Szerdán történt. Valamiért nem akart a kicsi lány elaludni, éjfélig hurcolásztam a mei tai-ban, mire sikerült megnyugodnia. Hulla fáradtan ledőltem, egészen hajnali kettőig tudtam pihenni. Aztán hihetetlenül keserves sírásra rohantam oda, mai napig nem tudom, hogy mi lehetett a baj. Talán a banán, talán a foga, talán a lencse, amit én ebédeltem. Kb. egy óra hosszán át tartott a szenvedés, sírás, nem igazán tudtam segíteni, kiszívtam az orrát, ellenőriztem a pelenkát, adtam neki Osanitot az esetleges fogfájásra, megetettem. Majd kemény munkával kijött, aminek ki kellett jönnie, iszonyúan le is izzadt. Utána viszont már láttam rajta, hogy nincs más baj. Kivételesen átköltöztünk kettecskén a nagy ágyba, és én már elaludtam, ő még játszott a kacsával, és úgy hajnali négykor el is pilledt végre...és boldogan szunyáltunk egészen nyolcig...
2008. november 29., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése