szn

Lilypie Kids Birthday tickers

2010. október 17., vasárnap

430. Jukka néni és anyucikám

Nagyjából ebből állt a hétvégénk.
A munkahelyünkön nagy szülinapi parti volt szombaton, és 11-től Halász Jutka koncert kezdődött. Dóri ugyan még kicsit köhög, de azért ott volt a helyünk! Kaptunk a bohóc bácsitól lufiból hajtogatott zsiráfot, ettünk finom sütikét, és már jött is a koncert!

Beálltunk az első sorba, az elején még Dóri mellett guggoltam, de én egyébként sem vagyok erre képes, meg aztán láttam, hogy fog ez menni egyedül is, hát nem hősködtem tovább, és oldalra álltam. Apa is odament párszor, próbáltuk váltani egymást, de alapvetően jól érezte magát Dóri a többi gyerek között is :)


Nagyjából ugyanolyan hosszú volt a koncert, mint nyáron, engem megint lenyűgözött a művésznő, szerintem sosem fogok már kinőni belőle :)
A koncert végén jött több köbméternyi torta, kis tűzijátékkal a tetején, amit Dóri el akart fújni, sikerült lebeszélnem róla :)

Persze rögtön enni akart belőle, úgyhogy indultunk is be a hírhedt kantinunkba, ott vágták fel a tortákat. Útközben kértünk egy szervizt a bohóctól, mert Dóri legalább annyira ügyes lufiszétszedésben, mint ő a hajtogatásban. Kaptunk egy lufikutyát, kb. 2 percig egyben volt.
A kantinban szereztünk a finom tortákból, Dóri pikk-pakk kék lett mindenhol.

Erre tettünk egy lapáttal, bekentük a tenyerét piros festékkel, mi is odanyomtuk a tenyerét a nagy plakátra, odaírtuk a nevét. Gondolom, lesz majd erről fénykép, vagy kiállítják valahol az irodaházban.
A "mérnöki" programokat nem jártuk már végig, mert így is késésben voltunk az alvással, de teljesen elégedettek voltunk :)
A másik téma pedig a rettenetes hiszti-sírás-indokolatlan műsorszámok. Minden bizonnyal a bölcsis káosz miatt lehet, látszik, hogy ez eltanult viselkedés. Látványosan térdre rogy, csukott szemmel, átéléssel eljátssza a sírást, azonnal síró hangon motyogja, amit szeretne, de senki nem érti, emiatt még inkább sírdogál. És mindezt a semmiért. Nem értjük, mit akar, miért problémázik, biztosan ez használ a bölcsiben másoknak, ha figyelmet akarnak. Bár ketten voltunk rá, nagyon nehezen bírtuk cérnával. Az egyik legfeltűnőbb, hogy úgy sír utánam, hogy közben mondogatja, anyuci, anyucika, anyucikám. Lehet, hogy más szereti ezt, én enyhén szólva nem. Sokat magyaráztunk neki, volt büntetésben is, vasárnap délre nagyjából visszatért a korábbi önmagához. Mivel már sokszor szépen elmagyaráztam neki, így amikor anyucikámnak szólít, akkor csak megkérdezem, hogy az kicsoda, és már veszi is a lapot :)

Nincsenek megjegyzések: