Az első Mikulással a munkahelyünkön találkozhattunk. Én csalódtam, alapvetően nem voltam megelégedve ezzel az ünnepséggel. Volt Mikulás, volt ajándék, csak az élmény hiányzott. Túl sokan voltunk, fotózni sem lehetett igazán. Nem részletezném tovább, a lényeg, hogy Dóriban egyáltalán nem hagyott nyomot ez a rendezvény.
Hétvégén összefutottunk egy városi Mikulással is a vásárban, de Dórit egyáltalán nem érdekelte, hiszen nem nagyon tudta hova tenni.
Aztán jött itthon is a Mikulás, amikor egyébként szokott, reggel ott találtuk a kis filccsizmában az ajándékokat. Dóri nagyon édesen, álmosan pakolászta ki, amit talált :)
Még ugyanezen a napon kora délután felhívott egy anyuka ismerősöm, hogy lebetegedtek a gyerekek, lenne-e kedvünk elmenni a közeli játszóházba egy zenés Mikulás programra. Sok idő nem volt a döntésre, csak reméltem, hogy jó lesz és Dórinak is tetszik majd. Nem nagyon volt időm felkészíteni erre Dórit, belevágtunk a közepébe. Még én sem jártam ezen a helyen, senkit sem ismertünk, úgyhogy volt egy kis bújás, sírdogálás az elején.
Úgy kezdődött, hogy megkerestük közösen a Mikulást, aki a fáradtságtól elszundikált az egyik kanapén. Aztán Mikulás-dalokkal felébresztették a gyerekek. Majd együtt mentünk vissza a játszószobába. A Mikulás gitárral énekelt, a néni pedig vele együtt énekelt, miközben rajzolt. Érdekes volt, mert egyszerre hallották a zenét, a szöveget és látták, hogyan alakul ki valami ütemre a táblán. Nagyjából 5 perc elég lett Dórinak a bemelegedéshez, onnantól pedig teljes odaadással vett részt az eseményekben, én pedig tudtam párat fotózni :)
Nagyjából 1 órás volt a műsor, kaptunk is ajándékot, alkottunk is, mindketten élveztük. Dóri összebarátkozott a Mikulás bácsival, így megtörtént, amire vártam :)
És a bölcsiben is járt a Mikulás, ott is készültek képek, de még nem láttam, ha majd érdemes a rendelésre, akkor valahogy közzéteszem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése