209. Megint nátha :(

Már tegnap előtt este gyanúsan szörcsögött Picúrka, aztán tegnap délután elkezdődött a túl sok tüsszentés, és sajnos igazam lett, újra itt a nátha.
Láza nincs, eszik rendesen, csak hát a kezelés sokat kivesz mindkettőnkből. A gyakorlott anyukáktól tanult, plédbe csavart gyereket kell naponta sokszor megerőszakolnom a tengervizes spray-vel, utána a porszívós orrszívóval, végül jön az orrcsepp. Ő persze teljes erőből tiltakozik, a hangját sem fogja vissza, én meg próbálok gyors és határozott lenni, miközben magam alá gyűröm a toporzékoló, egy szem gyerekemet. Mindig arra gondolok közben, hogy még mindig inkább ezerszer orrszívás, mint egyszer is fülszúrás. Ő pedig annyira belelovallja magát a küzdelembe, hogy utána percekig szipog még, és vigasztalhatom, amíg újra el nem kezd folyni az orra, és gyűrhetem magam alá megint...

208. Tegnapi képes összefoglaló

207. Arcfelismerő szoftver

El is felejtettem lejegyezni, mi történt vasárnap!

Hétvégente, amennyire lehetőség van rá, bejelentkezünk webkamerán keresztül, hogy a miskolci nagyszülők lássák élőben a legkisebb unokájukat, legalább monitoron.
Eleinte egyszerű volt a helyzet, mert Dorka meg sem moccant, könnyű volt megmutatni. Aztán elkezdett nyűgösködni, mert nem akart itt ülni az asztalnál olyan sokáig, ráadásul el akarta kapni a kamerát. Utána jött az a fázis, amikor meg azért nem volt annyira sikeres a bejelentkezés, mert itt cirkált fel-alá a lakásban, és ez a kis kamera nem hőkövetős, 50xes zoommal :)
És vasárnap volt az első alkalom, hogy rájött, arcot lát a monitoron, abban nem vagyok biztos, hogy fel is ismerte, de egyértelműen kommunikált, végig mosolygott, sikítozott, integetett, még levelet is írt :)
Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő fejlődési ugrás webkamera-ügyben :)

206. "Hinta, hinta, repül az égig a sok gyerek..."

205. Erdőben jártunk

204. Majdnem szülinap

Ma tizenegyedszerre jött el 25.-e. Tökmag azóta van itt, pocakon kívül. Azért örülnék, ha nem haladna ennyire gyorsan az idő. Persze annak is örülök, hogy milyen szépen fejlődik Pöttömke.

A ruhaméretek még mindig 86-osak, a súlya továbbra is 10 kg ruhában. Álldogál egész nap, jön-megy, meg nem áll, sikítozva teper az előszobában, élvezettel püföli a dudát a hintáján, felismeri a mondókákat, tolja be vacsorára rendszeresen a 2 üveg bébikaját. Pontosan tudja, mit jelent, ha azt mondom, nem szabad. Ilyenkor vagy rögtön eldobja, amit babrált, vagy kaján vigyorral visszanéz, és folytatja a rosszalkodást. Fürdéskor is nyughatatlan, locsolja szanaszét a vizet. Imádja a kisebb, kézben elférő figurákat, mint a törpike, víziló, kiskacsa, de mostanában az egyértelmű kedvenc a békakoma. (képeket később pótolom)
És vannak a napok, amikor csak az ölemben lenne jó, na olyankor nincs mászkálás. És vannak az éjszakák, amikor senki nem alszik, olyankor üvöltözés van, vigasztalhatatlanság...

203. Parki party képekben

202. Critical moms&dads&kids

Eljött a nap, én nagyon készültem lelkileg, de a rendezvény előtt 1 órával még nem tűnt úgy, hogy el tudunk menni. Mert persze ilyenkor alszik sokáig a gyerek, kakil időn túl, stb.

3/4 4-kor indultunk, 4-ig volt a gyülekező a Kodály köröndnél, sok esélyt nem láttam arra, hogy időben odaérünk. Aztán csak átsuhantunk a városon, útközben rengeteg beöltözött rohamrendőrt láttunk végig a Fiumei úton, ijesztő volt a látvány, nem is tudtuk mire vélni. Aztán 4 órára pont odaértünk a Bajza utcához, vártuk a hordozós tömeget, hogy csatlakozhassunk :)
Nem jöttek, így eléjük indultunk, közben leszólított egy anyuka, hogy megkérdezze, honnan is szereztem ezt a valamit a hátamon, amiben a gyerek van, mert ő is szeretne. Boldogan irányítottam a megfelelő helyekre :)
Aztán megláttuk Őket. Igen, hozzájuk tartozunk. Sajnos csak egy családot ismerek eddig személyesen, de elég sok arcot felismertem a mamami-ról. Amíg a biciklisek az Andrássy-n, mi pedig a járdán mentünk, nem is volt semmi gond. De sajnos azt kell mondjam, hogy a Városligeten belül már igencsak nem akartak tőlünk elférni. Értem én, hogy ez eredetileg egy biciklis rendezvény, de attól még a gyalogosoknak is joguk van közlekedni. Többször egy hajszálnyira húztak el mellettünk, amiért haragszom, mert a gyerek is ott volt szemmel láthatóan a hátamon. Aztán a Petőfi csarnoknál táboroztunk le, mi, mamamisok egy kupacban, gyerekekkel, néhány babakocsival, biciklivel. Örömmel láttam, hogy sokan szoptattak.
És a rendezvény csúcspontja, amikor 1/2 6-kor nagy csengőszó-koncert után felemelkedett a bicikli-erdő, pár babakocsi, és a mamami részéről a gyerkők.
Sajnos hazafelé ismét negatív tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak, a biciklisek nekünk jöttek, nem engedtek át az úttesten, átmentek a piroson (már nem a szervezett útlezárások alatt), szembejöttek velünk az egyirányú utcában.
A másik fontos dolog: amíg várakoztunk a bicikli-, babakocsi- és gyerekemelésre, Évi szólt pár kedves szót Katiról és a mamairól, és kis tapssal megünnepeltük a mamami 1. szülinapját. Persze az igazi köszönet az, hogy pörög az oldal, egyre több aktív taggal bővül, ismeretségek szövődnek, közös érdeklődésű anyukák összejönnek.
BOLDOG SZÜLINAPOT MAMAMI!
Fényképezőt nem vittünk, csak pár telefonos képünk van, de csaltam, tudtam, hogy mások is fotóznak, majd keresek még onnan is :)

201. A tegnap éjszaka...

Gondoltam, leírom ezeket a tapasztalatokat is, végül is, nem mindig fenékig tejföl az élet.
Tegnap napközben a sokszori kakin kívül semmi különleges dolog nem történt, legalábbis nekem nem tűnt fel. Este 1/2 7 körül megint elpilledt az ölemben, betettem a kiságyba, de 2 perc múlva sírva ébredt. Visszamentem érte, gondoltam, jobb is így, legalább tudunk vacsorázni, fürdeni, az éjszakai alvást megkezdeni. Ez meg is történt, felavattuk a Mátétól kapott fürdető-béka-bábot :)

Utána szopi, alvás, még én is elbóbiskoltam. Betettem Dorkát a kiságyba, ahogy ilyenkor mindig szoktam. De ismét 2 percen belül hangosan sírva ébredt. Megint bementem hozzá, de láttam, hogy teljesen felébredt, esélyem sincs rögtön, újra elaltatni.
Ezért odavittem magunkhoz a nagyszobába, hadd játszon akkor, előbb-utóbb úgyis elfárad, és mehetünk újra aludni. Csakhogy nem egészen így történt, este 8-tól 11-ig játszott, illetve engem kínozott, egyik pillanatban felkéredzkedett, a következőben le akart menni vissza a földre. Adtam neki még egyszer vacsorát, hátha az emésztés ledönti. Ez sem segített. Aztán persze jött a sírás, már nekem is csak ahhoz lett volna kedvem. És végre elaludt újra az ölemben. Direkt tovább vártam, hogy biztosan jó mélyen aludjon már, mielőtt beviszem az ágyába.
Bevittem, betettem, kezdtem összeesni. És akkor harmadszor is következett a sírás. De nem ám akármilyen. Sírógörccsé fajult, nem nagyon kapott levegőt sem, teljesen hisztinek tűnt, de nem értem, miért. Nagyon gyorsan jutott el idáig a sírásban, oka nem lett volna hisztizni, mert sosem hagyjuk sírni, mindig szeretet veszi körül. De a fájdalom okozhat ilyet? Vagy esetleg az ijedtség? Nem tudom.

Végül együtt aludtunk, bármennyire szeretném is, hogy a saját ágyában aludjon estétől reggelig. És még így is zaklatott volt az éjszaka, illetve a hajnal. Nagyjából 20-szor keltünk fel, ő elkezdett sírni, és próbáltam nyugtatni. Délelőtt 10-kor keltünk fel, de én cseppet sem kipihenten. Ő bezzeg teljes erőbedobással fedezi fel továbbra is a világot, álldogál egész nap, mosolyog ránk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Azért örülnék neki, ha nem lenne túl sok ilyen szörnyű esténk.

200. Kerti party

Meglátogattuk ma Botiékat a vidéken lévő kertjükben. Odafelé úton Dorka olyan sírást levágott, talán az volt a baj, hogy nem ültem mellette hátul, dehát ott András utazott. Amikor tudtunk, megálltunk, akkor megnyugodott, és pont, mire odaértünk, elaludt. Persze a kiságyba felé vezető 10 lépésben felébredt, úgyhogy az alvás elmaradt. Jött helyette az ismerkedés a fűvel, homokozó-készlettel.

Játék és küzdelem a fiúkkal a járókában.

"ott túl a rácson egy más világ van"

bogyókák

a csipet-csapat legjobban sikerült képe :)

Én pedig kipróbálhattam a júliusi szülinapomra előre megkapott fotóállványomat :)

Nagyon jól éreztük magunkat, isteni volt a cukkinis, virslis, tojásos lecsó, a nap sütött, a szél fújdogált, a gyerkőcök is aludtak a hátunkon, Boti az autóban.


Hazafelé sajnos megint sírás volt, de siettünk, amennyire lehetett.
Köszönjük a vendéglátást és a fuvart!

199. Babák egymás közt

198. Csatlakozzunk!

Április 19-én sétáljunk együtt biciklivel, babakocsival vagy hordozóval. Babások találkozója 16 órakor a Kodály köröndön! Bővebb információk itt.

197. Húsvét Miskolcon

Először csak a rövid, képes beszámoló, később majd bővítem leírással is :)

ismerkedés Veronika babával

Nagyapa szerelt fel hintát

kint a telken

itt is kipróbáltuk a hintát

élveztük a friss levegőt


még mindig szeretjük a mei tai-t

az egyik vadi új nadrágban és kis zokniban

a kedvenc cukrászdánkban az első tölcsérrel

hazafelé az instant sátorban

Így történt, lassan utólag, de boldog húsvéti ünnepeket mindenkinek!