279. Játszótér

Lassan 1 hete új játszótérre járunk, mert szép környezetben van, zárható, füves, gumiborítású, homokozós, mászókás, csúszdás, libikókás, több pad van a felnőtteknek, előtte van egy kút is, és így tovább. A társaság is "szimpatikusabb", kevesebb a cigicsikk, a kerületi őrség rendszeresen figyeli az arra őgyelgőket.

A többi gyerek legalább fél évvel idősebb, tehát a játszó gyerekek közül általában Dorka a legkisebb. És amennyire láttam, másoknak testvéreik is vannak. Vagyis teljesen kilógunk a sorból. De ez nem is baj. Egyrészt nagyon megnőtt mostanra a mozgás- és társaságigény, másrészt szoknunk is kell a gyerekközeget, mert jövő ősszel kezdődik a bölcsi.

Odasétálunk, Dorkát szabadon engedem, bedobálom a homokozós játékokat a közösbe, kiteszem a kis játékbabakocsit, szem elé pakolom az itatós poharat, és kezdődik a műszak. Az alapvető , hogy mindenki a másik játékára kíváncsi, tulajdonképpen miattuk visszük a sajátunkat.

Legutóbb ezt a csodamasinát tologatta Dorka :)

Eddig nem is voltak különleges események, a szokásos civakodások ezek szoktak lenni:

- miért vetted el a lapátomat?

- le akarok csúszni, de a kisbaba ott van!

- ez az én vödröm!

- várjál még, ne rombold össze a sütimet!

- ne gyere ide!

Ezekbe az összezördülésekbe nem nagyon szoktam beleavatkozni, persze ha balesetveszély van, akkor cselekszem. De alapvetően hagyom megoldódni maguktól.
Tegnap viszont újabb gond merült fel, két 2 éves körüli gyerek direkt többször is fellökte Dorkát, csak úgy. A kislány legalább szemből támadott, de a kisfiú sunyi módon hátulról taszította meg annyira, hogy meg is ijedt szegénykém. Ezt a fajta játékot már nem szeretem. Én is rászóltam az agresszívekre, az anyjuk is, de csak megtörtént a baj. Szerencsére nem fájt neki nagyon, és nem is sírt sokáig. Sőt. A kislány után ment még percekig, és amikor odaért hozzá, megsimogatta az arcát...