Ma sikerült összehoznunk egy közös sétát Andrással és az anyukájával. A wekerlei Kós téren találkoztunk, nekem jó 20 perc volt odáig az út gyalog. Vittem kis sütikét, szalvétát, vizet, fényképezőt, biztos, ami biztos :)
Az idő nem volt éppen ideális, egyik pillanatban szépen sütött a nap, a következőben bolond szél fújt, még esett is. Azért próbáltuk jól érezni magunkat, hintáztunk, sütiztünk, nézelődtünk az érdekes házak között.
Történt egy nagyon aranyos dolog is. András kicsit nyűgös lett, ezért az anyukája kivette a babakocsiból, így pont egy magasságba kerültek a "fiatalok". Aztán Dorka egyszer csak kihúzta a kezét a batyuból, és megsimogatta Andrásét. Egy ideig simogatták egymás kezét, aztán Andrásnak olyan jó kedve lett, hogy vissza is lehetett tenni a babakocsiba.
Reméljük, egyre jobb lesz az idő, és Boti is hamarosan meggyógyul, így bővülhet a csapat :)
Az idő nem volt éppen ideális, egyik pillanatban szépen sütött a nap, a következőben bolond szél fújt, még esett is. Azért próbáltuk jól érezni magunkat, hintáztunk, sütiztünk, nézelődtünk az érdekes házak között.
Történt egy nagyon aranyos dolog is. András kicsit nyűgös lett, ezért az anyukája kivette a babakocsiból, így pont egy magasságba kerültek a "fiatalok". Aztán Dorka egyszer csak kihúzta a kezét a batyuból, és megsimogatta Andrásét. Egy ideig simogatták egymás kezét, aztán Andrásnak olyan jó kedve lett, hogy vissza is lehetett tenni a babakocsiba.
Reméljük, egyre jobb lesz az idő, és Boti is hamarosan meggyógyul, így bővülhet a csapat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése