kicsit késve írok erről, de már mit számít az a pár nap :)
- 14 kg fölé ért Dóri súlya, bár mostanában önmagához képest keveset eszik, viszont rengeteget mozog, ki érti ezt
- egyik nap megszoptatta az egyik babáját, a kezébe fektette, magához húzta és mondta neki, hogy hamm
- tegnap a babájával játszott, majd teljesen komoly ábrázattal közölte, hogy kaka. azonnal bement a szobájába, megszerezte a komód tetejéről a popsitörlőt, popsikrémet, 3 db pelenkát. szerencsére nem tudott semmit sem kinyitni, így csak eljátszotta, hogy a fekvő baba fenekét megtörli, bekeni, és rányomta a pelenkákat sorban. végül ugyanolyan komoly arccal felkiáltott, hogy szemét, és már szaladt is a babakakás pelenkával a konyhába. éppen hogy el tudtam kapni a szemetes előtt, hogy a virtuális kakás pelust még visszaszerezzem :)
- úgy döntöttem, itt az ideje egy kis gyakorlásnak, és Dórival sétára indultam. korábban már sokszor elszaladt tőlem, és sajnos hamar rájöttem, hogy a hangom, pláne az ő félelme abszolut nem tartja vissza attól, hogy kiszaladjon a világból nélkülem. úgyhogy szépen elmagyaráztam, merre megyünk, ha nem jött, megfogtam a kezét, ha le akart volna feküdni, felállítottam. az úttestnél mindig szépen megállunk, körülnézünk, csak utána lépünk le. mindig fogja az úton a kezem. ha szépen sétál, elengedem a kezét, de résen vagyok, mert szélvész kisasszony egy fél pillanat alatt képes elrohanni. elmondtam neki, mi az a lámpa, a zebra, hol megy a villamos. ma már a harmadik ilyen sétát tettük meg, és meg kell dícsérnem, mert nagyon ügyes volt, élvezte, hogy közlekedünk. elmentünk a szelektív konténerekhez, kidobtuk, amink volt, aztán irány a patika, utána a pékség, majd a játszótér. az a tervem, hogy ezeket az kisebb távokat ezentúl mindketten a saját lábunkon tesszük meg :)
persze azt is hozzá kell tennem, hogy a kendő mindig ott lapul a hátizsákomban, biztos, ami tuti :)
- a korábbi aggodalmam a mászás hiánya miatt mostanra teljesen átváltozott. odáig jutottunk, hogy Dóri mindenre felmászik, a konyhaasztal sem kivétel. a csúszda létráján is félelmet nem ismerve bohóckodik, bámészkodik, elengedi a kezével, aztán így tegnap le is esett. szerencsére csak a homokba, egyszerűen nem tudom mindig elkapni. azt sem ismeri fel, ha már elfárad, és csak megy a lépcsőre, elég volt egy pillanat, és máris gurult 2 fokot, azóta is vonalkódos a homloka.
én állandó ugrásban vagyok, de sajnos nem mindig sikerül, ő pedig nem igazán tanul az esetekből, vagy supergirlnek képzeli magát.
egyik nap én is bátor voltam, és levittem a fényképezőt, hogy megörökítsek pár hétköznapi játszóteres pillanatot.
- gyakran emlegeti az ismerősöket, már nincs kizárólagos Nándi-uralom :)
- elképesztő Halász Judit őrületben élünk, ha Dórin múlna, semmi mást nem hallgatnánk, csak néninénit. a telefonon, a számítógépen, a kocsiban. tényleg szeretem, és egész sok száma megvan nekünk, de kicsit már kezdem unni...
- szokott énekelni, néha még a szövegemet is utánozza. pár napja vettem észre, hogy ha énekelek neki, egyszerűen lefagy, annyira figyel rám. úgy látszik, újra nyitott lett erre, akkor hát legyen, dalolászzunk :)
- kicsit változtattunk a napirenden, mert már nem bírtuk tovább, hogy 11 körül szabadultam csak el este az altatásból. 7 körül kelünk, reggeli után még teszek-veszek itthon, lehetőleg 10 körül már elindulunk, legalább 1 órát igyekszem vele kint lenni. dél körül ebédelünk, aztán irány az ágy, ilyenkor kb 10 perc alatt el is alszik. aztán miután felkelt, újra lemegyünk, délután is legalább 1 órát kint vagyunk, átlagban ez napi 3 órát jelent. fél 8 körül vacsora, fürdés, és fél 9 körül kezdődik az esti altatás. ez sajnos már hetek óta legalább 1 óra hosszáig tart, gondolom a sok új dolog, a rengeteg benyomás miatt. nekem is jobb, ha van egy fix napirend, és Dórinak is hasznos, ha megy a bölcsibe, legalább ez nem lesz új.
- hordozásmánia sem múlt el, maximum 2 naponta fel kell kötnöm valamelyik pácienst Dóri hátára. egyik nap így indultunk el otthonról, motoron, két kisautóval a zsebben. a baba 2,5 órán át volt Dóri hátán, még itthon felkerült, így motorozott, csúszdázott, mászókázott, csak ebédnél tudtam róla leoperálni :)
és akkor most megint fogalmam sincs, hogy mit hagytam ki...
- eléri Dóri a kilincset és ki is tudja vele nyitni az ajtókat
- ömnagát már nem Dúdinak, hanem Dóinak hívja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése