Az előző este szerencsére nyugodtan telt, így már felkelt Dóri magától, mire bementem volna érte. Hiába kezdtük 1/2 8-kor a reggelt, azt hittem, elkésünk. Dóri annyira akart még bújni, nem volt kedve kikelni az ágyból, egyfolytában húzott vissza engem is. Ma nem is hozott magával semmit a bölcsibe, eddig minden reggel volt valami "társ".
Odaértünk időben, ő mondta be a kaputelefonba, hogy "megérkeztem!", jött is a válasz, hogy "szia Dóri!". Átöltöztünk, bekísértem, megvártam, míg bemelegszik, ez nagyjából 5 perc volt. Elköszöntem tőle, de ő rám sem nézett, nem is válaszolt.
A nap többi részét barátnőzéssel töltöttem, mert nem bírtam volna egyedül maradni, annyira megvisel engem, hogy a gyerekem haragszik rám.
Visszaértem 1/2 12-re, akkor kezdték meg a gyerekek az ebédet, kukucskáltam az ajtón, persze Dóriékat onnan nem lehet látni, de azért jó volt hallgatni, mit művelnek :)
Délben jött ki hozzám, most sem bújt, de nagyon mosolygott, teljesen le volt izzadva, és hihetetlenül jó kedve volt. Amíg beszélgettünk a gondozó nénivel, ő még játszott az előtérben lévő játékokkal, és amikor elakadt, nekem kiabált, és ez már nagy haladás. Megtudtam, hogy nagyon ügyesen és aktívan játszott, ugráltak a szivacson, néha dobálta a játékokat, ami új volt most, de ez a feszültséglevezetés egy módja lehetett nála. Az ebédet mind megette, ennek is örülök.
Hazafelé hagytam még kicsit játszani, simán jött aludni és 13-kor már szunyált is. Este megpróbálom korábban lefektetni, mert holnap már 7:45-re oda kell érnünk. Bent fog reggelizni, legalábbis adnak neki :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése