Ide még leírni sem mertem, de újra némi gond akadt a tejemmel, illetve a mennyiségével. Pedig 2 hete még én is a leadáson gondolkoztam :(
Onnan sejtem, hogy nem elég, mert Dorka rettenetesen keservesen sír kaja közben, és a mérleg is azt mutatja, hogy nem kapott annyit, amennyit eddig. Iszonyú érzés, hogy nem tudok szegénykémnek eleget nyújtani.
Tegnap még az is felmerült bennem, hogy mi van, ha csak ennyi volt, és nem tudok többet szoptatni. Na erre még inkább elszomorodtam. Mert bármennyire is fájdalmas volt eleinte, amikor zokogva szoptattam, még egy jó darabig nem szeretném elveszíteni ezt az érzést, a látványt. Imádom, ahogy nyammog a kis manó, vagy éppen annyit nyel egyszerre, hogy nekem kell rávennem, hogy levegő is kéne már. Most már annyira nem jellemző, de régebben képes volt annyit enni, hogy szó szerint elkezdett szétnyílni a pocakján a ruha, ő pedig csak szuszogni bírt és kómába esett.
Úgyhogy újra küzdök, iszom a teát, szedtem az urticát, sőt, tegnap még egy sört is ittam, pedig nem vagyok oda érte, de egyszerre 3 helyről is hallottam, hogy segít a tejtermelésben. És persze újra fejek. Pedig megmondom őszintén, ez nem hiányzott már. A fagyasztóban is van pár liter, végre a mellgyulladás sem fenyegetett, és tényleg kényelmes volt letenni a fejőt, a sterilizálót. De mindent megteszek, hogy újra elég lehessen a tejem a kiscsillagnak, aki ennél jobbat nem kaphat, pláne, amíg ilyen kicsi.
Csak lelkileg nehéz, nagyon, nem aggódni, amikor a legjobban félek. De igaza van Apának, ha már megcsináltam eddig kb. ötször, akkor most is menni fog, mennie kell!!!
Onnan sejtem, hogy nem elég, mert Dorka rettenetesen keservesen sír kaja közben, és a mérleg is azt mutatja, hogy nem kapott annyit, amennyit eddig. Iszonyú érzés, hogy nem tudok szegénykémnek eleget nyújtani.
Tegnap még az is felmerült bennem, hogy mi van, ha csak ennyi volt, és nem tudok többet szoptatni. Na erre még inkább elszomorodtam. Mert bármennyire is fájdalmas volt eleinte, amikor zokogva szoptattam, még egy jó darabig nem szeretném elveszíteni ezt az érzést, a látványt. Imádom, ahogy nyammog a kis manó, vagy éppen annyit nyel egyszerre, hogy nekem kell rávennem, hogy levegő is kéne már. Most már annyira nem jellemző, de régebben képes volt annyit enni, hogy szó szerint elkezdett szétnyílni a pocakján a ruha, ő pedig csak szuszogni bírt és kómába esett.
Úgyhogy újra küzdök, iszom a teát, szedtem az urticát, sőt, tegnap még egy sört is ittam, pedig nem vagyok oda érte, de egyszerre 3 helyről is hallottam, hogy segít a tejtermelésben. És persze újra fejek. Pedig megmondom őszintén, ez nem hiányzott már. A fagyasztóban is van pár liter, végre a mellgyulladás sem fenyegetett, és tényleg kényelmes volt letenni a fejőt, a sterilizálót. De mindent megteszek, hogy újra elég lehessen a tejem a kiscsillagnak, aki ennél jobbat nem kaphat, pláne, amíg ilyen kicsi.
Csak lelkileg nehéz, nagyon, nem aggódni, amikor a legjobban félek. De igaza van Apának, ha már megcsináltam eddig kb. ötször, akkor most is menni fog, mennie kell!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése