Ma délelőtt merész döntést hoztam. Gyalog indultunk sétálni, mindenki a saját lábán. Azért a hátizsákban vittem a mei tai-t mentőövnek. És persze a motort is, Dorka már az ajtóban felpattant, így mentünk el egészen egy utcával arrébb :))))
Ott pedig összebarátkoztunk Kírával, az óriás schnauzer-drótszőrű német vizsla keverékkel. Aki ismeri ezeket a fajtákat, sejtheti, hogy nem egy tipikus bokáig érő játszópajtás. Sajnos Kírát nem tudtam lefotózni, de találtam képet erről a két típusról, bal oldalon a schauzer, jobbon pedig a német vizsla látható.
Nagyon kedves volt a gazdája, mert felajánlotta nekünk, hogy simogassuk meg Kírát. Szépen odaült mellénk ez a barátságos kutyus, úgyhogy még Dorka is meg tudta simogatni. Messziről imádja őket, de azért ennyire közelről, pláne hozzá képest ekkora állatot még nem szeretgetett. Most is többször megijedt, ha a kutya felé szaladt, de szerintem a mi helyzetünkben ez érthető. Nagyon örülnék, ha szeretné és nem félne az állatoktól.
Egy dolgot említett meg a gazdi: mindenképpen tanítsam meg Dorkának, hogy csak a gazda engedélyével mehet oda bármelyik kutyához. Mert emiatt van a sok félreértés, a kutyások iránti ellenszenv. Ha egy gyerek fakarddal hadonászva rohan egy kutya felé, akkor teljesen normális reakció lehet a kutya részéről, hogy nem fogadja kitörő örömmel a gyerkőcöt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése