Bepótolom az elmaradásaimat, a húsvétnál kezdem.
Mivel nem tudtuk nagy családi körben tölteni, úgy gondoltuk, elmegyünk a skanzenba, ahol igazi húsvéti programokkal várták a látogatókat. Az idő sajnos nem volt a legjobb, de legalább nem esett az eső. Vittük a babakocsit is, mert már nehezen bírom a hosszútávú hordozást. És bár azt hittem, Dóri majd szívesen fog ott rohangálni, tévedtem. Csak a kocsiban ült, amikor elengedtem, a kocsit akarta tolni, persze nem ment neki a füves, murvás buckákon, ami miatt elég hamar kiborult. Ha egy kicsit is fáradt, semmi türelme nincsen. Úgyhogy maradt az örök megoldás, a kendő. Ahogy felkerült a hátamra, rögtön megnyugodott.
Körbejártuk a programokat, de ez neki majd csak később lesz érdekes. Én mondjuk szívesen mártottam volna gyertyát, de mit szóltak volna a gyerekek :)
Találtunk gyönyörű szép húsvéti tojásokat, érdekes kerti cserépdíszeket, kóstoltunk és vettünk biomálnaszörpöt, Dórinak egy faelefántot, aminek azóta sajnos letört a farkából és az ormányából is (miért készítenek ilyen törékeny fajátékot gyerekeknek?!).
Tanultunk húsvéti dalokat, játszottunk is, megnéztük a tállyai házat (onnan származik a családom egyik része).
mintha a miskolci Deszkatemplom tornyát látnám:
Dóri megsimogatott a hátamról egy csacsit és egy szerintem óriási lovat! Ennyire nem közeledik állatokhoz, szereti őket, de csak messziről. Nagyon meglepődtem, de boldog voltam, mert én be vagyok tojva a lovaktól, de még véletlenül sem szeretném őt ezzel befolyásolni.
A skanzenjárás végülis nagyon fárasztó volt, legközelebb szerintem csak akkor megyünk, ha már Dóri is részt tud venni a gyerekprogramokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése