szn

Lilypie Kids Birthday tickers

2010. szeptember 28., kedd

423. Beteg

Korábban már említettem, hogy Dóri nincs teljesen jól. Vasárnap már egyértelműen látszott, hogy őt is utolérte ez a felső légúti nyavalya. Annyira nem folyik az orra, hogy egyfolytában törölni vagy fújni kellene, de eléggé zavarja, emiatt is köhög. És sajnos elég csúnyán. Szerencsére hőemelkedése, láza nincsen. Próbáljuk kúrálni mindennel, ami nem gyógyszer, kap hársmézet, hársfa teát kamillával, sok-sok C-vitamint, estére bekenem a hátát meghűlésre való krémmel, megy neki a levegőtisztító.
Tegnap elmondták, hogy semmit nem evett a bölcsiben, aludni sem tudott túl sokat. Ez este sem nagyon változott, nem evett, a tápot azért megitta. Éjfél után felébredt a köhögésre, nagyon szárazon és sokat köhögött, és csupa takony volt. Nagyon nehezen aludtunk vissza.
A bölcsiben ma sem evett, viszont nem túl taknyos és alig köhög. Remélem, a javulás útjára léptünk.
Megmérték a gyerekeket a bölcsiben, Dóri 92 cm és 14,5 kg. És új fejlemény, hogy az akaratosabb gyerekekkel szemben ő is határozottan fellép, ha kell, erővel. Azonban, amint rászólnak, hogy ez fáj, azonnal abbahagyja és bocsánatot is kér..

2010. szeptember 26., vasárnap

422. Sűrűje

Benne vagyunk, teljesen :)
Hétfőn már én is dolgozom, ezért is írok kevesebbet. A napjaink eléggé zsúfoltak, reggel legkésőbb 7:45-re ott vagyunk Dórival a bölcsiben. Minden gond nélkül elválunk és irány a munka. Délután pedig legkésőbb 16:30-ra igyekszünk odaérni érte. Addigra ő már teljesen kifárad, szinte lehetetlen vele már játszóterezni, sétálni. Próbálunk mindent összeszervezni, hogy abban a kevés időben el tudjuk intézni a háztartást, a családi életet, a szórakozást, a pihenést. Este 7-kor már vacsorázunk, Dóri 8-ra már ágyban van.
A mostani hétvége szinte borzasztó volt, ami Dóri viselkedését illeti. Nem tudom, hogy ez az első hosszú bölcsis hét, a vacak időjárás, a foga, vagy mi miatt, de Dóri szörnyen nyűgös, hisztis, fáradt. Azért igyekeztünk, szombaton szinte egész nap kint voltunk a levegőn, vasárnap meg szerveztük a hetet, a főzést, vásárlást, takarítást.





2010. szeptember 17., péntek

421. Bölcsi - 12. nap

Reggel a szokásos nehézkes készülődés után szépen odaértünk időben. Újra küzdenem kellett a puszimért, mert ha már egyszer ott vagyunk a bölcsiben, akkor Dórit nem lehet visszatartani a többiektől, a játékoktól :)
Már üzenetet sem kaptam, csak mentem érte 15:00-ra. Kicsit kómás arccal jöttek kifelé, nem sokkal azelőtt ébredt. Így, hogy szét lettek választva fiúkkal, már 12:30-kor aludt :)
Szóval túlságosan összerázódtak a srácokkal, ezért szinte biztos, hogy ebédnél, alvásnál elkülönítik őket egymástól :)
Azért én örülök, hogy már ilyen hamar kispajtásokat szerzett magának, és zsiványkodik velük, ez egyértelműen jó jel. Csak ugye így nem esznek, nem alszanak rendesen, a kis rosszcsontok :)
Az ebéd paradicsomos káposzta volt, de sajnos nem ízlett Dórinak, megint csak gyümölcsöt evett. Nagyon nem tetszik, hogy ilyen kevésszer eszi meg az ebédet, de sok mindent nem tudok tenni ellene. Talán majd a jó példa, ha lesz...

2010. szeptember 16., csütörtök

420. Bölcsi - 11.nap

Reggel majdnem elkéstünk a reggeliről, úgyhogy nem kockáztattam, a hátamon vittem be Dórit. Ott a szokásos módon bemondta a kaputelefonba, hogy "megjöttem", aztán iszkiri befelé. Segítettünk beszerezni a bölcsinek 6 db játékmikrofont, úgyhogy azt is átadtuk. Puszit éppen hogy kaptam, csak a mikrofonnal lehetett picikét motiválni erre a szörnyen nehéz, bonyolult dologra :)
12:50-kor kaptam egy üzenetet, hogy Dóri elaludt, és majd hívnak, ha mennem kell.
14:00-kor jött is a hívás, hogy felkelt, menjek érte. Ez a bő óra sajnos nagyon kevés Dórinak, de örültünk, hogy legalább aludt. Nagyon kómás volt, fogalma sem volt róla, hogy ki ő, hol van, csak kóválygott, mint az őszi légy. De mire kiléptünk a bölcsiből, már felébredt teljesen, és pörgött, ahogy szokott :)
A gondozó néni megint megdicsérte, hogy Dóri mennyire aktív bölcsis, sőt, most már gondolkoznia kell a szétültetésen is, mert a fiúkkal annyira összebratyizott, hogy most már együtt nem esznek :(
Én egyébként hiába kérdezem tőle, hogy mi volt a bölcsiben, mindig ugyanaz a válasz: játszottam a gyerekekkel. Néha, a kérdezéstől abszolút eltérő időpontban kibukik belőle néhány információ, pl.: Anikó adott nekem motort és fűnyírót is.
Az estét korábban kezdtük a rövid alvás miatt és már 20:30-kor aludt is. De sajnos hajnalban vmiért nagyon sírt, tényleg csak úgy tudtam kizökkenteni belőle, hogy összeráztam. Persze annyira felébredt, hogy 3-tól nem aludtunk 1 órán keresztül...

2010. szeptember 14., kedd

419. Bölcsi - 10.nap

Bár este Dóri már 9-kor aludt, reggel 7-kor úgy kellett ébreszteni. Nagyon fáradt volt, nem akaródzott kikelni az ágyból, eddig ma volt a legrosszabb, ebből a szempontból.
Sajnos a tegnapi bokabaleset miatt Dóri még mindig fájlalja a bal lábát. Úgyhogy jóformán végig ölben vittem a bölcsiig. Pedig tegnap este már ugrált is ezzel a bokával.
Odaértünk 7:45-re, bebicegett szegénykém, mi pedig megbeszéltük, hogy majd telefonálnak, mi a helyzet az alvással. Ha elalszik, akkor mondanak egy időpontot, ha nem alszik, akkor meg majd jöjjek érte. Biztos, ami tuti, vittük Vilit, a több, mint 25 éves plüss vízilót, aki valamennyire belopta magát Dóri alvás ceremóniájába.
Én optimista voltam, mert ma jött Tibi bácsi, aki zenél a kicsiknek, és ki is lehet próbálni a hangszereket. Ez izgalmas és persze fárasztó is lehet. Délben már teljesen tűkön ültem, vajon mi lesz. De nem öltöztem utcai ruhába. Sajnos délután 1-kor csörgött a telefonom, Dóri nem bír elaludni, pedig mellé is feküdt a gondozó néni. Összekaptam magam és a kendőt, számítva a rongybaba-gyerekre. Amikor odaértem, hozták ki hozzám ölben, látszott, mennyire fáradt, de a huncutság ott volt a szemében. Lassan átöltöztünk, és indultunk, először mindenki a saját lábán, majd a bölcsi előtt 5 lépéssel már kötöttem is fel a hátamra. Meglepődött kicsit, de örült a kendőnek, már jó régen használtuk utoljára (sajnos). Felpattantak Vilivel és sétáltunk, bújt a tarkómhoz, szopta az ujját, nézelődött. Jó érzés volt megint hordozni.


Itthon már szörnyen nyűgös volt, alig bírtam átöltöztetni, lefeküdtünk, 2 perc alatt beájult.


418. Bölcsi - 9.nap

A hétvége után kicsit aggódtunk, hogyan indul a hétfő. Sajnos későn is tudtunk este elaludni, de azért igyekeztünk. Dóri elég nehezen kelt ki az ágyból, de nem a bölcsivel volt problémája, csak szeret még lustálkodni kicsit velünk az ágyban.
Együtt mentünk mind a hárman, alig bírtuk meggyőzni, hogy át kell öltözni és puszit adni, mielőtt ott hagy minket :)
Délután 12:15-re kellett mennem, mert megmutatták neki az ágyat. Odaértem, és csodák csodájára azt láttam, hogy Dóri ott fekszik a Ricsi melletti kiságyon, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Kérdeztem is, hogy akkor most itt hagyjam vagy mi legyen? Itthon ugyanis mostanában csak velem hajlandó elaludni, mégpedig úgy, hogy együtt fekszünk az ágyban, összebújunk, összeér az orrunk, a homlokunk, simogatja az arcomat, csipkedi a nyakamat.
A lényeg, hogy remek napja volt, nagyon szeretik a gondozó nénik, azt mondták, hogy keresi a gyerekek társaságát is, és nagyon jó látni nekik, hogy ennyire otthon érzi magát a bölcsiben.


2010. szeptember 10., péntek

417. Bölcsi - 8.nap

Reggeli előtt, 7:45-re érkeztünk, Apával együtt. Átöltözött Dóri, kaptunk puszit az ajtóban és már szaladt is be a többiekhez.
Délre mentem érte, szakadó esőben. Ma is kirohant, ilyenkor még pörög egy darabig, mint egy elektron. És a gondozó néni szerint egész nap ilyen volt bent is :)
A lényeg, hogy jól érzi magát, eszik szépen, minden rendben. Azt beszéltük, hogy hétfőn még ugyanígy maradjon a hétvége miatt, és majd kedden kezdjük megpróbálni az ottalvást.


2010. szeptember 9., csütörtök

416. Bölcsi - 7. nap

Már örültem, hogy tegnap este 9-kor elaludt Dóri, így több esély volt arra, hogy fel bírunk kelni reggel korán. Erre az történt, hogy 11-kor felsírt, összehányta magát szegénykém. Nagyon megrémült, az atyaúristen is olyan lett. Gyorsan kivittük a fürdőbe, próbáltam megnyugtatni és kihámozni a balesetes ruhákból. A kádba is be kellett állítanom, mert a haja is olyan lett. Hiába fűtöttem be, vacogott nagyon. És persze sírt, sírt, mert álmos volt, megijedt, fázott, és nem értette, mi történik. Kapott új ruhát, befeküdt hozzánk. De sajnos jött a második hullám, már kevesebb "kárral", de újra menni kellett a kádba, hajat mostunk megint. Újra ágyneműcsere, Apa kiköltözött a nappaliba, mi meg maradtunk Dórival, ment a fűtés, égett a kislámpa, lavór a közelben. Hajnali 2-kor kapcsoltam ki a lámpát, mert engem nagyon zavart. A fűtés néha bekapcsolt, arra is felébredtem, Dóri is forgolódott, és 6-kor már kukorékolt is. Kérek tápot!
Nagy dilemmában voltam, mert csak reménykedtem, hogy a túl sok főtt tojás+szalámi+sajt vacsora ártott meg, és nem valami vírus okozta a bajt. De lázas nem volt, kifejezetten jókedvűen ébredt, kekszet még véletlenül sem akart enni, így aztán megpróbáltunk egy kis tápot. Szerencsére nem kért többet, és bent is maradt. Kicsivel később üres teát is ivott, az sem akart távozni. Úgyhogy elindultunk a bölcsibe.
Természetesen szóltam a gondozóknak, hogy mi történt, megegyeztünk, hogy mivel 1 órája már a tápnak és semmi gond nincs, ezért maradhat. De amint baj van, hívnak. Dóri berepült, és amikor elköszöntem, puszit is kaptam :)
Ezek után elmentem vásárolni, összefutottam ismerős anyukákkal, kicsit beszélgettünk, majd hazajöttem, elkezdtem kimosni a balesetes ruhákat, ágyneműket.
Visszamentem a bölcsibe 11:45-re, kihallatszott, hogy mennyire jó odabent a hangulat. Láttam, ahogy Dóri jön ki fogat mosni, ahogy megtörölközik, visszakanyarodtak elköszönni, majd megint füligvigyorral kirobbant az átadóba. Megtudtam, hogy végig aktív volt, bekapcsolódik az "öregek" játékába, 10 óra körül kicsit elpilledt, leült a játékkonyhába, szopta az ujját le-lecsukódó szemmel. De amint szóltak neki, hogy Dóri, gyere játszani, főnixmadárként újra belevetette magát a kalandokba :)
Sajnos a másik új kislány sokat és nagyon durván sírt, de ez nem zavarta meg Dórit. Bár gondolkoztak rajta, hogy étkezéseknél majd átültessék az egyik ismerős, leendő bölcsistárshoz, de annyira jól elvan a fiúkkal, sőt, kifejezetten jó hatással van rájuk, ők is szépen esznek :)
Ja, reggelire evett 2 kenyeret, tejes kávét nem kérte, ennek én örülök, az ebéd pedig elfogyott megint.
Alig lépett ki, már megint arról beszélt, hogy menjük bölcsibe gyerekekhez :)
Holnap is reggelire megyünk, én nagyon optimista vagyok jelenleg, és persze büszke is, hogy ilyen ügyesen veszi Picúrka az akadályokat.
Végül egy kis videó, azt meséli el, hogy hogyan kellett ugrálni a szivacsokon a bölcsiben:

2010. szeptember 8., szerda

415. Hétvége képekben












414. Bölcsi - 6.nap

Az előző este szerencsére nyugodtan telt, így már felkelt Dóri magától, mire bementem volna érte. Hiába kezdtük 1/2 8-kor a reggelt, azt hittem, elkésünk. Dóri annyira akart még bújni, nem volt kedve kikelni az ágyból, egyfolytában húzott vissza engem is. Ma nem is hozott magával semmit a bölcsibe, eddig minden reggel volt valami "társ".
Odaértünk időben, ő mondta be a kaputelefonba, hogy "megérkeztem!", jött is a válasz, hogy "szia Dóri!". Átöltöztünk, bekísértem, megvártam, míg bemelegszik, ez nagyjából 5 perc volt. Elköszöntem tőle, de ő rám sem nézett, nem is válaszolt.
A nap többi részét barátnőzéssel töltöttem, mert nem bírtam volna egyedül maradni, annyira megvisel engem, hogy a gyerekem haragszik rám.
Visszaértem 1/2 12-re, akkor kezdték meg a gyerekek az ebédet, kukucskáltam az ajtón, persze Dóriékat onnan nem lehet látni, de azért jó volt hallgatni, mit művelnek :)
Délben jött ki hozzám, most sem bújt, de nagyon mosolygott, teljesen le volt izzadva, és hihetetlenül jó kedve volt. Amíg beszélgettünk a gondozó nénivel, ő még játszott az előtérben lévő játékokkal, és amikor elakadt, nekem kiabált, és ez már nagy haladás. Megtudtam, hogy nagyon ügyesen és aktívan játszott, ugráltak a szivacson, néha dobálta a játékokat, ami új volt most, de ez a feszültséglevezetés egy módja lehetett nála. Az ebédet mind megette, ennek is örülök.
Hazafelé hagytam még kicsit játszani, simán jött aludni és 13-kor már szunyált is. Este megpróbálom korábban lefektetni, mert holnap már 7:45-re oda kell érnünk. Bent fog reggelizni, legalábbis adnak neki :)

2010. szeptember 7., kedd

413. Bölcsi - 5.nap

Először a tegnapi estéről pár szó. Igaz, hogy itt volt Dóri keresztapja, és olyankor egyébként is picit felpörög, de még a szokásosnál is később bírt elaludni, este 11-kor. Már ez is elég baj lett volna, mert reggel ugye korán kellett kelni, de még ébredt is éjszaka sokszor. Jóformán alig aludtunk, és ez nem tett jót, már itthon látszott, hogy nyűgösebb nap lesz.
Ma 9-re mentünk, a gondozó néni azt mondta, nyugodtan menjünk ki az udvarra, ők is lassan jönnek utánunk. Elmeséltem, hogy milyen rosszul aludtunk, a gondozó néni szerint az lehetett a baj, hogy Dóri nem sírja ki magát, mikor hiányol, hanem magában tartja, és ezért zavart az alvás. Dehát mit tudunk tenni, nem tudok se a sírás ellen, se érte tenni.
Csak 9:45-kor tudtam eljönni, addigra jutott ki mindenki az udvarra. Bár mondta Dóri, hogy ő is jön velem, a gondozó néni gyorsan meggyőzte. Megint kintre ültem, ahol már egyáltalán nem láthat, és mivel minden rendben volt, utánam jöttek szólni, hogy akár el is mehetek, jöjjek vissza 11:30 körül. Majdnem elindultam, mikor megláttam a többi anyukát, akikkel tegnap is beszélgettünk, úgyhogy inkább maradtam, ők legalább elterelik a figyelmemet, és nem idegeskedek annyira.
Délben visszamentem a mi átadónkba. Dóri megint nem ugrott a karjaimba, sőt, direkt kikerült, ez már látszik. Úgyhogy figyelnem kell erre, vissza kell majd édesgetnem magamhoz ilyenkor. Kiderült, hogy nem volt sírás, ls Dóri elkezdett bújni a gondozó nénihez, mellé ült, mellé guggolt, beült az ölébe, mikor elkezdtek fúrni. Ebédet mind megette, borsó főzelék volt sajttallérral.
Hazafelé hagytam, hadd játszon, menjen arra, amerre szeretne, együtt bohóckodtunk, hogy "visszamelegedjen" hozzám. Lefeküdtünk 12:30-kor, de csak nem ment az alvás, 13-kor ki is jött a szobából. Gondoltam, ha már így alakult, megebédelek én is. Dóri ebből is kért pár falatot, de már annyira fáradt volt, lefeküdt az aszalra, de aludni, azt nem akart. Mintha kényszerítené valami, nehogy elaludjon. Úgyhogy megint szelíd erőszakot kellett alkalmazkodnom, rátettem a kezemet, és nem hagytam, hogy felkeljen az ágyból. Emiatt aztán sírva fakadt, de úgy gondolom, ez most jót tett, kijött belőle a feszültség, megkönnyebbült, és rögtön álomba zuhant, 13:30-kor. Remélem, az esténk is nyugodtabb lesz.
Holnap már 8:30-ra kell mennünk, csütörtökön és pénteken pedig már reggelizni is ott fogunk, illetve nekem már egyáltalán nem kellene bemennem. Jövő héten pedig jön az ottalvás.

2010. szeptember 6., hétfő

412. Bölcsi - 4.nap

9:30-ra mentünk, azt hittem, már kint lesznek a gyerekek, de még javában bent csücsültek a szobában. Átöltöztünk, aztán rövid játék után vehettük is vissza a kinti ruhát. 10 órára már kint is voltunk az udvaron. Aztán mivel úgy láttuk, hogy Dóri remekül eljátszik, szóltam neki, hogy bemegyek, írok kicsit a füzetébe. Rám sem nézett, nem is válaszolt, úgyhogy otthagytam. Először csak a csoportszobába mentem be, bemásoltam a jellemzést az ünzenőfüzetébe. Ki-kinéztem, minden rendben volt, úgyhogy kiültem az átadóba. Alig, hogy leültem, megkértek, hogy menjek még egy ajtóval arrébb, hogy ne is lásson meg Dóri, mert annyira jól elvan :)
Itt több anyuka is ült, úgyhogy jól elbeszélgettük az időt. Ha gyereksírást hallottunk, füleltünk, vajon kié lehet, de sosem jöttünk rá.
Aztán 12 előtt nem sokkal visszamentem az átadónkba, és onnan leskelődtem, olyan aranyos volt Dóri, ahogy mosta a fogát a gondozó nénivel. Ki sem akart jönni :)
Mikor nyílt az ajtó, nem ugrott a karjaimba, hanem ment a csoporttársához játszani. A gondozónéni azt mondta, hogy nagyon ügyes volt, készséges volt az öltözködésnél, a pelenkázón kicsit megijedt (mi ágyon pelenkázunk), ráült a wc-re is, nyomott kicsit, kapott érte dícséretet. A paradicsomos húsgombóc nem ízlett neki, úgyhogy evett főtt krumplit meg banánt.
Hazafelé is vidáman dumálgatott, de elaludni nem volt hajlandó, csak 14:30-kor, pedig holnap már 9-re kell ott lennünk.

az 1/A a Dóri szobája, az 1-es átadóban ültem először, majd a várakozóba kerültem


kikerült a képünk a szobában a szekrényajtóra


ez pedig a napirend


2010. szeptember 3., péntek

411. Bölcsi - 3.nap

Megint keltenem kellett Dórit reggel, mert ma már 9:30-ra kellett mennünk. Jókedvűen ébredt, várta is a bölcsit, megint elvittük Vilit, a vizilót, egy Piru és Zabu könyvet és az esőkabátot szatyrostul.
A dadus nyitott ajtót, mondta, hogy öltözzünk át és elkísér minket a tornaszobába. Én már láttam a szülői értekezleten, de Dórinak még teljesen új volt. Körben a falon szőnyeg, felette csodás mesefestmények, a szobában pedig mindenféle szivacsjáték, egy medence tele kislabdával, egy kukac, amiben és amin lehet mászni, sok puha focilabda. A gyerekek persze már belemelegedtek a játékba, gondolom, ezért is bújt hozzám Dóri jobban, mint eddig. Még az ujját is szopta kicsit, pedig ez nála a fáradtság jele. Aztán szép lassan ő is belejött a hancúrozásba, sajnos összefejeltek az egyik kislánnyal, úgyhogy volt egy kis sírás is. Annyira megtetszett végül neki, hogy lehet szabadon ugra-bugrálni, henteregni, hogy szó szerint folyt róla a víz, teljesen vizes lett a feje. De rendszeresen odajött hozzám, beszélt nekem, hozott labdákat, hívott, hogy segítsek neki. Én viszont maradtam a szoba szélén, és csak onnan beszéltem, nem mentem közelebb, ne szokja meg azt, hogy velem játszik itt. Aranyosak voltak a gyerekek, mert most már közeledtek felém, huncutkodtak, beszéltek hozzám, megszokták, hogy ott vagyok, és persze értek a nyelvükön.
A gondozó nénink csak 11-re jött, ma ő volt a délutános. Odaadtam neki Dóri jellemzését és egy közös családi fotót, de még mindig hiányzik pár dolog. Kispárna Dórinak, fogkefe, üzenőfüzet, még egy munkáltatói igazolás. Ma is elmondta nekem, hogy úgy látja, Dóri sírni fog, amikor otthagyom.
A csoportszobában persze folytatódott a játék, megint volt hajbeszárítás, körülnézés a másik szobában.
Ebédre finomfőzelék volt fasírttal, de Dóri semmit nem evett belőle, pedig biztosan éhes volt. A barackból viszont repetázott is.
Hazafelé jövet szinte azonnal elkezdte szopni az ujját, csipkedte a nyakát, és még az ölembe is akart jönni. Hazaértünk, gyorsan lefektettem, a függönyt nem húztam be, mert a bölcsiben sem teszik. Ma "csak" másfél órát aludt, végülis korgó gyomorral nem csodálkozom.
Hétfőn újra 9:30-ra megyünk.

2010. szeptember 2., csütörtök

410. Bizony!

Először is, miután hazajöttünk a bölcsiből, átöltöztünk és lefektettem Dórit. 3 óra hosszát aludt!
Másodszor, fürdetés után megint meséltem Dórinak, hogy egyenlőre ugyan még vele vagyok a bölcsiben, de ha már összebarátkozott a többiekkel, akkor én is csak viszem-hozom majd. És most először igent mondott erre!
Végül altatás közben Dóri egyszer csak felkiáltott: voltam bölcsiben, bizony! És közben még a sötétben is látszott, hogy csillog a szeme :) Nagyon lelkesen elmondta még ezt vagy ötször :)

409. Bölcsi - 2.nap

Ma is 10-re mentünk, a gyerekek már kint voltak az udvaron. Úgyhogy csak a nadrágot vettük át, és mi is csatlakoztunk.
Egész kellemes volt az idő a napon, a szél sem fújt olyan erősen, mint tegnap és a házak között. Így, hogy kimehettek a gyerekek a szabadba, önállóbbak voltak, többet tudtam beszélgetni a gondozó néninkkel. Azt mondta, hogy a megfigyelései alapján Dóri nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek, és meglepődött, hogy már első napon ilyen szépen ott maradt és ebédelt a többiekkel. Szerinte Dóri sírni fog (amikor ezt mondta, a kezét a karomra tette), de mindenkinek jobb, ha előbb történik, mint amikor már dolgozom.
Láttam, hogy a többi anyuka otthagyta a gyerekét, Dóri is jól eljátszott az udvaron, ezért tettem egy próbát én is. Megkérdeztem, hogy elmehetek-e, de ő nem hagyta. Ezért aztán maradtam én is, bár tulajdonképpen csak néha jött oda hozzám. A gondozó néni szerint a későbbi bizalom kialakulása miatt fontos, hogy ne siessem el ezt az otthagyást, én pedig hallgatok rá.
Új fejlemény, hogy Dóri most már beszélgetett a gyerekekkel, szaladgált velük, csinálta, amit ők. Holnap 9:30-ra megyünk, ha jó az idő, akkor megint végig az udvaron leszünk. Én igyekszem annyira a háttérben maradni, amennyire lehetséges.
Ja, és még egy fontos dolog, a sima takony nem számít betegségnek, olyankor is beviszik a gyerekeket. Persze, nem jó ez, de annyi szabadsága, annyira megértő munkahelye senkinek nincs...

2010. szeptember 1., szerda

408. Bölcsi - 1. nap

Vártam is ezt a napot, meg nem is. Hajnali 5-kor Dóri zokogva kiabált nekem, átmentem, és nem is aludt vissza, csak jóval később. Még jó, hogy beállítottam a telefont 9-re, így nem aludtunk el.
Gyorsan kitöltöttem még a hiányzó pár adatok a sok-sok papíron, összepakoltam néhány ruhát, egy csomag pelust, benti szandált, alkoholos filcet, hátha kell. Felöltöztünk, persze szakadt az eső, úgyhogy gumicsizma, esőkabát, esernyő.
Pontban 10-kor csengettünk a bölcsi ajtajában. Birtokba vettük a kiskacsás szekrényt, átöltöztettem Dórit kénylemes ruhába, átvettüka benti szandált. Bementünk a szobába, ahol most nagyon kevesen voltak, mert az oviba már elmentek a nagyok, a kicsik viszont még nem szoktak be. Mi vagyunk az elsők egy másik kislánnyal együtt.
Dóri megint babázott, elsőre egy néger kisbabát vett fel, az egyetlent, amelyik nem olyan, mint mi :)
Rengeteg baba van ott, a rendőrautó is érdekelte, a kis retikülök, rajzolt kicsit, aztán megfésülte és beszárította a hajamat. 11-kor már Andi néniét is :)
A gyerekekkel még mindig nem nagyon foglalkozott, a másik új kislány többször megsimogatta, megfésülte a haját, de ennél tovább nem jutottak.
11:30-kor mentünk kezet mosni, aztán jött az ebéd. Mindenáron a két fiúhoz akart ülni :)
Kapott előkét, elég nagy méretű, filcszerű anyagból, a nyakába kötöttük, és a tányér alá hajtottuk a végét, így nem az ölébe csurog/esik, ami nem a szájában landol. Nagyon ügyesen kanalazta a levest, persze az előke is olyan lett, de hadd gyakoroljon egyedül. Meg is dícsérték, ráadásul ő nem válogatott, mint a fiúk (nem kérem a répát!). Majdnem az egészet megette, aztán jött a répatorta, abból egy morzsa sem maradt :)
Ebéd után kezet mostunk, majd megmutattam még neki, hogy alszanak a többiek a kis ágyikókon, és mondtam neki, hogy ő is így fog majd. Aztán hazajöttünk.
Kell még vinnem fogkefét, magamnak is papucsot, pulcsit, és üzenő füzetet mindenféle adatokkal+jellemzést Dóriról.