szn

Lilypie Kids Birthday tickers

2010. április 21., szerda

377. A legújabb kedvenc: a kopaszi gát

András anyukája már tavaly is javasolta nekünk ezt a helyet, de valahogy nem sikerült eljutni. A múlt hét előtti hétvégén viszont felkerekedtünk, hogy körülnézzünk.
Kicsit trükkös a bejáró a híd alatt, de megoldottuk. Azóta fizetni kell egyszeri díjat a parkolásért, de úgy gondolom, ahhoz képest, ami ott várt ránk, az a 300 Ft többszörösen is megéri.
Nem sok mindent vittünk magunkkal, és annyira nem is hiányzott Dórinak. Már a múltkori váras látogatásunk óta még mindig emlékszik a Dunára. Úgyhogy most is nagy lelkesedéssel várta, hogy meglássa a folyót.
Teljesen elbűvölt minket a hely, azóta többször is odamentünk :)





376. Pillanatok







375. Miskolcon

Óriási szomorúságomra augusztusban jártunk otthon utoljára...de végre sikerült eljutnunk újra.
Dóri most már nem az utazóágyban aludt, hanem Nagyikával. Viszont az ottani játszótereken is ugyanolyan hebrencs, mint itt :)
És ami azóta sem változott:



374. Húsvét a skanzenben

Bepótolom az elmaradásaimat, a húsvétnál kezdem.
Mivel nem tudtuk nagy családi körben tölteni, úgy gondoltuk, elmegyünk a skanzenba, ahol igazi húsvéti programokkal várták a látogatókat. Az idő sajnos nem volt a legjobb, de legalább nem esett az eső. Vittük a babakocsit is, mert már nehezen bírom a hosszútávú hordozást. És bár azt hittem, Dóri majd szívesen fog ott rohangálni, tévedtem. Csak a kocsiban ült, amikor elengedtem, a kocsit akarta tolni, persze nem ment neki a füves, murvás buckákon, ami miatt elég hamar kiborult. Ha egy kicsit is fáradt, semmi türelme nincsen. Úgyhogy maradt az örök megoldás, a kendő. Ahogy felkerült a hátamra, rögtön megnyugodott.


Körbejártuk a programokat, de ez neki majd csak később lesz érdekes. Én mondjuk szívesen mártottam volna gyertyát, de mit szóltak volna a gyerekek :)
Találtunk gyönyörű szép húsvéti tojásokat, érdekes kerti cserépdíszeket, kóstoltunk és vettünk biomálnaszörpöt, Dórinak egy faelefántot, aminek azóta sajnos letört a farkából és az ormányából is (miért készítenek ilyen törékeny fajátékot gyerekeknek?!).


Tanultunk húsvéti dalokat, játszottunk is, megnéztük a tállyai házat (onnan származik a családom egyik része).


mintha a miskolci Deszkatemplom tornyát látnám:


Dóri megsimogatott a hátamról egy csacsit és egy szerintem óriási lovat! Ennyire nem közeledik állatokhoz, szereti őket, de csak messziről. Nagyon meglepődtem, de boldog voltam, mert én be vagyok tojva a lovaktól, de még véletlenül sem szeretném őt ezzel befolyásolni.
A skanzenjárás végülis nagyon fárasztó volt, legközelebb szerintem csak akkor megyünk, ha már Dóri is részt tud venni a gyerekprogramokon.

2010. április 8., csütörtök

2010. április 6., kedd