Ahogy a címből kiderül, fárasztó napunk volt. Korán reggel kezdtük az előkészítéssel, aztán villanyszereléssel folytatódott. Elég nagy zajjal és kosszal is járt, ezért én egy idő után lementem sétálni Dorkával, hogy tudjon aludni. 1 órát sikerült is szundítania, de miután hazaértünk sem tudtam letenni a szerelés miatt, így a huncut csomag még 2 órát lógott a hátamon.
A munka végén kitakarítottunk gyorsan, aztán irány a Margitsziget. A gyönyörű időben további 2 órát sétáltunk, természetesen végig Tökmaggal a hátamon. Utoljára tavaly voltunk a szigeten, pont egy héttel a szülés előtt, de rég is volt...
Felfedeztünk egy érdekes sportot, amit (szerintünk nagyrészt külföldi) fiatalok játszottak: 2 csapat frizbivel passzolgat egymásnak. Kicsit amerikai focis abból a szempontból, ahogy megindul mindenki előre, védekeznek, és a frizbit próbálják előre juttatni, talán gól is van, ez nem derült ki nekünk :)
Megnéztük azt a kis állatkertet, el is felejtettem, hogy ott van. Tele volt egerészölyvökkel, kacsafélékkel, gólyákkal, volt egy nyuszi is, pár kisebb termetű ló, egy félelmetes réti sas, és sok-sok őzike. Mindent próbáltam Dorkának megmutatni, nézelődött is, talán észrevette őket.
A kocsihoz menet megkaptam a rég megérdemelt fagyimat, és haladt tovább a vándorcirkusz vásárolni. Ott Apára kötöttük Dorkát, mert én magamat is alig bírtam már vonszolni. Szállunk be a helyi bevásárló központ liftjébe, egyszer csak hallok egy női hangot, ahogy mondogatja: "Szia Dorka, hogy vagy, mi újság?". Hűha, mindketten felkaptuk a fejünket. És akkor megláttam az ismerős arcot, Boti anyukáját :)
Bevásároltunk, hazacuccoltunk, kipurcantunk...jó éjszakát!
A munka végén kitakarítottunk gyorsan, aztán irány a Margitsziget. A gyönyörű időben további 2 órát sétáltunk, természetesen végig Tökmaggal a hátamon. Utoljára tavaly voltunk a szigeten, pont egy héttel a szülés előtt, de rég is volt...
Felfedeztünk egy érdekes sportot, amit (szerintünk nagyrészt külföldi) fiatalok játszottak: 2 csapat frizbivel passzolgat egymásnak. Kicsit amerikai focis abból a szempontból, ahogy megindul mindenki előre, védekeznek, és a frizbit próbálják előre juttatni, talán gól is van, ez nem derült ki nekünk :)
Megnéztük azt a kis állatkertet, el is felejtettem, hogy ott van. Tele volt egerészölyvökkel, kacsafélékkel, gólyákkal, volt egy nyuszi is, pár kisebb termetű ló, egy félelmetes réti sas, és sok-sok őzike. Mindent próbáltam Dorkának megmutatni, nézelődött is, talán észrevette őket.
A kocsihoz menet megkaptam a rég megérdemelt fagyimat, és haladt tovább a vándorcirkusz vásárolni. Ott Apára kötöttük Dorkát, mert én magamat is alig bírtam már vonszolni. Szállunk be a helyi bevásárló központ liftjébe, egyszer csak hallok egy női hangot, ahogy mondogatja: "Szia Dorka, hogy vagy, mi újság?". Hűha, mindketten felkaptuk a fejünket. És akkor megláttam az ismerős arcot, Boti anyukáját :)
Bevásároltunk, hazacuccoltunk, kipurcantunk...jó éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése