál, aztán beszabadultunk. Fel sem tudom sorolni, mennyi mindent láttunk. Dóri kedvencei a majmok, elefántok, fókák, zsiráfok és tevék voltak. Életemben először láthattam gorilla kölyköt, 3 hónapos sincs még. Mikor Dóri észrevette, azt mondta rá, hogy 'baba' :)

Megdöbbentem az ezüsthátú vezérhím nagyságán.

A zsiráfokat etették páran, Dóri pedig rögtön eltanulta, nyújtotta a kis tenyerét, hogy hozzá is hajoljanak le a foltos óriások. Nagyon aranyos volt.

A tevék mohóbbak voltak, jóval közlebb hajoltak hozzánk, Dóri akkor kicsit megijedt, ebből tudtam, egyenlőre jobb a távolság.

A fókáktól is teljesen elkábult, direkt ott úsztak el mellettünk egymás után sokszor. Ők is barátságosak voltak.

Az elefánt pedig épp kis bemutatót tartott nekünk, nekem pedig el kellett magyaráznom, hogy az ormány az nem kéz :)

Lehet hallani a végefelé, ahogy mondja, hogy fánn=elefánt és hamm=eszik.

Próbáltuk letenni Dórit, hadd sétáljon ő is, de mindenre fel akart mászni, kerítésekre, üvegfalra, csupa izgalmas helyre. Úgyhogy visszakerült a hátamra. Nem volt egyszerű, de a kendő ötösre vizsgázott.

370. 2-2

vagyis 2 hónap híján 2 éves!

- az egyik legnagyobb változás, hogy szépen eszik kanállal, legalábbis ügyesedik :)

- több kisautója is lett, amiket nagyon szeret

- kapott mozgásfejlesztő játékot, talán ennek is köszönhetően elkezdett felmászni, mindenre, a játszótéren már bármire felmegy egyedül, ez a másik nagy dolog

- egy Nándi nevű kisfiú része lett a mindennapjainknak, ha nem is mindig személyesen, de egy átlagos Nánditlan nap kb. 30 db Nándi emlegetést tartalmaz

- hordozza a babáit, idehozza a kendőt, vagy a mei tait, és azt a babát, akit fel kell kötnöm

- amióta jó az idő, általában napi kétszer is kint vagyunk a játszótéren, emiatt aztán gyakran ájul be ebéd előtt, esetleg közben :)

- sokat beszél és bohóckodik

- imádja Halász Juditot, akit néninek hív

369. A legújabb kedvenc

ami rendesen feladta a leckét, már ami a szöveget illeti :)

Som Dere Som Dara,Som Vessző,
Kikereki Pókokat Ébresztő,
Pitteg a,Pattog a Bekereki Bokorág,
Hejehuja Szélnek Tél ad Parolát.

Rezgő,Zizegő Zabsarjú,
Doboraki Dombon Vakvarjú,
Károgat,Kéreget,Keresi a Kék eget,
A kereki Keresztútnál Somot szedeget.

368. Kanállal egyedül

Kezdődött keresztapáéknál a gombalevessel. Aztán folytatódott itthon a borsófőzelékkel.

0:09-nél azt mondja, borsó

0:45-nél arra utal, hogy a fényképezőgép kijelzőjén szokta látni magát

0:48-nál pedig az elmaradhatatlan Nándizás :)

367. Mozgásfejlődési ugrás

Már épp elkezdtem aggódni, amiért azt látom, hogy Dóri szomorúan néz a többiek után, akik fel tudnak mászni a hálós mászókán, a csúszda létrán, a lépcsőkön. Kedves szakértő anyukánk tanácsára hétfőn megvettük a sárga-kék áruházban ezt a hintaszéket, ami a gyerekek térbeli és egyensúlyi érzékelését fejleszti.

Hogy a szakértőnk szavait idézzem, valószínűleg csak az a "gond", hogy a saját testét is biztosan kell éreznie a térben ahhoz, hogy felmásszon valamire. Spontán érés által is fejlődik, és a sok inger is segíthet, pl.: nagy labdán ülve hintáztatás, billenőn hintázás ülve, állva, sétálás adott vonalon (út mentén, járdaszegélyen).
A billenő egyébként is nagy sikert aratott, és hogy emiatt-e, vagy sem, de tegnap komoly változások történtek!
Az egyik, hogy a sima, nagyoknak való hintát is tudja használni, eddig mindig ledőlt róla, hiába mutattam a kapaszkodást a láncon, nem volt elég. Most már simán ül rajta, csak a leszállással van a gond, mert egyszer csak elengedi a láncot, de a hinta ugye nem áll meg...

A másik, hogy a nagyon magas játszótéri csúszda létráján fel tud menni egyedül, és szépen le is csúszik. Erről egyenlőre nincs képem, de én (160 cm) éppen, hogy elérem, ha felmászott.
És még ott a fahordó, amibe szintén bemászott. Eddig semmiféle kis alagút nem érdekelte. Most sem feltétlenül megy végig, de már bemerészkedik. Megpróbálom rávenni, ne legyen ő is klausztrofóbiás. Ehhez persze nekem is erőt kell vennem magamon :)

Ma estig már a konyhai hokedlire is fel tudott mászni, igaz a tetején csak négykézláb marad, fel még nem ül.
Egyébként délelőtt a Városligetben jártunk, egy igazán nagy játszótéren. Sétát terveztünk, de ahogy Dóri meghallotta és meglátta a gyerekeket, akadályt (térdig érő sár, bokrok) nem ismerve odarohant. De jó volt ez így :)
Mindent kipróbált, mindenre felmászott, sokat csúszdázott, hintázott.

366. Tánci

365. Március 1.

364. Alcsúti hóvirágok