Jó ideje nagy harcokat kell vívnom azért, hogy le tudjam vágni Dorka körmeit. A lába még nem is volt olyan vészes, az valahogy izgalmasnak tűnt neki. De a kezén, kész katasztrófa. Úgy sírt, mintha komoly fájdalmai lennének, húzgálta a kezét, ami elég veszélyes, ha egy éles olló van nálam. Már előre kirázott a hideg, ha tudtam, itt az újabb alkalom.
De ma! Csoda történt! Reggeli után mondtam neki, hogy most levágjuk a körmöd. Meglepődtem, mert azonnal mutogatta a kis hurkás ujjait. Odamentem hozzá, és szépen sorban adogatta az ujjakat, mind a két kezén. Se sírás, se veszekedés, se fizikai küzdelem. Sőt, amikor végeztem mind a 10 kicsi pácienssel, még reklamált, amiért nem folytatom :)
De jó lenne ezentúl így megoldani ezt a teljesen fájdalommentes, egyszerű hétköznapi dolgot!
De ma! Csoda történt! Reggeli után mondtam neki, hogy most levágjuk a körmöd. Meglepődtem, mert azonnal mutogatta a kis hurkás ujjait. Odamentem hozzá, és szépen sorban adogatta az ujjakat, mind a két kezén. Se sírás, se veszekedés, se fizikai küzdelem. Sőt, amikor végeztem mind a 10 kicsi pácienssel, még reklamált, amiért nem folytatom :)
De jó lenne ezentúl így megoldani ezt a teljesen fájdalommentes, egyszerű hétköznapi dolgot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése