Eljött a nap, én nagyon készültem lelkileg, de a rendezvény előtt 1 órával még nem tűnt úgy, hogy el tudunk menni. Mert persze ilyenkor alszik sokáig a gyerek, kakil időn túl, stb.
3/4 4-kor indultunk, 4-ig volt a gyülekező a Kodály köröndnél, sok esélyt nem láttam arra, hogy időben odaérünk. Aztán csak átsuhantunk a városon, útközben rengeteg beöltözött rohamrendőrt láttunk végig a Fiumei úton, ijesztő volt a látvány, nem is tudtuk mire vélni. Aztán 4 órára pont odaértünk a Bajza utcához, vártuk a hordozós tömeget, hogy csatlakozhassunk :)
Nem jöttek, így eléjük indultunk, közben leszólított egy anyuka, hogy megkérdezze, honnan is szereztem ezt a valamit a hátamon, amiben a gyerek van, mert ő is szeretne. Boldogan irányítottam a megfelelő helyekre :)
Aztán megláttuk Őket. Igen, hozzájuk tartozunk. Sajnos csak egy családot ismerek eddig személyesen, de elég sok arcot felismertem a mamami-ról. Amíg a biciklisek az Andrássy-n, mi pedig a járdán mentünk, nem is volt semmi gond. De sajnos azt kell mondjam, hogy a Városligeten belül már igencsak nem akartak tőlünk elférni. Értem én, hogy ez eredetileg egy biciklis rendezvény, de attól még a gyalogosoknak is joguk van közlekedni. Többször egy hajszálnyira húztak el mellettünk, amiért haragszom, mert a gyerek is ott volt szemmel láthatóan a hátamon. Aztán a Petőfi csarnoknál táboroztunk le, mi, mamamisok egy kupacban, gyerekekkel, néhány babakocsival, biciklivel. Örömmel láttam, hogy sokan szoptattak.
És a rendezvény csúcspontja, amikor 1/2 6-kor nagy csengőszó-koncert után felemelkedett a bicikli-erdő, pár babakocsi, és a mamami részéről a gyerkők.
Sajnos hazafelé ismét negatív tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak, a biciklisek nekünk jöttek, nem engedtek át az úttesten, átmentek a piroson (már nem a szervezett útlezárások alatt), szembejöttek velünk az egyirányú utcában.
A másik fontos dolog: amíg várakoztunk a bicikli-, babakocsi- és gyerekemelésre, Évi szólt pár kedves szót Katiról és a mamairól, és kis tapssal megünnepeltük a mamami 1. szülinapját. Persze az igazi köszönet az, hogy pörög az oldal, egyre több aktív taggal bővül, ismeretségek szövődnek, közös érdeklődésű anyukák összejönnek.
BOLDOG SZÜLINAPOT MAMAMI!
Fényképezőt nem vittünk, csak pár telefonos képünk van, de csaltam, tudtam, hogy mások is fotóznak, majd keresek még onnan is :)
Nem jöttek, így eléjük indultunk, közben leszólított egy anyuka, hogy megkérdezze, honnan is szereztem ezt a valamit a hátamon, amiben a gyerek van, mert ő is szeretne. Boldogan irányítottam a megfelelő helyekre :)
Aztán megláttuk Őket. Igen, hozzájuk tartozunk. Sajnos csak egy családot ismerek eddig személyesen, de elég sok arcot felismertem a mamami-ról. Amíg a biciklisek az Andrássy-n, mi pedig a járdán mentünk, nem is volt semmi gond. De sajnos azt kell mondjam, hogy a Városligeten belül már igencsak nem akartak tőlünk elférni. Értem én, hogy ez eredetileg egy biciklis rendezvény, de attól még a gyalogosoknak is joguk van közlekedni. Többször egy hajszálnyira húztak el mellettünk, amiért haragszom, mert a gyerek is ott volt szemmel láthatóan a hátamon. Aztán a Petőfi csarnoknál táboroztunk le, mi, mamamisok egy kupacban, gyerekekkel, néhány babakocsival, biciklivel. Örömmel láttam, hogy sokan szoptattak.
És a rendezvény csúcspontja, amikor 1/2 6-kor nagy csengőszó-koncert után felemelkedett a bicikli-erdő, pár babakocsi, és a mamami részéről a gyerkők.
Sajnos hazafelé ismét negatív tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak, a biciklisek nekünk jöttek, nem engedtek át az úttesten, átmentek a piroson (már nem a szervezett útlezárások alatt), szembejöttek velünk az egyirányú utcában.
A másik fontos dolog: amíg várakoztunk a bicikli-, babakocsi- és gyerekemelésre, Évi szólt pár kedves szót Katiról és a mamairól, és kis tapssal megünnepeltük a mamami 1. szülinapját. Persze az igazi köszönet az, hogy pörög az oldal, egyre több aktív taggal bővül, ismeretségek szövődnek, közös érdeklődésű anyukák összejönnek.
BOLDOG SZÜLINAPOT MAMAMI!
Fényképezőt nem vittünk, csak pár telefonos képünk van, de csaltam, tudtam, hogy mások is fotóznak, majd keresek még onnan is :)
3 megjegyzés:
de jó az a szivárványos kép!
mi a kodály köröndön voltunk míg gyülekeztünk, aztán lecsatlakoztunk a kocsihoz még a hősök tere előtt, Benci sietett :( pont elkerültük egymást, de káááár!!
ja és a telefonom itthon maradt.
Jajjj, ez a Benci! :(
Megjegyzés küldése