385. A nagy parti

Tavaly csak vendégségben voltunk szülinapon, de idén már én is szerettem volna tartani Dórinak egy babazsúrt. Jó sok kis barátja lett, akiket elméletben nagyon szeret, gyakorlatban sajnos gyakran nekik megy, de ez más téma.

Nagy dilemma volt, hogy is legyen, mert annyira azért nem nagy a lakás, meg aztán sok embernek sok enni- és innivalót is intézni kell. De Apa azt mondta, segít, úgyhogy belevágtunk.

Küdtünk szép meghívót a pajtásoknak:

Aztán izgalommal vártuk, hogy el tudnak-e jönni, szerencsére mindenki igent mondott. A szülinap előtti napokban már mondogattam Dórinak, hogy el fognak jönni hozzá, soroltam a neveket, úgyhogy már ő is nagyon várta, hogy miről is beszélek.

Bevásároltunk, szereztünk mindenféle díszítést. Előző nap jó sokat pakoltunk, takarítottunk, aztán délután elkezdtem a sütigyártást. Sütöttünk 2 gyümölcstortát és egy tepsi meggyes piskótát. Dóri már akkor neki akart állni a tortának, nem volt egyszerű visszatartani tőle :)

Aztán mikor már elaludt, feldíszítettük a szobát, felfújtunk 10 lufit, tettünk fel szerpentineket, és egy boldog szülinapot feliratot is. Reggel felvettük videóra, Dóri mennyire lepődik meg, nagyon odavolt a lufikért :)

Apa elszaladt még friss sós sütiért, közben pedig megindult a gyerekáradat, érkeztek sorban a vendégek. Végül 8 gyerek és 7 felnőtt gyűlt össze!

Ettek-ittak, veszekedtek, ölelkeztek, mint bármelyik hétköznapon :)

Sokat nem tudtam beszélgetni az anyukákkal, térdig gázoltunk a játékokban, de a gyerekek nagyon élvezték.

Amikor már délhez közelítettünk, behoztuk Dóri kisasztalát és székét, majd behoztam a tortát. Volt rajta barack, meggy, 2 gyertya, marcipánmaci és -elefánt. Annyira édesek voltak a gyerekek, körülvették Dórit és az asztalt, torta,torta -kiabálták. Elénekeltük a boldog szülinapot (happy birthday-t magyarul), aztán közösen elfújták a gyertyát. Pillanatok alatt darabokra szedték volna a teljes tortát, de miután már leették az összes meggyet, elraboltam tőlük, és felvágtam. Volt nagy rikácsolás, amiért hozzá mertem nyúlni :)

Végül hirtelen egyszerre lett vége az összes gyereknek, fárasztó volt azért nekik ez a nagy bulizás.

Volt nagy hangzavar, rumli, morzsa mindenhol, de sosem felejtjük el Dóri csodálkozó, csillogó szemeit, és ez minden fáradtságot megér :)

384. BOLDOG SZÜLINAPOT!!!

383. Varsányi előszülinap

"Állítólag" kerti partira voltunk hivatalosak, ahol lesz bográcsozás, póker és véletlenül egy bajnokok ligája döntő.

Aztán mégis mire kellett rájönnünk? Dórinak termett kis homokozó homokozó készlettel, egy hinta a teraszon, aztán pedig egy hercegnős torta két újragyulladós varázsgyertyával :)

Nagyon jól éreztük magunkat, Dóri meg aztán pláne. Cicát kergetett, locsolt, hintázott, homokozott, focizott, táncolt, motorozott, babázott, zsetonokat számolt, pókerezett, huncutkodott mindenkivel.

Ami pedig mondjuk csak nekem jelent annyira sokat: ügyesen hazavezettem az autót Dunavarsányból Kispestre (3 éve nem vezettem, előtte is csak kb. 1 hónapot összesen) !

382. A félelem nem múlt el...

Pedig már reménykedtem. Még napközben mutattam Dórinak a szobája ajtajánál, hogy odavetődik az árnyékom az előszobaszekrényre. Énekeltem, táncikáltam, hogy vicesnek tűnjön az egész. Félig-meddig az is volt, sokáig utánozott, mindenhol, ahol árnyékot látott, ányéék-ná-ná-ná és táncolt, nevetett. De ahogy eljött az este, a konyhában újra kezdett sírni, a fürdetésnél pedig olyan hangerővel sikítva sírt, hogy már csak az is fizikai fájdalmat okozott. Hirtelen eszembe jutott, és mondtam neki, hogy fogja csak meg a kezem, itt vagyok vele, vigyázok rá. Szerencsére így is tett, a sírást ugyan nem hagyta abba, de már kevésbé rettegett. Fél kézzel megmosdattam, és miután a kád mellé ültem, már nem látta a csempén az árnyékomat. Egy jó darabig még játszott is, ahogy korábban.

Nem tudom, hogyan és hányféleképpen tudnám még elmagyarázni neki, hogy az csak én vagyok...

381. Hordozásünnep

380. Rettegés

3 napja történt a nagy változás, Dóri elkezdett rettegni az árnyékoktól. A sajátjának eddig integetett, nevetgélt, de a fürdetésnél, ahogy felé hajoltam (mint eddig mindig), meglátta az árnyékomat a csempén, és kiborult. Sikítozva sír teljes erőbedobással, remeg, és ha csak rajta múlna, 2 másodperc alatt a nyakamba mászna vizesen is, ki a kádból, életveszélyesen.

Próbáltuk neki mindketten elmagyarázni, hogy mi is ez az árnyék, mutattunk neki figurákat, a kezemet, hogy lássa az ujjaimat, odaérintettem az árnyékomhoz, ilyenek. Csak pár perc erejéig hagyta abba a kétségbeesett zokogást, mindig újra kezdődött.

Második alkalommal már a vacsora végén elkezdett félni és sírni, amikor meghallotta a vízcsobogást. Tegnap pedig már a szobában is remegett az árnyékomtól, amit egyébként majdnem teljesen tisztán ki is tud mondani.

Egy ideiglenes megoldást találtam, én is bebújtam mellé a kádba, így sem volt egyszerű, mert csimpaszkodott a nyakamba, mint egy kismajom. De azért könnyebb lett a fürdetés.

Ha lenne valakinek ötlete, hogyan oldjuk meg ezt a problémát, írjon!

379. Óda a hordozáshoz

378. 23. hóforduló, anekdoták és rengeteg kép

kicsit késve írok erről, de már mit számít az a pár nap :)

- 14 kg fölé ért Dóri súlya, bár mostanában önmagához képest keveset eszik, viszont rengeteget mozog, ki érti ezt

- egyik nap megszoptatta az egyik babáját, a kezébe fektette, magához húzta és mondta neki, hogy hamm

- tegnap a babájával játszott, majd teljesen komoly ábrázattal közölte, hogy kaka. azonnal bement a szobájába, megszerezte a komód tetejéről a popsitörlőt, popsikrémet, 3 db pelenkát. szerencsére nem tudott semmit sem kinyitni, így csak eljátszotta, hogy a fekvő baba fenekét megtörli, bekeni, és rányomta a pelenkákat sorban. végül ugyanolyan komoly arccal felkiáltott, hogy szemét, és már szaladt is a babakakás pelenkával a konyhába. éppen hogy el tudtam kapni a szemetes előtt, hogy a virtuális kakás pelust még visszaszerezzem :)

- úgy döntöttem, itt az ideje egy kis gyakorlásnak, és Dórival sétára indultam. korábban már sokszor elszaladt tőlem, és sajnos hamar rájöttem, hogy a hangom, pláne az ő félelme abszolut nem tartja vissza attól, hogy kiszaladjon a világból nélkülem. úgyhogy szépen elmagyaráztam, merre megyünk, ha nem jött, megfogtam a kezét, ha le akart volna feküdni, felállítottam. az úttestnél mindig szépen megállunk, körülnézünk, csak utána lépünk le. mindig fogja az úton a kezem. ha szépen sétál, elengedem a kezét, de résen vagyok, mert szélvész kisasszony egy fél pillanat alatt képes elrohanni. elmondtam neki, mi az a lámpa, a zebra, hol megy a villamos. ma már a harmadik ilyen sétát tettük meg, és meg kell dícsérnem, mert nagyon ügyes volt, élvezte, hogy közlekedünk. elmentünk a szelektív konténerekhez, kidobtuk, amink volt, aztán irány a patika, utána a pékség, majd a játszótér. az a tervem, hogy ezeket az kisebb távokat ezentúl mindketten a saját lábunkon tesszük meg :)

persze azt is hozzá kell tennem, hogy a kendő mindig ott lapul a hátizsákomban, biztos, ami tuti :)

- a korábbi aggodalmam a mászás hiánya miatt mostanra teljesen átváltozott. odáig jutottunk, hogy Dóri mindenre felmászik, a konyhaasztal sem kivétel. a csúszda létráján is félelmet nem ismerve bohóckodik, bámészkodik, elengedi a kezével, aztán így tegnap le is esett. szerencsére csak a homokba, egyszerűen nem tudom mindig elkapni. azt sem ismeri fel, ha már elfárad, és csak megy a lépcsőre, elég volt egy pillanat, és máris gurult 2 fokot, azóta is vonalkódos a homloka.

én állandó ugrásban vagyok, de sajnos nem mindig sikerül, ő pedig nem igazán tanul az esetekből, vagy supergirlnek képzeli magát.

egyik nap én is bátor voltam, és levittem a fényképezőt, hogy megörökítsek pár hétköznapi játszóteres pillanatot.

- gyakran emlegeti az ismerősöket, már nincs kizárólagos Nándi-uralom :)

- elképesztő Halász Judit őrületben élünk, ha Dórin múlna, semmi mást nem hallgatnánk, csak néninénit. a telefonon, a számítógépen, a kocsiban. tényleg szeretem, és egész sok száma megvan nekünk, de kicsit már kezdem unni...

- szokott énekelni, néha még a szövegemet is utánozza. pár napja vettem észre, hogy ha énekelek neki, egyszerűen lefagy, annyira figyel rám. úgy látszik, újra nyitott lett erre, akkor hát legyen, dalolászzunk :)

- kicsit változtattunk a napirenden, mert már nem bírtuk tovább, hogy 11 körül szabadultam csak el este az altatásból. 7 körül kelünk, reggeli után még teszek-veszek itthon, lehetőleg 10 körül már elindulunk, legalább 1 órát igyekszem vele kint lenni. dél körül ebédelünk, aztán irány az ágy, ilyenkor kb 10 perc alatt el is alszik. aztán miután felkelt, újra lemegyünk, délután is legalább 1 órát kint vagyunk, átlagban ez napi 3 órát jelent. fél 8 körül vacsora, fürdés, és fél 9 körül kezdődik az esti altatás. ez sajnos már hetek óta legalább 1 óra hosszáig tart, gondolom a sok új dolog, a rengeteg benyomás miatt. nekem is jobb, ha van egy fix napirend, és Dórinak is hasznos, ha megy a bölcsibe, legalább ez nem lesz új.

- hordozásmánia sem múlt el, maximum 2 naponta fel kell kötnöm valamelyik pácienst Dóri hátára. egyik nap így indultunk el otthonról, motoron, két kisautóval a zsebben. a baba 2,5 órán át volt Dóri hátán, még itthon felkerült, így motorozott, csúszdázott, mászókázott, csak ebédnél tudtam róla leoperálni :)

és akkor most megint fogalmam sincs, hogy mit hagytam ki...

- eléri Dóri a kilincset és ki is tudja vele nyitni az ajtókat

- ömnagát már nem Dúdinak, hanem Dóinak hívja