Ennyire örült, miután beléptem a szobájába:
- továbbra is sokat ugrál, ha az ölembe veszem, rugózik, meg nem áll egy pillanatra sem, gyakran feláll, megtartja magát
- a szemüvegemet naponta kb. 5x szedi le, nem azért, mert érdekli, hanem csak azért, mert megteheti
És még pár pillanatkép a társaságról, ahol Dorka volt az egyetlen lány!
Egy egész hetes rendezvénysorozatot szerveztek Európa-szerte ennek a módszernek a népszerűsítésére, Magyarországon egy lelkes, egyelőre még kis csoport (mamami internetes közössége) próbálta felhívni a figyelmet a hordozás fontosságára. A cél a hordozás terjesztése minél szélesebb körben. Ennek érdekében nyílt levelet is megfogalmaztak a kis hazánkban működő védőnőknek is, hiszen a szoptatás terén az ő közreműködésükkel már sikerült az áttörés. A kendőkkel kapcsolatban ugyanez a cél.
Miért megy ez olyan nehezen?
Miért nem természetes mindenki számára? Miért nem támogatják többen? Miért van még mindig bennünk az utóbbi száz év berögződése? Miért nem merünk váltani, és figyelembe venni porontyunk elemi szükségleteit? Számos kérdés van még ezeken túl is. A hordozás nem téveszméken alapszik, bármely kontinenst is nézzük, története ősidőkre nyúlik vissza.
Az anyáknak rengeteg eszköz áll rendelkezésükre: kendők, az ázsiai eredetű mei tai, babazsák, gyűrű alakú eszköz, csatos, állítható hordozók. Mi, anyukák bizonytalanok vagyunk a választásban.
Még a szülésem előtt vásároltam egy kendőt. Azóta sem használtam, mert nem tudtam, hogyan is kell, nem sikerült megkötnöm, a hordozótanfolyam messze volt. Nem mertem elindulni a kéthetes apró csodámmal, így kezdetben maradt a babakocsi. Aztán mégis áttértem egy hordozóra, egy állítható fajtára. Meglepő változások következtek, könnyebben közlekedtem, hozzám simult a gyermekem. Ezt nemcsak ő, de én is nagyon élveztem.
Akkor még nem tudtam, hogy milyen pszichológiai és ortopédiai háttere is van a hordozásnak.
• Az izmok, csontok helyes fejlődése. Fontos a megkötés módja. Ha helyesen végezzük, akkor a hordozó megtámasztja a csöppség gerincét, segíti a lábak és a csípő helyes fejlődését. Érthetetlen, hogy az ortopédusok miért nem javasolják. Egy csípőficamgyanús babának elsősorban terpeszpelenkát javasolnak, a helyesen megkötött hordozóval ugyanaz a hatás érhető el.
•Szabadság. Szabad a kéz. Könnyebb utazni. Nem kell minimum 10 kilót cipelni pluszban, várni az alacsony padlójú buszokra.
•Megtakarítás. Egy anatómiailag és ergonómiailag is tökéletes hordozóeszköz ára azonban töredéke a ma kapható csodababakocsiknak.
Amikor én kerestem babakocsit, a tökéletes után kutattam. Szerettem volna minden igényemet egy tolható járműbe sűríteni. Hetekig, közel hónapokig tartott, mire ráébredtem, hogy ez nem lehetséges. Nem találtam olyan eszközt, amely minden elvárásomnak megfelelt volna. Végül kompromisszumként a tervezettnél jóval drágábban vételeztünk egy „járgányt”. Hónapokig állt a sarokban, mivel nem használtuk. Hordoztunk. És élveztük. Mivel csemeténk igen gyorsan nő, így mára kinőtte a hordozóját. A kezemben cipelem, amikor éppen nem hangzik el a „fussunk” felszólítás cseresznyeszájából.
• Divat. A kendő, hordozóeszköz öltöztet. Annyi fajtája, színe, formája létezik, hogy a megfelelő darab bárhol, bármikor kiegészíti a ruhatárunkat. Az elkötelezettek nem egy kendőt, hanem számtalant birtokolnak. Életmódjukká válik a hordozás.
Sokféle eszköz
Ha a hordozás mellett döntünk, érdemes utánanézni az eszközöknek. Anatómiailag megfelelőek, milyen anyagból készültek, milyen anyagokat tartalmaznak, mettől meddig és hogyan hordozhatjuk benne a babánkat. Tesztek (www.oekotest.de) szerint nem minden kendő, hordozó alkalmas a helyes hordozásra. Ha a testkontaktus ki is alakul, a rosszul hordozott gyermeknek árthatunk, a gerincének, csípőjének, de akár a saját hátunknak is.
Mi a saját gyerekorvosunk javaslatára kezdtük hordozni Manócskát. Egy ötlet volt arra, hogy kevésbé legyen hasfájós. A dolog bevált. Független magazinok teszik le voksukat a hordozás mellett. Korunk egyik legismertebb gyermekpszichológusának sorai talán mindenkinek meggyőzőek lesznek.
„Legkisebb unokám, Anni-Panni most múlt nyolcesztendős. Már egyéves korában szépen beszélt, és kapaszkodás nélkül totyogott, ötévesen pedig magabiztosan olvasott és írt. Most második osztályos; kitűnő tanuló, nevelői, osztálytársai szeretik, ő viszont a legjobban talán lovagolni szeret. Akik értenek hozzá, azt mondják, remek lovas.
Anni-Panni élete első hónapjait gyakorlatilag egy kendőben töltötte anyja testén, és még ezután is, sokáig ezt a pozíciót kedvelte a legjobban. Akkor érezte magát igazán elemében, ha ott ringatózhatott anyján, érezve a »legfontosabb másik« biztonságot árasztó melegét, és mélyről fakadó, őszinte érdeklődéssel figyelhette a körülötte folyton változó világ izgalmas üzeneteit.
Kétéves volt, amikor – a kezdődő dackorszak egyik legelső jeleként – »halálosan« megharagudott a szüleire, és, mint Arany János kislánya egykoron, elhatározta, hogy világgá megy. Felvetett fejjel, mindenre elszántan vonult egészen az ajtóig. A küszöbön azonban megtorpant, és a szülei felé fordulva, hangjában némi bizonytalansággal, de továbbra is eltökélten – benyújtva a »világgá menés« nélkülözhetetlen feltételét – így szólt:
Kérem a hordozómat!”
Dr. Ranschburg Jenő
Kapcsolódó linkek:
