Bár este Dóri már 9-kor aludt, reggel 7-kor úgy kellett ébreszteni. Nagyon fáradt volt, nem akaródzott kikelni az ágyból, eddig ma volt a legrosszabb, ebből a szempontból.
Sajnos a tegnapi bokabaleset miatt Dóri még mindig fájlalja a bal lábát. Úgyhogy jóformán végig ölben vittem a bölcsiig. Pedig tegnap este már ugrált is ezzel a bokával.
Odaértünk 7:45-re, bebicegett szegénykém, mi pedig megbeszéltük, hogy majd telefonálnak, mi a helyzet az alvással. Ha elalszik, akkor mondanak egy időpontot, ha nem alszik, akkor meg majd jöjjek érte. Biztos, ami tuti, vittük Vilit, a több, mint 25 éves plüss vízilót, aki valamennyire belopta magát Dóri alvás ceremóniájába.
Én optimista voltam, mert ma jött Tibi bácsi, aki zenél a kicsiknek, és ki is lehet próbálni a hangszereket. Ez izgalmas és persze fárasztó is lehet. Délben már teljesen tűkön ültem, vajon mi lesz. De nem öltöztem utcai ruhába. Sajnos délután 1-kor csörgött a telefonom, Dóri nem bír elaludni, pedig mellé is feküdt a gondozó néni. Összekaptam magam és a kendőt, számítva a rongybaba-gyerekre. Amikor odaértem, hozták ki hozzám ölben, látszott, mennyire fáradt, de a huncutság ott volt a szemében. Lassan átöltöztünk, és indultunk, először mindenki a saját lábán, majd a bölcsi előtt 5 lépéssel már kötöttem is fel a hátamra. Meglepődött kicsit, de örült a kendőnek, már jó régen használtuk utoljára (sajnos). Felpattantak Vilivel és sétáltunk, bújt a tarkómhoz, szopta az ujját, nézelődött. Jó érzés volt megint hordozni.
Itthon már szörnyen nyűgös volt, alig bírtam átöltöztetni, lefeküdtünk, 2 perc alatt beájult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése