119. Cékla, csirkecomb és muffin

A terv az volt, hogy a baba kapja a céklát. Én ilyet igazából eddig csak kis tányéron láttam, de savanyúként sem voltam oda érte. No mindegy, vettem, megfőztem, megpucoltam, bár annyira sötét volt az egész, hogy azt sem tudtam, hol van még rajta pucolnivaló :)
Szépen lassan az egész konyha céklás lett, pucoltam még almát, összemixeltem, és elkezdtük. Az első falatnál jött a hidegrázás, a másodiknál az öklendezés, tovább nem jutottunk...pedig direkt nem kapott előtte tejcsit, hátha, az éhség nagy úr...annyit sem evett, hogy egy rendes vámpíros képet csinálhassunk róla :)

A csirkecombot magunknak csináltam, pácoltam több napig, kicsire vágott krumpli és hagymakarika került még a sütőzacskóba: isteni lett! A krumpli egészen megpirult, a pácos olajból locsoltam rá előzőleg, és ettől annyira finom íze lett, hogy zabálom, pedig a krumpli , meg én, nem vagyunk túl jóban :)

És végül a muffin: az egyik fórumanyuka borzolta a kedélyeimet tegnap egy fényképpel egy nagy halom muffinról. Vérszemet kaptam, és kipróbáltam anyukám egyik tuti, bevált, csokis muffin receptjét. Sosem csináltam még, ilyet sem, kicsit ugyan megégett, de a mienk :)