449. Miskolcon

Karácsony után rögtön elutaztunk Dórival Miskolcra, hogy a két ünnep között ott legyünk. Én már nagyon örültem ennek, mert ezer éve nem voltam otthon.

Az idő elég cudar volt, cserébe viszont rengeteg hó maradt, így aztán majdnem minden nap tudtunk menni szánkózni. Nagyapa szerzett kölcsönszánkót, aztán miután Dóri a kötelező hisztivel átesett az öltöztetésen, nekivágtunk a környéknek. Nekem azért volt fura, mert visszaemlékeztem, hogy gyerekkoromban én is erre szánkóztam, és most Dóri ugyanott csúszik :)

Egyik nap meglátogattuk Nagyapa egyik barátját a szánkó-útvonalon, kaptunk finom kolbászt, én vörösbort is, aztán mentünk még egy kört, majd újra vissza a garázsba pár karika szarvaskolbászért, és így tovább :)

Bár sokan ott voltunk Dóri mellett, látszott rajra, hogy hiányzik neki a gyerektársaság. Kifejezetten sokszor volt vele gond, már ami a szófogadást illeti.

Sajnos a 2 hét alatt sem gyógyult meg, pedig reménykedtem, de a köhögés és a nátha végig megmaradt :(

Az egyik délután, az alvásból felébredve éreztem rajta, hogy forró a homloka, felment a láza, de szerencsére egy adag homeósbogyó helyrehozta. Este még picit melegnek éreztem a tenyerét, de ennél több nem történt.

A köhögés viszont nem akart elmúlni, sőt, az utolsó napra kifejezetten felerősödött. A patikában nem tudtak igazán segíteni, és az útmutatásuk alapján beadott sziruptól Dóri olyan köhögőrohamot kapott, hogy hányt is. Azóta csakis a köhögéscsillapítóból kap, az egész jól bevált.

Annyira jól éreztük egyébként magunkat, hogy maradtunk szilveszterre is, és csak utolsó este utaztunk vissza Pestiába. Nem bántam meg :)

A képeink itt találhatóak.

448. Karácsonyka - 3

Elmentünk közösen sétálni egyet, hogy Dóri kitombolja magát a levegőn. Fújt egy picit a szél, emiatt aztán persze rögtön jött a szenvedés, hogy Anya, emelj fel, de nem hagytuk magunkat. Nagyika megmutatta, hogy mit kell csinálni, ha fúj a szél, utána pedig szaladgáltunk egy kicsit a hóban.

447. Karácsonyka - 2

Karácsony első napjára eljöttek hozzánk Máté unokatesóék is. Imádják egymást Dórival, annyira jó ezt látni!

Nagyapa idén is sütött finom pisztrángot, Dórinak kifejezetten tetszettek a halacskák a tepsiben :)

Amíg a többiek ebédeltek, kicsit együtt maradtunk a keresztfiunkkal :)

A nap végén pedig gyorsan összehoztunk egy családi képet, olyan, amilyen, de a miénk :)

446. Karácsonyka

Így hívja Dóri a karácsonyfát :)

Idén is hozzánk jött a család, itt férünk el a legjobban. Anyáék korábban, anyósomék szentestére érkeztek. Délután Dóri elment sétálni Nagyapáékkal, mi pedig addig 4-en összeraktuk és feldíszítettük a fát. Vettem direkt csillagszórót is, és mikor megjöttek, meggyújtottuk, így lépett be a szobába a legkisebb ugrifüles :)

Aztán elkezdte bontani az ajándékokat, amit régi szokásunkhoz híven nem csomagolunk minden évben új papírba, hanem a meglévő, karácsonyi szatyrokba pakoljuk.

Kapott szép, színes építőkockát, gyöngyöt, nyakláncot karkötővel, logikai játékot, kreatív készletet (zsírkréta, ceruza, ragasztó, ujjfesték, stb.), kifestőt. Aztán csodaszép kötött, horgolt dolgokat, babát, babaruhát. Mesekönyvet, rugós angyalkát. Hajgumit, figurás csattot.

Amint látszik, Dóri nagyon jól érezte magát, mindennek örült. Alig lehetett lebeszélni róla, hogy mások szatyrait is kipakolja :) Meglepte, hogy nem minden az övé :)

Folytatása következik.

445. Az első mézes próbálkozás

Óriási szervezést igényelt, de összehoztuk és végre találkoztunk Miskáékkal! Az volt a terv, hogy együtt sütnek a gyerkőcök mézest. És ez jóformán simán működött is :) Mi mondjuk keveset tudtunk csak beszélgetni a 3 gyerek mellett, de nem adjuk fel, majd újra próbálkozunk :)

A mézes viszont annyira finom lett, hogy elkértem a receptet, és csináltunk Dórival is otthon karácsonyra. És az is isteni lett!

444. Angyalok erdeje

Még karácsony előtt sikerült eljutnunk erre a helyre, amiről én egész eddig azt hittem, hogy fenyőfákat árulnak. Aztán jobban megfigyeltem, és rájöttem, hogy itt bizony adományozni lehet olyan alapítványoknak, akik igencsak rászorulnak a többi ember anyagi támogatására.

Nappal mentünk, így nem a fények, hanem a tények voltak a hangsúlyosak. Engem nagyon meghatott ez az egész kezdeményezés, sokkal inkább erről kellene szólnia a karácsonynak, mint a plázákban rohangálásról.

Készítettem egy kisfilmet a képeimből, aki teheti, látogasson el majd idén. Mi biztosan megtesszük.