3 napja történt a nagy változás, Dóri elkezdett rettegni az árnyékoktól. A sajátjának eddig integetett, nevetgélt, de a fürdetésnél, ahogy felé hajoltam (mint eddig mindig), meglátta az árnyékomat a csempén, és kiborult. Sikítozva sír teljes erőbedobással, remeg, és ha csak rajta múlna, 2 másodperc alatt a nyakamba mászna vizesen is, ki a kádból, életveszélyesen.
Próbáltuk neki mindketten elmagyarázni, hogy mi is ez az árnyék, mutattunk neki figurákat, a kezemet, hogy lássa az ujjaimat, odaérintettem az árnyékomhoz, ilyenek. Csak pár perc erejéig hagyta abba a kétségbeesett zokogást, mindig újra kezdődött.
Második alkalommal már a vacsora végén elkezdett félni és sírni, amikor meghallotta a vízcsobogást. Tegnap pedig már a szobában is remegett az árnyékomtól, amit egyébként majdnem teljesen tisztán ki is tud mondani.
Egy ideiglenes megoldást találtam, én is bebújtam mellé a kádba, így sem volt egyszerű, mert csimpaszkodott a nyakamba, mint egy kismajom. De azért könnyebb lett a fürdetés.
Ha lenne valakinek ötlete, hogyan oldjuk meg ezt a problémát, írjon!
1 megjegyzés:
hú, nincs ötletem, durva lehet... Lilu "szerencsére" csak a kutyáktól kezdett el rettegni, azért abból nincs annyi, mint árnyékból...
Megjegyzés küldése