szn

Lilypie Kids Birthday tickers

2009. december 31., csütörtök

332. Csak anya

A nagy karácsonyi nyüzsgés után hétfőn kettesben maradtunk. Általában ilyenkor nincs egyszerű dolgom, mert koránt sem vagyok annyira érdekes, pláne nem érek mindenre rá, hogy az a kisasszonynak elég legyen. Ráadásul még mindig itt a takony, bár már éjszaka tudunk aludni.
Szóval már 4. napja erős kiképzést kap a türelmem. Nincs már szép orrszívás körömvágás, életveszélyes műveletnek számít a pelenkacsere, az öltözködés. Minden egyszerű dolog sokkal nehezebb, lassabb, idegőrlőbb lett. Naná, hogy az időjárás sem segít, ebben a tejködben még ő sem csinál semmit kint szívesen. Tegnap is elaludt a hátamon még délelőtt, ma is már ebéd előtt. Néha előveszi rágókát, és elkezdi betolni, talán fog készülődik. Amennyire tudtam ellenőrizni, nem éreztem még semmit.
Az egyik mentsváram az utóbbi napokban a babás film előzetese, amit egymás után hússzor is meg kell nézni. Nyúl az egér után, és mondja, hogy baba.


2009. december 26., szombat

330. Egy híján húsz



Tegnap betöltöttük a 19 hónapot is.
A legújabb változások:

- végre rájött, hogy jó dolog az orrszívó, saját magának tartja, alaposan kitisztítja a saját orrát (inkább nem fotóztam le)

- segít a lámpázásban is, büszkén tartja velünk együtt

- megtanult egyedül csúszdázni, nem dől el, szépen lelöki magát és élvezi a csúszást



- óriási bohóc, ha más is van rajtunk kívül, egyből primadonnává változik

329. Karácsony - nálunk







...és ami szerencsére a képeken nem látszik, már 4 napja nem igazán alszunk, Dorka taknyos lett, bár nincs láza, de este nem kap levegőt, most már csúnyán köhög is, fullad...

2009. december 24., csütörtök

2009. december 18., péntek

327. A bohóc és a meseterítő

A régi terítőnket szanaszét tépte, beleharapott, aztán onnan kifejtette a kis ujjaival. Nagy áruházban jártunk, és végre megtaláltuk a régi terítő méltó utódját. Imádja, mert csupa izgalmas dolog van rajta. Megfogja az ujjamat, és azzal együtt mutogat rajta, miközben én mondom, hogy lepke, kukac, virág, A betű :)


Ez pedig egy kis képes illusztráció arról, amikor magas hangon énekelget és hozzá bohóckodik :)

2009. december 17., csütörtök

326. Mánikűr

Jó ideje nagy harcokat kell vívnom azért, hogy le tudjam vágni Dorka körmeit. A lába még nem is volt olyan vészes, az valahogy izgalmasnak tűnt neki. De a kezén, kész katasztrófa. Úgy sírt, mintha komoly fájdalmai lennének, húzgálta a kezét, ami elég veszélyes, ha egy éles olló van nálam. Már előre kirázott a hideg, ha tudtam, itt az újabb alkalom.
De ma! Csoda történt! Reggeli után mondtam neki, hogy most levágjuk a körmöd. Meglepődtem, mert azonnal mutogatta a kis hurkás ujjait. Odamentem hozzá, és szépen sorban adogatta az ujjakat, mind a két kezén. Se sírás, se veszekedés, se fizikai küzdelem. Sőt, amikor végeztem mind a 10 kicsi pácienssel, még reklamált, amiért nem folytatom :)
De jó lenne ezentúl így megoldani ezt a teljesen fájdalommentes, egyszerű hétköznapi dolgot!

2009. december 16., szerda

325. Hóóóóó

Reggel mondta Apa a telefonban, hogy esik a hó, nézzem csak meg. Akkor én még nagyon álmos voltam ehhez. Aztán reggelinél már nagyon izgatott lettem. IMÁDOM A HAVAT!
Beöltöztünk, amilyen gyorsan csak tudtunk, Dorka ebben mostanában nem igazán segít nekem. Úgy kell hajkurászni a lakásban, hogy rá tudjam adni a ruhákat. Amikor már rajta volt a szuper kezeslábas, kinyitottam az ablakot, és megmutattam neki, miért vagyok úgy besózva. Kezdte kapizsgálni, hogy ez valami nagyon izgalmas :)
Betettem a hátizsákba gyorsan a fényképezőt, ezt mindenképpen meg akartam örökíteni. Szerencsére nem felejtettem el bekenni az arcunkat jó zsíros krémmel a hideg ellen. Viszont se kendőt, se mei tai-t nem készítettem be, ezt a hibát többet nem fogom elkövetni...
Kiléptünk a kapun, rálépett a hóra, ami ropogott a kis bakancsa alatt, és csak annyit mondott: hóóóó! Na nem azért, mert tudta, hogy így hívják, csak elcsodálkozott :)



Gondoltam, elsétálunk a közeli játszótérre, aztán majd jól elleszünk. De ezzel az elképzelésemmel egyedül maradtam. Dorka begyújtotta a rakétákat, és elkezdett lesétálni a térképről. Itt lett gyanús, hogy előbb-utóbb cipekednem kell. Ha már így alakult, bementünk a pékségbe, őnagysága persze már az ölemben. Visszafelé azonban találkoztunk a téren Nándival és az anyukájával. Ők is akkor kezdtek barátkozni ezzel a havas dologgal. Aztán csatlakozott Bálint is, akinek az anyukája volt olyan kedves, hogy lehozta a szánkójukat, ami annyira nagy, hogy mindhárman ráfértek.


Mint kis madárkák a dróton, ott csücsültek és "elviselték", hogy húzzák őket. Persze ez az idilli állapot hamar véget ért, mert a fiúk között nézeteltérés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy ki hol is üljön :)



Dorka igazi helyzetfelismerőként maradt a helyén, és bárki is ült elé, ő bizony élvezte a szánkózást. Hiszen ilyen eddig sosem történt vele, akkor hozzuk ki a helyzetből a legtöbbet :)



És mivel ilyen még velem sem történt, megtanultam pár dolgot:
- kesztyűből kell olyan, ami nem ázik át
- a bakancsot impregnálni kell, vagy venni kell egy át nem ázó hótaposót
- szereznünk kell egy szánkót!!!

2009. december 14., hétfő

2009. december 13., vasárnap

323. Hóesés és szivárvány

hóesés, háttérben tökéletes gyeppel


a vadi új, csodálatosan gyönyörű Mamami Girasol Szivárvány kendő piros keresztszállal


huncutul ölelős

csókosok :)

boldogság

póló lehúz

puszi tarkóra nyom

a kendő az kendő...

2009. december 12., szombat

2009. december 10., csütörtök

321. Tente baba

nem is sejtem, honnan tanulhatta :)

320. Party girl

Tegnap történt meg először. Szólt a zene (mint nálunk szinte mindig), én ültem, Ő odajött mellém, belemarkolt a felkaromba, és addig nem hagyott, amíg a szoba közepére nem mentem vele. Ott pedig elkezdett táncolni. Hamar rájöttem, hogy ez felkérés volt, bár nem éppen keringőre :)



Azóta már sokszor felkért a parkett törpördöge, és ha ő közben netán felült a motorra, vagy legózott, én akkor sem ülhettem le, azonnal visszaparancsolt a táncparkettre :)
Ma sem kaptam felmentést, pedig megint szédülök, sajnos már harmadszor voltunk ébren hajnalban 1-1,5 órán át...


2009. december 8., kedd

319. Törpördög a javából :)

már egy ideje csinálta, mikor felvettem, és persze a szívbajt hozta rám :)




2009. december 7., hétfő

318. Babák a nagyvilágban

Nem tudom, fogják-e moziban játszani, de nagyon érdekelne ez a film.


2009. december 6., vasárnap

2009. december 2., szerda

316. Hordozási helyzet

Azt hittem, már leírtam, de még csak akartam. Az úgy volt, hogy 3 hónapos kortól használtuk a kendőt, aztán kb. 5 hónaposan már jó lett a mei tai is. Így közlekedtünk nagyjából Dorka 1 éves koráig, aztán jött a nyár, a meleg, a homokozó. És előkerült a babakocsi. Majd elérkeztünk az őszhöz, és mivel nincs annyira meleg, újra elővettük a mei tai-t. Azóta is így sétálunk, megyünk boltba, postára, patikába, a játszótérig és haza, kirándulni, stb. Eddig semmi különös, hiszen eddig is volt hordozás, most is van. Csak hogy amióta jobban ki tudja fejezni magát és/vagy az igénye is nőtt, rendszeresen kéri itthon is, hogy kössem fel a hátamra. Gyakran így főzünk, takarítunk, teregetünk.
Egyik délután terveztük, hogy bemegyünk Apa elé a munkahelyére. Odajön hozzám Dorka, megkérdeztem tőle, hogy bemenjünk Apához? Nem mond semmit, elsétál, majd hozza magával a mei tai-t.
Egy másik alkalommal nagyon nyűgös volt egész nap, délután meglátta a mei tait, fogta a szárát és mutogatta, hogy akkor ezt most, Anya. Már ennek is nagyon megörültem. Felkötöttem a hátamra, simán hagyott mosogatni, a számítógéphez is leülhettem vele (ez nagyon ritka). Egyszer csak elkezdett a hátamról ölelgetni, nyújtogatta a kis karjait a nyakamba, és csak szorított, szorított magához.
Ma pedig, amíg főztem az ebédet, magához vette a kendőt, szépen feltette a vállára, ahogy egyébként én szoktam, és állt a hátamhoz, hogy vegyem vissza újra.



Nos, ilyen hordozós-anyai szívet melengető jelenetek történnek minálunk :)

315. Újabb oltások

Tegnap mentünk a 18. havi oltásért+még megkaptuk a Prevenarból is a 3.-at. Rengetegen voltak, mert a dokinéni később érkezett. Ehhez képest azért viszonylag hamar bejutottunk. Sajnos odabent még várnunk kellett, és így Dorka végignézte, hogy egy kicsit nagyobb kisfiú mennyire sírt a saját oltása miatt. Úgyhogy nekünk sem volt könnyű dolgunk, ahogy odatettem a vizsgálóasztalra, máris sírni kezdett ő is, úgy húzódott fel az ölembe kézzel-lábbal, mint egy kismajom. Pedig még semmi sem történt. Megmérték, 11890 gramm és 82 cm, de a hosszt nem veszem komolyan, mert alíg bírtuk ellazítani, annyira sírt mérés közben.
Végül ezen is túlestünk...