Tegnap kellett befizetni a bölcsiben az ebédpénzt. Dórival együtt mentem, hogy máshogy. Épp szünet van, gyerekek nincsenek, csak a vezetői szobához kellett menni, nem is látta a csoportszobákat, csak az előtérben volt pár dolog, de azonnal levette Dórit a lábáról a hely. Leült a kispadokhoz rajzolni, felült a hintalóra, és már rohant is volna be a füles mackó csoportba, mert megmutattam neki, melyik lesz az ő szobája. Volt nagy sírás, mikor kihoztam a bölcsiből, annyira maradni akart. Ezt így elsőre jó jelnek veszem.
Egyébként már jó ideje mesélek neki a bölcsiről, ő csillogó szemmel hallgatja, és sokszor mondja is, hogy "megyek. bölcsibe.". Arra a részre, hogy én dolgozni fogok, mindig nemet mond. Direkt nem fogalmazok úgy, hogy NEM leszek vele.
Gondolkoztam azon, hogy megpróbáljam-e leszoktatni a közös délutáni altatásról, mert könnyebb lenne neki a bölcsiben majd egyedül elaludni. De nincs hozzá szívem, nagyon bízom abban, hogy ott majd jó alaposan kijátssza magát, elfárad, illetve, hogy a sok gyerek együtt alvós látványa majd segít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése