szn

Lilypie Kids Birthday tickers

2008. november 12., szerda

77. Szabályház

Az nlcafe-s anyukák újra vágytak egymás "fizikai" társaságára, így hát tegnap létrejött a 2. babamamatalálkozó. Egy budapesti játszóházba mentünk, ahová 6 hónap alatti babákkal ingyenes a belépés (naná, mégis mit tudnának ott kihasználni?). Ugyan 11-re lett meghirdetve, mindenki csúszott kicsit, dehát ilyen kis babákkal+Budapesten közlekedni kiszámíthatatlan dolog.
Végülis jó sokan összegyűltünk, érdekes volt újra látni a sorstársaimat és a babáikat. Az előző találkozóhoz képest nagy különbség volt a hangzavar, amit a kicsik keltettek, és az, hogy ott feküdtek közöttünk és jóformán egy percig sem pihentek :)
Dorka enyhén szólva nem örült neki, amikor bedobtam a közösbe, talán azért, mert Áron Phelps gondoskodott róla egy kicsit :)
Úgyhogy nem lehetett letenni, otthagyni, amint távolodtam tőle, egyből görbült a kicsi szája és egyből megjelentek a könnycseppek a pirosodó szemecskéjében :(
De miután pihent egy kicsit a mei tai-ban, jobb kedvre derült, feloldódott, végülis ez volt az első igazi közeli élménye a babatársadalomban. Le tudtam őt is fektetni a többiekhez, ő is forgolódott, de addig csak oldalra. Én pedig beszélgethettem az anyukákkal, figyelhettem a többi gyerkőcöt, rengeteget változtak, hihetetlenül sokat nőttek és fejlődtek!
Nagyon jól éreztem magam! Teljesen feltöltődtem lelkileg. Annyira hiányzott már a társaság, így meg pláne jó volt, mert olyan emberekkel lehettem együtt, akikkel megértjük egymás dolgait.
Ja, és miért neveztem a címben szabályháznak a helyet? Mert több volt benne a szabály, mint a játék, a szórakozás. Mielőtt elindultunk volna, megkérdeztem tőlük telefonon, hogy mi is a helyzet, mit lehet, mit kell, mi tilos, stb. Akkor még be lehetett vinni a hordozót. Mire odaértünk, ez megváltozott, a táskáinkat be kellett tenni egy zárható szekrénybe, a hordozót meg ahová gondoljuk...úgysem viszik el. Persze, ha meg mégis, akkor kb. 30e Ft...
A táskát kénytelen voltam először odavinni, mert egy ekkora gyerekkel, még ha rám is van kötve, nehéz lett volna egyszerre mindent kipakolni. Mert nem fogom letenni a gyerekemet arra a szőnyegre, amin előttünk ki tudja, hányan jártak már. És aztán ott vannak a textilpelusok, a kedvenc csörgője, a fényképező. Később megtudtam, hogy játékot sem lehetett volna bevinni. De ugye nem gondolják komolyan, hogy a közöst fogom odaadni Dorkának, aki még mindent a szájába vesz?!
Aztán egyszer odajöttek, hogy inni+enni sem lehet, csak a büfé területén. Sokan, mivel még szoptatunk, rengeteget iszunk, ezért pl. nálam mindig van egy 1,5 literes tea, bárhová megyünk. De rendben van, hogy bevittet nem ihatok, viszont a büfében vásároltat sem lehetett bevinni, pedig poharat nem adtak hozzá. Tehát vagy meg kellene ott inni a büfében, vagy gondolom, bezárni a szekrénybe, aztán kimenni érte, ha megszomjazom. Mindezt a gyerekkel együtt.
Amit eddig leírtam, az ott a helyszínen még kevésbé zavart. Nagyon jól éreztük magunkat, próbáltunk alkalmazkodni a helyzethez. De amikor már utolsóként készülődve odajött hozzánk a játszóház vezetője, na az gyorsan felhúzott mindenkit, aki még ott volt. Közölte velünk kb. huszadszor, hogy nincs táska, evés-ivás, gyereketetés, pelenkázás csak a kijelölt helyeken. Kifejezetten kitért a nyilvános helyen szoptatásra. Szerinte lehet, hogy mi nem vagyunk szégyenlősek, és minket nem zavar, ha szoptatunk, de másokat zavarhat, pl. apukákat. Na itt beleszaladt egy-két szópofonba, pedig mindenki nagyon visszafogta magát, mivel nem akartunk kellemetlenséget okozni az egyik mamatársunknak és férjének, aki kollegája a játszóházasoknak. Szóval a szabály szerint a külön helységbe kellett volna mennünk szoptatni, ahol összesen volt 1 db fotel. Én nem is voltam ezen a helyen, fel sem merült bennem, hogy el kéne oda mennem. Szóval visszakérdeztünk, hogy hogyan kellett volna megoldanunk ezt a nem nyilvános szoptatást, ha egyszerre 6 gyerek is éhes? Nem volt rá igazán válasz, biztosak voltunk benne, hogy a főnökasszonynak nincs gyereke.
Én addigra újra odahoztam a táskámat a tilosba, éppen pakoltam vissza a cuccainkat. És annyira rám nézett a főnök a táskaszabályra hivatkozva, hogy elmagyaráztam neki, hogyan működik a pakolás egy ilyen kicsi babával. Nem akarta nagyon megérteni ezt sem, sőt, előjött azzal, hogy rengeteg játékuk tűnt már el, magyarul megvádolt azzal, hogy lophatok. Húúú, sok minden eszembe jutott hirtelen, de tartottam magam. Mindegy, azt mondta, legközelebb ne vigyem be a táskát, én meg válaszoltam, hogy jó. Mert tuti biztos vagyok benne, hogy többé, mi, ott nem látjuk egymást...
Na, jól kifüstölögtük magunkat a többiekkel, de abban egyetértettünk, hogy mindezek ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Hirtelen felindulásból kaptunk meghívást az egyik érdi anyukához, ahol bőven van hely, és még szoptatni is lehet :)
Már alig várom, hogy újra mehessünk!!!







1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!

Milyen kedvesek voltak Veletek ebben a játszóházban... Legközelebb - ha esteleg mégis oda mennétek - majd kitalálják, hogy olyan gyerkőcöt vigyen a kedves szülő, aki se nem eszik, se nem iszik, sőt pelus sem kell neki, csere meg pláne, meg semmi egyéb. Ja és ne szoptasson anyuka, meg egyáltalán. (Pláne más apuka előtt, mert ők valószínű nincsenek hozzászokva ehhez, meg egyébként sem láttak még cicit.:)) Ja, és ha lehet, akkor gyereket se hozzon. Jó?:)
Ja, és ami még tetszett, hogy saját játékot se, de azért meg sírnak, ha eltőnik a saját. Hogy mik vannak?
Jól tettétek, hogy beszólogattatok.:) Én is ezt tettem volna tutira.
Amúgy a kiscsajod valami Tündér!:) Imádnivaló!
Esetleg e-mailen is el tudlak érni? Hm?
Puszi Nektek!