Reggel majdnem elkéstünk a reggeliről, úgyhogy nem kockáztattam, a hátamon vittem be Dórit. Ott a szokásos módon bemondta a kaputelefonba, hogy "megjöttem", aztán iszkiri befelé. Segítettünk beszerezni a bölcsinek 6 db játékmikrofont, úgyhogy azt is átadtuk. Puszit éppen hogy kaptam, csak a mikrofonnal lehetett picikét motiválni erre a szörnyen nehéz, bonyolult dologra :)
12:50-kor kaptam egy üzenetet, hogy Dóri elaludt, és majd hívnak, ha mennem kell.
14:00-kor jött is a hívás, hogy felkelt, menjek érte. Ez a bő óra sajnos nagyon kevés Dórinak, de örültünk, hogy legalább aludt. Nagyon kómás volt, fogalma sem volt róla, hogy ki ő, hol van, csak kóválygott, mint az őszi légy. De mire kiléptünk a bölcsiből, már felébredt teljesen, és pörgött, ahogy szokott :)
A gondozó néni megint megdicsérte, hogy Dóri mennyire aktív bölcsis, sőt, most már gondolkoznia kell a szétültetésen is, mert a fiúkkal annyira összebratyizott, hogy most már együtt nem esznek :(
Én egyébként hiába kérdezem tőle, hogy mi volt a bölcsiben, mindig ugyanaz a válasz: játszottam a gyerekekkel. Néha, a kérdezéstől abszolút eltérő időpontban kibukik belőle néhány információ, pl.: Anikó adott nekem motort és fűnyírót is.
Az estét korábban kezdtük a rövid alvás miatt és már 20:30-kor aludt is. De sajnos hajnalban vmiért nagyon sírt, tényleg csak úgy tudtam kizökkenteni belőle, hogy összeráztam. Persze annyira felébredt, hogy 3-tól nem aludtunk 1 órán keresztül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése