Ma is 10-re mentünk, a gyerekek már kint voltak az udvaron. Úgyhogy csak a nadrágot vettük át, és mi is csatlakoztunk.
Egész kellemes volt az idő a napon, a szél sem fújt olyan erősen, mint tegnap és a házak között. Így, hogy kimehettek a gyerekek a szabadba, önállóbbak voltak, többet tudtam beszélgetni a gondozó néninkkel. Azt mondta, hogy a megfigyelései alapján Dóri nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek, és meglepődött, hogy már első napon ilyen szépen ott maradt és ebédelt a többiekkel. Szerinte Dóri sírni fog (amikor ezt mondta, a kezét a karomra tette), de mindenkinek jobb, ha előbb történik, mint amikor már dolgozom.
Láttam, hogy a többi anyuka otthagyta a gyerekét, Dóri is jól eljátszott az udvaron, ezért tettem egy próbát én is. Megkérdeztem, hogy elmehetek-e, de ő nem hagyta. Ezért aztán maradtam én is, bár tulajdonképpen csak néha jött oda hozzám. A gondozó néni szerint a későbbi bizalom kialakulása miatt fontos, hogy ne siessem el ezt az otthagyást, én pedig hallgatok rá.
Új fejlemény, hogy Dóri most már beszélgetett a gyerekekkel, szaladgált velük, csinálta, amit ők. Holnap 9:30-ra megyünk, ha jó az idő, akkor megint végig az udvaron leszünk. Én igyekszem annyira a háttérben maradni, amennyire lehetséges.
Ja, és még egy fontos dolog, a sima takony nem számít betegségnek, olyankor is beviszik a gyerekeket. Persze, nem jó ez, de annyi szabadsága, annyira megértő munkahelye senkinek nincs...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése