szn

Lilypie Kids Birthday tickers

2009. január 30., péntek

128. Rácsok mögött

Délután hallottam, hogy ébren van, belestem az résnyire nyitott ajtón, és ezt láttam :)

Ennyire örült, miután beléptem a szobájába:



De azért a munkát akkor sem hagyta abba:


Egyébként a hajnali etetés után is egyből gyakorolni kezdett, félkómásan, édes volt, de szerencsére, akkor hamar be is fejezte.

2009. január 29., csütörtök

127. Próbálkozik



és elfárad :)



2009. január 27., kedd

126. Újdonságok


Tegnap még két nagyon érdekes dolog is történt:

1. Dorka felfedezte a nyelvét, és úgy csettintget vele, ahogy a lovakat utánoztuk kiskorunkban, nagyon aranyosan csinálja :)

2. Szopi közben, félálomban megfordult hátról hasra. Ez eddig sosem ment neki, de most láthattam, hogy képes rá :)

125. Újabb babakongresszus

Ahogy reméltük, gyorsan eljött az újabb találkozás, most épp Érden. A házigazdánknál sokkal jobban éreztem magam, mint a játszóházban, valahogy azt én még nem annyira szeretem. Hallottuk egymás szavát, mindenki vitt valami finomságot, innivalót, le tudtunk ülni együtt a konyhába is, gond nélkül szoptattuk és tettük tisztába a gyerkőcöket.
Dorka pedig kezdett társaságban is önmaga lenni, bólogatott, ringatta magát és persze kiabált torka szakadtából :)
Örülök neki, hogy jobban érzi már magát, kezdi megszokni a többieket, és azt, hogy nem csak ő ilyen picike. Persze a közeli barátságok még megviselik, de már többször simogatott, húzott hajat, mint eddig összesen :)

2009. január 25., vasárnap

124. 8 hónapja már...

...hogy köztünk van ez a kis tünemény :)


Mi is változott az elmúlt hónapban?
- a súlyát pontosan nem tudom, ruhában pont 9 kg
- hosszra szerintünk most különösen sokat nőtt, 86-os a legújabb body, amit hord
- a szeme színe úgy tűnik, barna lett
- haja továbbra is nő, de külső szemlélőnek még mindig nem látványos, sebaj


- tudjuk, mi az a sztárallűr, pl.: sírva nevetés, türelmetlenkedés, válogatás, mérgelődés
- persze még huncutabb lett, mint volt, képes emberi fül számára káros sikítozásra, kacarászik, imádja, ha úgy csinálok, mintha leejteném, pláne mindezt a tükör előtt, szereti a gyöntölgetést, összegyúrást, nyakba-hasra levegős puszit


- az üldögélés már mindennapos, köré tesszük a játékait, és így nagyon sokáig elszórakoztatja magát


- a fürdéshez max. pár hétig még használunk fürdető karikát, amit nagyon szeret, csak ne kellene be- és kibújni belőle

- továbbra is sokat ugrál, ha az ölembe veszem, rugózik, meg nem áll egy pillanatra sem, gyakran feláll, megtartja magát
- úgy rugdalózik, hintázik az etetőszéknek is használt hordozóban, hogyha lerakom a kőre, akkor simán körbemegy vele a konyhán :)
- érdekli mindenféle telefon, távirányító, amin gombok vannak

- a szemüvegemet naponta kb. 5x szedi le, nem azért, mert érdekli, hanem csak azért, mert megteheti
- hozzátáplálásilag a tárgyalások megrekedtek, sajnos nem evett meg egy ideje semmit azok közül, amit eddig, most üveges bébiételekkel próbálkozunk, gyümölcsösökkel, de ma az sem csúszott túlságosan :(
- fogacska 2 db, a többi tutira nagyon mozgolódik, mert gyakran keservesen sír esténként, fel-felsírdogál álmában



- tud bólogatni, egyenlőre csak az igen megy, de az zenére, ütemre is :)
- amiket mondogat: bababa, hova, havava, ááááááááááááá

Ha eszembe jut még vmi, mindenképp kiegészítem a listát!

123. Játszóházas találkozó

Hétfő után szerdán újból babákkal találkoztunk. Rettenetes idő volt, egész héten esett az eső, sötét volt állandóan... Ezért aztán külön örültem, hogy emberek közé keveredhetek.
Kicsit később indultunk, mint terveztük, szegény Dorka addigra már kezdett elálmosodni. Amíg én nem értem rá, megkértem pár anyukát, hogy fogják már meg. És az én álmos kislányom ugyanúgy hozzájuk lapult, cumizott, ahogy a családtagokkal szokott. És ez a többi anyukának is jól esett, alig akarták visszaadni nekem :)

És még pár pillanatkép a társaságról, ahol Dorka volt az egyetlen lány!



2009. január 19., hétfő

122. Vendégség

Ma hirtelen felindulásból végre összehoztuk Botiékkal a babatalálkozót. Már nagyon régóta terveztük, de mindig közbejött valami. Összeszedtem a legfontosabb dolgainkat, beszaladtam még a boltba bébikajáért, és mentünk. Szegénykém pont aludni szeretett volna, de máshogy alakult.
Kicsit megszeppent, behabzsolta az egész üveg almás sütőtökös sárgabarackot, és szépen lassan belejött a játékba. Nincs hozzászokva a babákhoz, ezért úgy tűnt, párszor félreértette Boti hangjait, és mivel azt hitte, hogy sír, ő is elpityeredett.

Photobucket
Photobucket
Photobucket
Photobucket

Megejtettük a háti batyu kötési oktatást is, de szerintem még folytatjuk.

Photobucket

Bő 2 órát voltunk ott, a vége felé már mindkét versenyző elfáradt, úgyhogy sétálni indultunk. Mindent összevetve jól vettük az első akadályt, és már alig várom a következőt :)

2009. január 18., vasárnap

121. Kösd magadra a babádat!

* Nők Lapja Cafe
* Könyves Gabriella
* 2009. 01. 16.

Ősi módszer, mostanában mégis úgy tekintünk rá, mint valami különös újdonságra. Újszülött csöppségek egy nagykendővel anyjukra kötve. A babahordozás hívei állítják, ez a legjobb a picinek.

Egy egész hetes rendezvénysorozatot szerveztek Európa-szerte ennek a módszernek a népszerűsítésére, Magyarországon egy lelkes, egyelőre még kis csoport (mamami internetes közössége) próbálta felhívni a figyelmet a hordozás fontosságára. A cél a hordozás terjesztése minél szélesebb körben. Ennek érdekében nyílt levelet is megfogalmaztak a kis hazánkban működő védőnőknek is, hiszen a szoptatás terén az ő közreműködésükkel már sikerült az áttörés. A kendőkkel kapcsolatban ugyanez a cél.

Miért megy ez olyan nehezen?

Miért nem természetes mindenki számára? Miért nem támogatják többen? Miért van még mindig bennünk az utóbbi száz év berögződése? Miért nem merünk váltani, és figyelembe venni porontyunk elemi szükségleteit? Számos kérdés van még ezeken túl is. A hordozás nem téveszméken alapszik, bármely kontinenst is nézzük, története ősidőkre nyúlik vissza.

Az anyáknak rengeteg eszköz áll rendelkezésükre: kendők, az ázsiai eredetű mei tai, babazsák, gyűrű alakú eszköz, csatos, állítható hordozók. Mi, anyukák bizonytalanok vagyunk a választásban.

Még a szülésem előtt vásároltam egy kendőt. Azóta sem használtam, mert nem tudtam, hogyan is kell, nem sikerült megkötnöm, a hordozótanfolyam messze volt. Nem mertem elindulni a kéthetes apró csodámmal, így kezdetben maradt a babakocsi. Aztán mégis áttértem egy hordozóra, egy állítható fajtára. Meglepő változások következtek, könnyebben közlekedtem, hozzám simult a gyermekem. Ezt nemcsak ő, de én is nagyon élveztem.
Akkor még nem tudtam, hogy milyen pszichológiai és ortopédiai háttere is van a hordozásnak.


Miért is hordozzunk?

• Testközelség. Egy parányi ember elemi igényét elégíti ki, ha hordozzák. A kommunikáció könnyebbé válik, de nemcsak a hordozás során, hanem később is, sőt hatással van a társas kapcsolatokra.

• Az izmok, csontok helyes fejlődése. Fontos a megkötés módja. Ha helyesen végezzük, akkor a hordozó megtámasztja a csöppség gerincét, segíti a lábak és a csípő helyes fejlődését. Érthetetlen, hogy az ortopédusok miért nem javasolják. Egy csípőficamgyanús babának elsősorban terpeszpelenkát javasolnak, a helyesen megkötött hordozóval ugyanaz a hatás érhető el.

•Szabadság. Szabad a kéz. Könnyebb utazni. Nem kell minimum 10 kilót cipelni pluszban, várni az alacsony padlójú buszokra.

•Megtakarítás. Egy anatómiailag és ergonómiailag is tökéletes hordozóeszköz ára azonban töredéke a ma kapható csodababakocsiknak.
Amikor én kerestem babakocsit, a tökéletes után kutattam. Szerettem volna minden igényemet egy tolható járműbe sűríteni. Hetekig, közel hónapokig tartott, mire ráébredtem, hogy ez nem lehetséges. Nem találtam olyan eszközt, amely minden elvárásomnak megfelelt volna. Végül kompromisszumként a tervezettnél jóval drágábban vételeztünk egy „járgányt”. Hónapokig állt a sarokban, mivel nem használtuk. Hordoztunk. És élveztük. Mivel csemeténk igen gyorsan nő, így mára kinőtte a hordozóját. A kezemben cipelem, amikor éppen nem hangzik el a „fussunk” felszólítás cseresznyeszájából.

• Divat. A kendő, hordozóeszköz öltöztet. Annyi fajtája, színe, formája létezik, hogy a megfelelő darab bárhol, bármikor kiegészíti a ruhatárunkat. Az elkötelezettek nem egy kendőt, hanem számtalant birtokolnak. Életmódjukká válik a hordozás.

Sokféle eszköz

Ha a hordozás mellett döntünk, érdemes utánanézni az eszközöknek. Anatómiailag megfelelőek, milyen anyagból készültek, milyen anyagokat tartalmaznak, mettől meddig és hogyan hordozhatjuk benne a babánkat. Tesztek (www.oekotest.de) szerint nem minden kendő, hordozó alkalmas a helyes hordozásra. Ha a testkontaktus ki is alakul, a rosszul hordozott gyermeknek árthatunk, a gerincének, csípőjének, de akár a saját hátunknak is.

Mi a saját gyerekorvosunk javaslatára kezdtük hordozni Manócskát. Egy ötlet volt arra, hogy kevésbé legyen hasfájós. A dolog bevált. Független magazinok teszik le voksukat a hordozás mellett. Korunk egyik legismertebb gyermekpszichológusának sorai talán mindenkinek meggyőzőek lesznek.

„Legkisebb unokám, Anni-Panni most múlt nyolcesztendős. Már egyéves korában szépen beszélt, és kapaszkodás nélkül totyogott, ötévesen pedig magabiztosan olvasott és írt. Most második osztályos; kitűnő tanuló, nevelői, osztálytársai szeretik, ő viszont a legjobban talán lovagolni szeret. Akik értenek hozzá, azt mondják, remek lovas.
Anni-Panni élete első hónapjait gyakorlatilag egy kendőben töltötte anyja testén, és még ezután is, sokáig ezt a pozíciót kedvelte a legjobban. Akkor érezte magát igazán elemében, ha ott ringatózhatott anyján, érezve a »legfontosabb másik« biztonságot árasztó melegét, és mélyről fakadó, őszinte érdeklődéssel figyelhette a körülötte folyton változó világ izgalmas üzeneteit.
Kétéves volt, amikor – a kezdődő dackorszak egyik legelső jeleként – »halálosan« megharagudott a szüleire, és, mint Arany János kislánya egykoron, elhatározta, hogy világgá megy. Felvetett fejjel, mindenre elszántan vonult egészen az ajtóig. A küszöbön azonban megtorpant, és a szülei felé fordulva, hangjában némi bizonytalansággal, de továbbra is eltökélten – benyújtva a »világgá menés« nélkülözhetetlen feltételét – így szólt:
Kérem a hordozómat!”

Dr. Ranschburg Jenő

Kapcsolódó linkek:
Hordozokendo.lap.hu »
Babahordozo.lap.hu »
www.mamami.hu »
www.hordozokendo.hu »
www.hordozas.hu »
www.hordozo.hu »

Kapcsolódó fórumok:
Babahordozó kendő »
Háti babahordozó kendőt keresek »

2009. január 17., szombat

120. Dorka-jóga :)

Photobucket
Photobucket
Photobucket
Photobucket

119. Cékla, csirkecomb és muffin

A terv az volt, hogy a baba kapja a céklát. Én ilyet igazából eddig csak kis tányéron láttam, de savanyúként sem voltam oda érte. No mindegy, vettem, megfőztem, megpucoltam, bár annyira sötét volt az egész, hogy azt sem tudtam, hol van még rajta pucolnivaló :)
Szépen lassan az egész konyha céklás lett, pucoltam még almát, összemixeltem, és elkezdtük. Az első falatnál jött a hidegrázás, a másodiknál az öklendezés, tovább nem jutottunk...pedig direkt nem kapott előtte tejcsit, hátha, az éhség nagy úr...annyit sem evett, hogy egy rendes vámpíros képet csinálhassunk róla :)

Photobucket

A csirkecombot magunknak csináltam, pácoltam több napig, kicsire vágott krumpli és hagymakarika került még a sütőzacskóba: isteni lett! A krumpli egészen megpirult, a pácos olajból locsoltam rá előzőleg, és ettől annyira finom íze lett, hogy zabálom, pedig a krumpli , meg én, nem vagyunk túl jóban :)

Photobucket

És végül a muffin: az egyik fórumanyuka borzolta a kedélyeimet tegnap egy fényképpel egy nagy halom muffinról. Vérszemet kaptam, és kipróbáltam anyukám egyik tuti, bevált, csokis muffin receptjét. Sosem csináltam még, ilyet sem, kicsit ugyan megégett, de a mienk :)

Photobucket
Photobucket

2009. január 16., péntek

2009. január 13., kedd

2009. január 12., hétfő