szn

Lilypie Kids Birthday tickers

2009. május 5., kedd

213. A sötét oldal - alvóiskola 1.este

Ez megint egy problémaboncolós bejegyzés lesz. Mostanában nagyon elharapódzott az éjszakai kiságyban nem alvós helyzet. Nagyjából 1 hete hiába altatom el Dorkát, vagy rögtön felsír, ahogy letenném, vagy kb. 5 perc múlva felsír. Hiányzom neki, nem akar nélkülem aludni. Persze éjszaka, mikor az ember fáradt, nagyon kevés a türelem és az energia az órákig tartó macerához, ezért többször is inkább magam mellé tettem a nagyágyba és együtt aludtunk. De ez nem lehet tartós megoldás, mert így senki nem tud rajta kívül nyugodtan és kényelmesen aludni. Több anyukát is megkérdeztem, mi lehet a megoldás, aztán kiválasztottam egyet, amiről úgy gondolom, nálunk beválhat.
Tegnap este elkezdtem a hadjáratot. A fürdetés után jött a szopizás, de persze már ez sem kábító hatású, mint régen. Ott maradtam vele a kiságy melletti heverőn, egymás mellett feküdtünk, kicsit huncutkodott velem, aztán kb. fél óra múlva elaludt. Amikor már úgy láttam, elég mélyen alszik, betettem a kiságyba. Persze rögtön elkezdett sírni, felült, kezdhettem elölről az altatást. De nem vettem ki, lefektettem, leültem mellé a földre, és bedugtam hozzá a karomat. Mert ő úgy alszik el, hogy állandóan birizgálja az arcomat, a nyakamat, ebben az esetben a kezemet. Így is eltartott egy darabig, amíg újra elpilledt. Kivettem a kezemet és előbb csak vártam. Aztán megpróbáltam kisurranni, de az ajtón sem jutottam ki. Nem tudom, hogy, de már a kilépés gondolatára is felriad. Azért kimentem, vártam pár percet, de a sírás nem hagyott alább. Vettem egy nagy levegőt, visszamentem, újra mellé ültem a földre, és végre így már elaludt. Az egész procedúra 1,5 óráig tartott, elég fárasztó volt, mert fogalmam sem volt, meddig kell még ott ülnöm. Kimentem a szobájából, és hallottam, hogy még percenként úgy 5x felsírt, de csak pár másodpercre, vissza is aludt. Ez volt 21:45-kor.
A következő ébredés hajnali 4 órakor következett. Nem esett jól, elég hideg is van, bebugyoláltam magam a derekamnál a takaróval, és újra a kiságy mellé telepedtem. Ülve próbáltam tovább aludni, persze nem ment. Most sem sikerült elsőre lelépnem, fél óra hosszáig kellettem, aztán visszalopakodtam a saját ágyunkba.
Huhhh...

4 megjegyzés:

Lynaa írta...

Gratulálok! Csak így tovább!

Bertalan Barnabás blogja írta...

hát látom nálatok sem egyszerű az alvás...de csak megjavulnak egyszer! :-)

Zsóka írta...

na hallod, ez is durva!
én is abban bízom, egyszer megjavulnak! :) de érdekes, hogy szinte egyszerre lettek ilyen nagyon anyásak....

Anita írta...

ahogy egyszerre indulnak el egy páran :)