Reggel mondta Apa a telefonban, hogy esik a hó, nézzem csak meg. Akkor én még nagyon álmos voltam ehhez. Aztán reggelinél már nagyon izgatott lettem. IMÁDOM A HAVAT!
Beöltöztünk, amilyen gyorsan csak tudtunk, Dorka ebben mostanában nem igazán segít nekem. Úgy kell hajkurászni a lakásban, hogy rá tudjam adni a ruhákat. Amikor már rajta volt a szuper kezeslábas, kinyitottam az ablakot, és megmutattam neki, miért vagyok úgy besózva. Kezdte kapizsgálni, hogy ez valami nagyon izgalmas :)
Betettem a hátizsákba gyorsan a fényképezőt, ezt mindenképpen meg akartam örökíteni. Szerencsére nem felejtettem el bekenni az arcunkat jó zsíros krémmel a hideg ellen. Viszont se kendőt, se mei tai-t nem készítettem be, ezt a hibát többet nem fogom elkövetni...
Kiléptünk a kapun, rálépett a hóra, ami ropogott a kis bakancsa alatt, és csak annyit mondott: hóóóó! Na nem azért, mert tudta, hogy így hívják, csak elcsodálkozott :)
Gondoltam, elsétálunk a közeli játszótérre, aztán majd jól elleszünk. De ezzel az elképzelésemmel egyedül maradtam. Dorka begyújtotta a rakétákat, és elkezdett lesétálni a térképről. Itt lett gyanús, hogy előbb-utóbb cipekednem kell. Ha már így alakult, bementünk a pékségbe, őnagysága persze már az ölemben. Visszafelé azonban találkoztunk a téren Nándival és az anyukájával. Ők is akkor kezdtek barátkozni ezzel a havas dologgal. Aztán csatlakozott Bálint is, akinek az anyukája volt olyan kedves, hogy lehozta a szánkójukat, ami annyira nagy, hogy mindhárman ráfértek.
Mint kis madárkák a dróton, ott csücsültek és "elviselték", hogy húzzák őket. Persze ez az idilli állapot hamar véget ért, mert a fiúk között nézeteltérés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy ki hol is üljön :)
Dorka igazi helyzetfelismerőként maradt a helyén, és bárki is ült elé, ő bizony élvezte a szánkózást. Hiszen ilyen eddig sosem történt vele, akkor hozzuk ki a helyzetből a legtöbbet :)
És mivel ilyen még velem sem történt, megtanultam pár dolgot:
- kesztyűből kell olyan, ami nem ázik át
- a bakancsot impregnálni kell, vagy venni kell egy át nem ázó hótaposót
- szereznünk kell egy szánkót!!!
Beöltöztünk, amilyen gyorsan csak tudtunk, Dorka ebben mostanában nem igazán segít nekem. Úgy kell hajkurászni a lakásban, hogy rá tudjam adni a ruhákat. Amikor már rajta volt a szuper kezeslábas, kinyitottam az ablakot, és megmutattam neki, miért vagyok úgy besózva. Kezdte kapizsgálni, hogy ez valami nagyon izgalmas :)
Betettem a hátizsákba gyorsan a fényképezőt, ezt mindenképpen meg akartam örökíteni. Szerencsére nem felejtettem el bekenni az arcunkat jó zsíros krémmel a hideg ellen. Viszont se kendőt, se mei tai-t nem készítettem be, ezt a hibát többet nem fogom elkövetni...
Kiléptünk a kapun, rálépett a hóra, ami ropogott a kis bakancsa alatt, és csak annyit mondott: hóóóó! Na nem azért, mert tudta, hogy így hívják, csak elcsodálkozott :)
Gondoltam, elsétálunk a közeli játszótérre, aztán majd jól elleszünk. De ezzel az elképzelésemmel egyedül maradtam. Dorka begyújtotta a rakétákat, és elkezdett lesétálni a térképről. Itt lett gyanús, hogy előbb-utóbb cipekednem kell. Ha már így alakult, bementünk a pékségbe, őnagysága persze már az ölemben. Visszafelé azonban találkoztunk a téren Nándival és az anyukájával. Ők is akkor kezdtek barátkozni ezzel a havas dologgal. Aztán csatlakozott Bálint is, akinek az anyukája volt olyan kedves, hogy lehozta a szánkójukat, ami annyira nagy, hogy mindhárman ráfértek.
Mint kis madárkák a dróton, ott csücsültek és "elviselték", hogy húzzák őket. Persze ez az idilli állapot hamar véget ért, mert a fiúk között nézeteltérés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy ki hol is üljön :)
Dorka igazi helyzetfelismerőként maradt a helyén, és bárki is ült elé, ő bizony élvezte a szánkózást. Hiszen ilyen eddig sosem történt vele, akkor hozzuk ki a helyzetből a legtöbbet :)
És mivel ilyen még velem sem történt, megtanultam pár dolgot:
- kesztyűből kell olyan, ami nem ázik át
- a bakancsot impregnálni kell, vagy venni kell egy át nem ázó hótaposót
- szereznünk kell egy szánkót!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése