439. 2 és fél évesen

Repül az idő, megint csak ide jutottam :)

Tegnap szóltak nekem a bölcsiben, hogy Dóri egész nap, sőt alváshoz sem kapott pelust és nem volt semmi gond! Úgyhogy most már reggel is bugyit adok rá, és csak az esti alvásnál jár a pelenka. Nagyon ügyesen szól, ha menni kell, már csak annyi hiányzik a boldogságomhoz, hogy néha minket is odaengedjen, és maradjon wc-papír a gurigán :)

Sajnos viszont a hiszti is egyre gyakoribb vendég nálunk. Biztos vagyok benne, hogy nem tesz jót, hogy nem tudunk kimenni annyit a levegőre és hogy beteg a fél bölcsi, és nem pihennek rendesen. Meg gondolom, a dackorszak is elérkezhetett. Előfordult már, hogy az utcán térdre vetette magát és hörögve sírt. Gyakran megüt engem, ha nem teljesítek neki valamit, borzasztóan türelmetlen, ha azonnal nem kap meg valamit, azonnal sír, könnyekkel. Mindannyiunknak elég nehéz ez a helyzet, mert mindenki fáradt, rengeteg türelemre és szeretetre van szükség, és persze minőségi időre, amikor nincs mosogatás, takarítás, főzés, egyéb házimunka. Én egyenlőre annyit változtattam, hogy a "béke" érdekében engedek egyébként értelmetlen gondokban, amik nem veszélyesek, pl. 2 kislufival fürdés és elalvás, bugyihurcolászás, ilyesmik. Meg aztán újra elővettem a kendőt, és ha nem kocsival megyünk a bölcsihez, akkor felkötöm Dórit a hátamra. Ettől sokkal nyugodtabb, nekem egyszerűbb, és így nincs kínlódás azon a rettenetesen hosszú 5 percnyi úton, hogy vigyem az ölemben. Na meg persze így több a közelség velem, amiből így raktározhat.

Amúgy a bölcsiben készítik fel őket a Mikulásra, minden nap mesélnek nekik, hallgatnak karácsonyi dalokat, tegnap már hallottam tőle, hogy "hull a hó és fázik" :)

Friss mérés alapján 15 kg, a magasságot sajnos nem nézték.

Azt is megtudtam, hogy tulajdonképpen azért kell venni még játék babakocsit a bölcsibe, hogy legyen a többieknek is. Dóri ugyanis magáénak tekinti, és ha éppen nem is játszik vele, de észreveszi, hogy valaki igen, azonnal elveszi :)

Végül egy kis táncos videó :)

438. Énekel

437. Mostanában

A bölcsi a nagy hisztériás jeleneteken kívül jót is hozott Dóri életébe. Az egyik ilyen a rajzolás. Egyszer csak szól, hogy kér ceruzát, adunk neki lapot, és ő beleveti magát a művészetbe :)

A színeket még mindig nagyon keveri, mintha meg sem akarná jegyezni őket. Kétféle motívum jelenik meg a papíron, az egyik az aláírós, a másik a csigavonal. Persze nem tudom, ez mit jelent pontosan, de majd utánanézek.

Aztán elkezdte végre érdekelni Dórit az építőkocka, egyenlőre csak a mesekockával játszunk, de már súgtam a Mikulásnak, Jézuskának, hogy szívesen látnánk "rendes" fa építőkockát :)

Szintén nagy változás, hogy ügyesen lapozza a mesekönyveket, a bölcsiben ebéd után olvasnak nekik, lehet, hogy én is elkezdem. Eddig lehetetlenség volt bármiféle könyvből felolvasni, mert azonnal elvette és egyáltalán nem hallgatta a szöveget.

És a kedvencem: egyszer csak rázendít, és jönnek mindenféle mondókák, dalok, versikék, amik ráragadtak a bölcsiben és itthon :)

De annyira hirtelen és egyedi pillanatok ezek, hogy egyenlőre képtelen vagyok rögzíteni. Remélem, azért majd összejön. Mindenesetre megkérdeztem, hogy éppen mit hallgatnak bent, hogy itthon is meglegyen.

És a végén egy kis huncutság:

436. Bugyik

Nagyon elmaradtam az írással, pedig igazán komoly dolog történt a héten: Dóri elkezdte a pelenkanélküliséget. Egyenlőre csak délutánra kapja meg a bölcsiben, mert délelőtt nagy a nyüzsgés, ráadásul, ha kint vannak, nehezebb észrevenni a balesetet ennyi göncben. Alváshoz pedig természetesen még jó darabig jár a pelus. Egész ügyesen jár a wc-re, szerintem a napi max. 1 baleset már csak a fáradtság miatt fordul elő. Aztán reggel is majdnem teljesen száraz a pelenka, szalad lelkesen, sőt, gyakran túl lelkesen, kevés lesz így hármunknak az egy wc :)

Külön kis programokkal szórakoztatja magát, mesekönyvet olvas, wc-papír galacsinokat gyárt, vagy csak letekeri az egész tekercset :)

Mi szurkolunk, vettünk cuki bugyikat, most száradnak éppen :)

Hajrá Dóri!

435. Mikrofon-királynő :)

434. Máté keresztnagyfiú

433. Szobatisztaság

Legelőször 2 év 4 hónap 3 hetes korában ült Dóri önként az itthoni wc-re. Akkor még pár napig csak ment. Megkérdeztem a bölcsiben, hogy ott is használja-e a wc-t. Nagy volt a meglepetés, mert kiderült, hogy már egy hete bizony megy a többiekkel, csak ezzel otthon nem dicsekedett. Teltek a napok, ő lelkesen intézkedett, felemeli a wc tetejét, beteszi a szűkítőt, odatolja a dobogót, feláll, letolja nadrágot, kibontja a body-t, ha az van rajta, leveszi a pelust, és majdnem fel is bír ülni :)

Aztán a 2 év 5.hónap előtti utolsó napon elértük az első eredményt is, sikerült a pisi!

Minden nap megyünk párszor, ő szól, de a pelust is kihasználja még. És nagy örömömre már a kaki is működik a wc-n. Azért néha szólok neki, ha a pelusba kezdi el, hogy menjünk a wc-re, és ha beleegyezik, akkor rohanás, de minden gond nélkül megoldjuk :)

Majd figyeljük, mikortól lesz szárazabb a pelenka, és akkor megpróbáljuk itthon bugyiban. Persze ezt majd a bölcsiben hamarabb észreveszik, oda már az első nap vittem be bugyikat neki :)

Annyira örülünk, hogy ilyen ügyes, mindig megdicsérjük, hogy továbbra is ilyen lelkesen szaladjon: Anya, megyek pisilni!

432. Loknik, Dóri-módra

Még van hova fejlődnünk, de Dórinak már most is hosszú a haja, és annyira édesen kunkorodik :)

A többi kislánynak a bölcsiben sokat foglalkoznak a hajával, így már ő is ezt kérte tőlem itthon: Anya, csinálj nekem cofit!

431. Anya, kérek szülinapot!

Voltam olyan naiv, hogy megnéztük együtt a szülinapi videót. Erre Dóri elindult a konyhába, hogy elfújja a gyertyát :)

430. Jukka néni és anyucikám

Nagyjából ebből állt a hétvégénk.

A munkahelyünkön nagy szülinapi parti volt szombaton, és 11-től Halász Jutka koncert kezdődött. Dóri ugyan még kicsit köhög, de azért ott volt a helyünk! Kaptunk a bohóc bácsitól lufiból hajtogatott zsiráfot, ettünk finom sütikét, és már jött is a koncert!

Beálltunk az első sorba, az elején még Dóri mellett guggoltam, de én egyébként sem vagyok erre képes, meg aztán láttam, hogy fog ez menni egyedül is, hát nem hősködtem tovább, és oldalra álltam. Apa is odament párszor, próbáltuk váltani egymást, de alapvetően jól érezte magát Dóri a többi gyerek között is :)

Nagyjából ugyanolyan hosszú volt a koncert, mint nyáron, engem megint lenyűgözött a művésznő, szerintem sosem fogok már kinőni belőle :)

A koncert végén jött több köbméternyi torta, kis tűzijátékkal a tetején, amit Dóri el akart fújni, sikerült lebeszélnem róla :)

Persze rögtön enni akart belőle, úgyhogy indultunk is be a hírhedt kantinunkba, ott vágták fel a tortákat. Útközben kértünk egy szervizt a bohóctól, mert Dóri legalább annyira ügyes lufiszétszedésben, mint ő a hajtogatásban. Kaptunk egy lufikutyát, kb. 2 percig egyben volt.

A kantinban szereztünk a finom tortákból, Dóri pikk-pakk kék lett mindenhol.

Erre tettünk egy lapáttal, bekentük a tenyerét piros festékkel, mi is odanyomtuk a tenyerét a nagy plakátra, odaírtuk a nevét. Gondolom, lesz majd erről fénykép, vagy kiállítják valahol az irodaházban.

A "mérnöki" programokat nem jártuk már végig, mert így is késésben voltunk az alvással, de teljesen elégedettek voltunk :)

A másik téma pedig a rettenetes hiszti-sírás-indokolatlan műsorszámok. Minden bizonnyal a bölcsis káosz miatt lehet, látszik, hogy ez eltanult viselkedés. Látványosan térdre rogy, csukott szemmel, átéléssel eljátssza a sírást, azonnal síró hangon motyogja, amit szeretne, de senki nem érti, emiatt még inkább sírdogál. És mindezt a semmiért. Nem értjük, mit akar, miért problémázik, biztosan ez használ a bölcsiben másoknak, ha figyelmet akarnak. Bár ketten voltunk rá, nagyon nehezen bírtuk cérnával. Az egyik legfeltűnőbb, hogy úgy sír utánam, hogy közben mondogatja, anyuci, anyucika, anyucikám. Lehet, hogy más szereti ezt, én enyhén szólva nem. Sokat magyaráztunk neki, volt büntetésben is, vasárnap délre nagyjából visszatért a korábbi önmagához. Mivel már sokszor szépen elmagyaráztam neki, így amikor anyucikámnak szólít, akkor csak megkérdezem, hogy az kicsoda, és már veszi is a lapot :)

429. Figyelemfelkeltés

Ma érdekes beszélgetésünk volt délután a gondozónéninkkel. Elmesélte, hogy Dóri mostanában mindenre felmászik, polcokra, szekrényre, mindenre, ami veszélyes, magas, hangos és feltűnő. Ezen kívül újra elkezdte lökdösni a gyerekeket. Andi szerint ez azért lehet, mert zavaros az élet a bölcsiben. Folyamatosan vannak új beszokók, akik anyukákkal mennek, sírdogálnak. Ott van sajnos egy kisfiú, aki hetek óta sír, de jóformán egész nap, mert egyáltalán nem képes alkalmazkodni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy már az épület előtt halljuk, hogy ő bent van :(

Volt már, hogy emiatt Dóri is sírva ment be a bölcsibe. Állítólag vannak ilyen gyerekek, csak nagyon ritka, és ebben a bölcsiben is régóta nem volt már hasonló.

Ez a helyzet rendkívül megviseli a gondozókat is, az "öregeket" is, Dóri nem kap elég figyelmet, és ezért aztán rosszaságokat csinál. Az a baj, hogy ha ez el is fog múlni hamarosan, a gyerekek nem biztos, hogy elfelejtik majd Dóri agresszivitását, és félnek tőle, elkerülik esetleg. Elvileg november végére már javulnia kell a káosznak, addigra már mindenki beszokik és talán a kisfiú is rájön, hogy mindenkinek jobb, ha enged végre a sorsnak...szurkolok...

428. Legfrissebb gyöngyszemek

Sétál a sötét előszoba felé: Jaj istenem, istenem, nagyon sötét van!

Ül a bevásárlókocsiban: Megbolondultam!

Apa morgolódik a béna sofőrök miatt az autóban, Dóri a hátsó ülésen: Apa, nincs értelme...

Sütjük a sóban sült csirkét, teszem rá a fűszert: Én is kérek a combimra fűszert!

427. Újdonságok

Vasárnap kérte először Dóri, és hétközben újra, hogy gyurmázzunk. Még csak "elméletben" csináltam eddig sólisztgyurmát, de összedobtam gyorsan. Olyan volt, mint a kolbász, meg a kenyér, először a víz lett sok, utána a liszt, és így tovább :)

De azért sikerült elfogadható állagú gyurmát csinálnom. Dóri kapott Mamától pici gyúrótáblát sodrófával, én meg hozzáadtam a sütiformákat, és már kész is lett a gyurmás-készlet.

Már egész ügyesen használja a sodrófát is, próbálkozik a formákkal, tetszik neki, amit alkotunk, aztán persze rögtön össze is gyúrja az egészet, vagy egész egyszerűen darabokra cincálja :)

De tetszik neki, sokáig lefoglalja és mi is alkotunk egy kicsit. Gyúrtunk hóembert, csigabigát, rózsabimbót, labdát, a legtovább Apa kis békája bírta, vele még játszott is Dóri. A kiflibe beleharapott, na ezért külön jó, hogy ehető a gyurma :)

Valószínűleg a bölcsi hatása, hogy gyakran ül le Dóri a földre, ami nálunk a csupasz parkettát jelenti. Szokta is mondani, hogy nálunk nincs szőnyeg, a bölcsiben van. De nálunk nem is nagyon lesz szőnyeg, nem véletlenül. Eddig idehoztuk a pótszivacsát, arra feküdt, ült. Ma viszont már inkább újra elővettem sz ún. habtapit, jobbnak látom a csúszós szivacsnál. Szerencsére megértette, hogy erre most ülni kell és nem dirib-darabokra szedni :)

Így szoktunk üldögélni, "megigazítom a cofidat", "vedd le a papucsodat", "ülj fel", "feküdj le".

Szoktunk néha mesét is nézni, a Futrinka utca Morzsi kutyával és a Vackor az első bében a mostani kedvencek. Ezt így figyelte ma, péntek délután:

És tegnap, ilyen még sosem történt, bent hagytam kicsit egyedül fürdetés után a szobájában, amíg megitta a tápot. Pár perc múlva benéztem, hát a kisasszony elaludt egyedül!

426. Kereszteltünk

Máté baba vasárnap hivatalosan is a keresztfiunk lett!

425. Babahordozó hét

Már egy éve várom, sajnos a programokra nem jutunk el, még pólót sem tudtam venni, de a nyitányra elmentünk.

Anyukámék itt voltak hétvégén, és ezért, illetve mert Dóri nem teljesen egészséges, csak kettesben mentünk Apával és a fényképezőgéppel. Az idő sem volt túl kedvező, még jó, hogy nem esett. Mi a Klinikákhoz mentünk, ezt a csapatot választottuk a kendőalagutas sétához. Azt kell mondjam, hogy az emberek rendkívül mogorvák és elutasítóak voltak, pedig mosolygós anyukák invitálták őket gyerkőcökkel a hátukon, hogy sétáljanak át a kendőik alatt. Akik viszont megtették, mosollyal az arcukon sétáltak tovább a szürke októberi utcákon :)

Sok-sok kép készült, csak párat teszek ide, a többi itt található.