szn

Lilypie Kids Birthday tickers

2010. október 17., vasárnap

430. Jukka néni és anyucikám

Nagyjából ebből állt a hétvégénk.
A munkahelyünkön nagy szülinapi parti volt szombaton, és 11-től Halász Jutka koncert kezdődött. Dóri ugyan még kicsit köhög, de azért ott volt a helyünk! Kaptunk a bohóc bácsitól lufiból hajtogatott zsiráfot, ettünk finom sütikét, és már jött is a koncert!

Beálltunk az első sorba, az elején még Dóri mellett guggoltam, de én egyébként sem vagyok erre képes, meg aztán láttam, hogy fog ez menni egyedül is, hát nem hősködtem tovább, és oldalra álltam. Apa is odament párszor, próbáltuk váltani egymást, de alapvetően jól érezte magát Dóri a többi gyerek között is :)


Nagyjából ugyanolyan hosszú volt a koncert, mint nyáron, engem megint lenyűgözött a művésznő, szerintem sosem fogok már kinőni belőle :)
A koncert végén jött több köbméternyi torta, kis tűzijátékkal a tetején, amit Dóri el akart fújni, sikerült lebeszélnem róla :)

Persze rögtön enni akart belőle, úgyhogy indultunk is be a hírhedt kantinunkba, ott vágták fel a tortákat. Útközben kértünk egy szervizt a bohóctól, mert Dóri legalább annyira ügyes lufiszétszedésben, mint ő a hajtogatásban. Kaptunk egy lufikutyát, kb. 2 percig egyben volt.
A kantinban szereztünk a finom tortákból, Dóri pikk-pakk kék lett mindenhol.

Erre tettünk egy lapáttal, bekentük a tenyerét piros festékkel, mi is odanyomtuk a tenyerét a nagy plakátra, odaírtuk a nevét. Gondolom, lesz majd erről fénykép, vagy kiállítják valahol az irodaházban.
A "mérnöki" programokat nem jártuk már végig, mert így is késésben voltunk az alvással, de teljesen elégedettek voltunk :)
A másik téma pedig a rettenetes hiszti-sírás-indokolatlan műsorszámok. Minden bizonnyal a bölcsis káosz miatt lehet, látszik, hogy ez eltanult viselkedés. Látványosan térdre rogy, csukott szemmel, átéléssel eljátssza a sírást, azonnal síró hangon motyogja, amit szeretne, de senki nem érti, emiatt még inkább sírdogál. És mindezt a semmiért. Nem értjük, mit akar, miért problémázik, biztosan ez használ a bölcsiben másoknak, ha figyelmet akarnak. Bár ketten voltunk rá, nagyon nehezen bírtuk cérnával. Az egyik legfeltűnőbb, hogy úgy sír utánam, hogy közben mondogatja, anyuci, anyucika, anyucikám. Lehet, hogy más szereti ezt, én enyhén szólva nem. Sokat magyaráztunk neki, volt büntetésben is, vasárnap délre nagyjából visszatért a korábbi önmagához. Mivel már sokszor szépen elmagyaráztam neki, így amikor anyucikámnak szólít, akkor csak megkérdezem, hogy az kicsoda, és már veszi is a lapot :)

2010. október 13., szerda

429. Figyelemfelkeltés

Ma érdekes beszélgetésünk volt délután a gondozónéninkkel. Elmesélte, hogy Dóri mostanában mindenre felmászik, polcokra, szekrényre, mindenre, ami veszélyes, magas, hangos és feltűnő. Ezen kívül újra elkezdte lökdösni a gyerekeket. Andi szerint ez azért lehet, mert zavaros az élet a bölcsiben. Folyamatosan vannak új beszokók, akik anyukákkal mennek, sírdogálnak. Ott van sajnos egy kisfiú, aki hetek óta sír, de jóformán egész nap, mert egyáltalán nem képes alkalmazkodni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy már az épület előtt halljuk, hogy ő bent van :(
Volt már, hogy emiatt Dóri is sírva ment be a bölcsibe. Állítólag vannak ilyen gyerekek, csak nagyon ritka, és ebben a bölcsiben is régóta nem volt már hasonló.
Ez a helyzet rendkívül megviseli a gondozókat is, az "öregeket" is, Dóri nem kap elég figyelmet, és ezért aztán rosszaságokat csinál. Az a baj, hogy ha ez el is fog múlni hamarosan, a gyerekek nem biztos, hogy elfelejtik majd Dóri agresszivitását, és félnek tőle, elkerülik esetleg. Elvileg november végére már javulnia kell a káosznak, addigra már mindenki beszokik és talán a kisfiú is rájön, hogy mindenkinek jobb, ha enged végre a sorsnak...szurkolok...

2010. október 11., hétfő

428. Legfrissebb gyöngyszemek

Sétál a sötét előszoba felé: Jaj istenem, istenem, nagyon sötét van!

Ül a bevásárlókocsiban: Megbolondultam!

Apa morgolódik a béna sofőrök miatt az autóban, Dóri a hátsó ülésen: Apa, nincs értelme...

Sütjük a sóban sült csirkét, teszem rá a fűszert: Én is kérek a combimra fűszert!



2010. október 8., péntek

427. Újdonságok

Vasárnap kérte először Dóri, és hétközben újra, hogy gyurmázzunk. Még csak "elméletben" csináltam eddig sólisztgyurmát, de összedobtam gyorsan. Olyan volt, mint a kolbász, meg a kenyér, először a víz lett sok, utána a liszt, és így tovább :)
De azért sikerült elfogadható állagú gyurmát csinálnom. Dóri kapott Mamától pici gyúrótáblát sodrófával, én meg hozzáadtam a sütiformákat, és már kész is lett a gyurmás-készlet.
Már egész ügyesen használja a sodrófát is, próbálkozik a formákkal, tetszik neki, amit alkotunk, aztán persze rögtön össze is gyúrja az egészet, vagy egész egyszerűen darabokra cincálja :)
De tetszik neki, sokáig lefoglalja és mi is alkotunk egy kicsit. Gyúrtunk hóembert, csigabigát, rózsabimbót, labdát, a legtovább Apa kis békája bírta, vele még játszott is Dóri. A kiflibe beleharapott, na ezért külön jó, hogy ehető a gyurma :)





Valószínűleg a bölcsi hatása, hogy gyakran ül le Dóri a földre, ami nálunk a csupasz parkettát jelenti. Szokta is mondani, hogy nálunk nincs szőnyeg, a bölcsiben van. De nálunk nem is nagyon lesz szőnyeg, nem véletlenül. Eddig idehoztuk a pótszivacsát, arra feküdt, ült. Ma viszont már inkább újra elővettem sz ún. habtapit, jobbnak látom a csúszós szivacsnál. Szerencsére megértette, hogy erre most ülni kell és nem dirib-darabokra szedni :)
Így szoktunk üldögélni, "megigazítom a cofidat", "vedd le a papucsodat", "ülj fel", "feküdj le".
Szoktunk néha mesét is nézni, a Futrinka utca Morzsi kutyával és a Vackor az első bében a mostani kedvencek. Ezt így figyelte ma, péntek délután:

És tegnap, ilyen még sosem történt, bent hagytam kicsit egyedül fürdetés után a szobájában, amíg megitta a tápot. Pár perc múlva benéztem, hát a kisasszony elaludt egyedül!

2010. október 6., szerda

426. Kereszteltünk

Máté baba vasárnap hivatalosan is a keresztfiunk lett!









425. Babahordozó hét

Már egy éve várom, sajnos a programokra nem jutunk el, még pólót sem tudtam venni, de a nyitányra elmentünk.
Anyukámék itt voltak hétvégén, és ezért, illetve mert Dóri nem teljesen egészséges, csak kettesben mentünk Apával és a fényképezőgéppel. Az idő sem volt túl kedvező, még jó, hogy nem esett. Mi a Klinikákhoz mentünk, ezt a csapatot választottuk a kendőalagutas sétához. Azt kell mondjam, hogy az emberek rendkívül mogorvák és elutasítóak voltak, pedig mosolygós anyukák invitálták őket gyerkőcökkel a hátukon, hogy sétáljanak át a kendőik alatt. Akik viszont megtették, mosollyal az arcukon sétáltak tovább a szürke októberi utcákon :)
Sok-sok kép készült, csak párat teszek ide, a többi itt található.


424. Mindennapok

A megfázás egész gyorsan javulni kezdett, szerencsére könnyebb lett azzal, hogy Dóri nem köhögte fel magát éjszaka. De sajnos a mai napig köhög még. Egyébként pedig reggelente látom, hallom, hogy a többiek is hurutosan köhögnek, szerintem már egy hónapja. Sajnos ez a bölcsi "átka".
Hogy a kimerültség miatt, vagy tényleg most jutott el idáig Dóri, de múlt héten 3x is sírt reggel, mert nem akart bemenni a bölcsibe. Könyörgött, hogy ne vegyük fel itthon a kabátot, vegyük le a cipőt, mert tudja, anélkül nem indulunk sehová. A szívem megszakadt, de nem lehetett mit csinálni. Szerencsére a gondozó nénik nagyon kedvesek, megértőek, és elmondták, hogy ez a sírás nem tart ám sokáig, és utána egész nap minden rendben megy.
Úgy általában előfordul, hogy napokig nem eszik Dóri semmit, vagy csak egy étkezést, és azt is tuszkolni kell belé. Szerencsére nem látszik meg rajta.
Próbáljuk a kis lelkét kárpótolni, és az este jóformán csak róla szól. Nehéz lenyugodnia, gyakran a pihenés helyett itthon is annyira pörögne, mint napközben, és ennek megvan az ára. Kevés a türelme, baleseteket szenved, nyűgös. Ma viszonylag könnyebb volt, lefeküdtem hozzá a földre a szivacsára, ő pedig hozott oda nekem mindent, simogatta a hajamat, megdicsért, hogy "olyan szép a fejed". A fürdés már ritkán felhőtlen, pedig korábban jókat pancsolt. Majd csak hozzászokik mindenki ehhez az új rendhez, nehezíti ez a sötét és az eső is.
Na, a Dóri-foglalkozás miatt viszont kevés az idő egymásra, háztartásra, blogra, egyéb hobbikra és szórakozásokra. Pedig nem szeretnék senkit és semmit sem ennyire elhanyagolni, de sajnos most ez a helyzet. Ezennel is mindenkitől elnézést kérek, aki úgy érzi, kerülöm, ez nem személyes. Remélem, előbb-utóbb jutunk valamire az időnkkel.