Meglátogattuk ma Botiékat a vidéken lévő kertjükben. Odafelé úton Dorka olyan sírást levágott, talán az volt a baj, hogy nem ültem mellette hátul, dehát ott András utazott. Amikor tudtunk, megálltunk, akkor megnyugodott, és pont, mire odaértünk, elaludt. Persze a kiságyba felé vezető 10 lépésben felébredt, úgyhogy az alvás elmaradt. Jött helyette az ismerkedés a fűvel, homokozó-készlettel.
Játék és küzdelem a fiúkkal a járókában.
"ott túl a rácson egy más világ van"
bogyókák
a csipet-csapat legjobban sikerült képe :)
Én pedig kipróbálhattam a júliusi szülinapomra előre megkapott fotóállványomat :)
Nagyon jól éreztük magunkat, isteni volt a cukkinis, virslis, tojásos lecsó, a nap sütött, a szél fújdogált, a gyerkőcök is aludtak a hátunkon, Boti az autóban.
Hazafelé sajnos megint sírás volt, de siettünk, amennyire lehetett.
Köszönjük a vendéglátást és a fuvart!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése