Először a tegnapi estéről pár szó. Igaz, hogy itt volt Dóri keresztapja, és olyankor egyébként is picit felpörög, de még a szokásosnál is később bírt elaludni, este 11-kor. Már ez is elég baj lett volna, mert reggel ugye korán kellett kelni, de még ébredt is éjszaka sokszor. Jóformán alig aludtunk, és ez nem tett jót, már itthon látszott, hogy nyűgösebb nap lesz.
Ma 9-re mentünk, a gondozó néni azt mondta, nyugodtan menjünk ki az udvarra, ők is lassan jönnek utánunk. Elmeséltem, hogy milyen rosszul aludtunk, a gondozó néni szerint az lehetett a baj, hogy Dóri nem sírja ki magát, mikor hiányol, hanem magában tartja, és ezért zavart az alvás. Dehát mit tudunk tenni, nem tudok se a sírás ellen, se érte tenni.
Csak 9:45-kor tudtam eljönni, addigra jutott ki mindenki az udvarra. Bár mondta Dóri, hogy ő is jön velem, a gondozó néni gyorsan meggyőzte. Megint kintre ültem, ahol már egyáltalán nem láthat, és mivel minden rendben volt, utánam jöttek szólni, hogy akár el is mehetek, jöjjek vissza 11:30 körül. Majdnem elindultam, mikor megláttam a többi anyukát, akikkel tegnap is beszélgettünk, úgyhogy inkább maradtam, ők legalább elterelik a figyelmemet, és nem idegeskedek annyira.
Délben visszamentem a mi átadónkba. Dóri megint nem ugrott a karjaimba, sőt, direkt kikerült, ez már látszik. Úgyhogy figyelnem kell erre, vissza kell majd édesgetnem magamhoz ilyenkor. Kiderült, hogy nem volt sírás, ls Dóri elkezdett bújni a gondozó nénihez, mellé ült, mellé guggolt, beült az ölébe, mikor elkezdtek fúrni. Ebédet mind megette, borsó főzelék volt sajttallérral.
Hazafelé hagytam, hadd játszon, menjen arra, amerre szeretne, együtt bohóckodtunk, hogy "visszamelegedjen" hozzám. Lefeküdtünk 12:30-kor, de csak nem ment az alvás, 13-kor ki is jött a szobából. Gondoltam, ha már így alakult, megebédelek én is. Dóri ebből is kért pár falatot, de már annyira fáradt volt, lefeküdt az aszalra, de aludni, azt nem akart. Mintha kényszerítené valami, nehogy elaludjon. Úgyhogy megint szelíd erőszakot kellett alkalmazkodnom, rátettem a kezemet, és nem hagytam, hogy felkeljen az ágyból. Emiatt aztán sírva fakadt, de úgy gondolom, ez most jót tett, kijött belőle a feszültség, megkönnyebbült, és rögtön álomba zuhant, 13:30-kor. Remélem, az esténk is nyugodtabb lesz.
Holnap már 8:30-ra kell mennünk, csütörtökön és pénteken pedig már reggelizni is ott fogunk, illetve nekem már egyáltalán nem kellene bemennem. Jövő héten pedig jön az ottalvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése