Karácsony után rögtön elutaztunk Dórival Miskolcra, hogy a két ünnep között ott legyünk. Én már nagyon örültem ennek, mert ezer éve nem voltam otthon.
Az idő elég cudar volt, cserébe viszont rengeteg hó maradt, így aztán majdnem minden nap tudtunk menni szánkózni. Nagyapa szerzett kölcsönszánkót, aztán miután Dóri a kötelező hisztivel átesett az öltöztetésen, nekivágtunk a környéknek. Nekem azért volt fura, mert visszaemlékeztem, hogy gyerekkoromban én is erre szánkóztam, és most Dóri ugyanott csúszik :)
Egyik nap meglátogattuk Nagyapa egyik barátját a szánkó-útvonalon, kaptunk finom kolbászt, én vörösbort is, aztán mentünk még egy kört, majd újra vissza a garázsba pár karika szarvaskolbászért, és így tovább :)
Bár sokan ott voltunk Dóri mellett, látszott rajra, hogy hiányzik neki a gyerektársaság. Kifejezetten sokszor volt vele gond, már ami a szófogadást illeti.
Sajnos a 2 hét alatt sem gyógyult meg, pedig reménykedtem, de a köhögés és a nátha végig megmaradt :(
Az egyik délután, az alvásból felébredve éreztem rajta, hogy forró a homloka, felment a láza, de szerencsére egy adag homeósbogyó helyrehozta. Este még picit melegnek éreztem a tenyerét, de ennél több nem történt.
A köhögés viszont nem akart elmúlni, sőt, az utolsó napra kifejezetten felerősödött. A patikában nem tudtak igazán segíteni, és az útmutatásuk alapján beadott sziruptól Dóri olyan köhögőrohamot kapott, hogy hányt is. Azóta csakis a köhögéscsillapítóból kap, az egész jól bevált.
Annyira jól éreztük egyébként magunkat, hogy maradtunk szilveszterre is, és csak utolsó este utaztunk vissza Pestiába. Nem bántam meg :)
A képeink itt találhatóak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése