216. Alvóiskola - 4. este + láz

Ezt a bejegyzést még a nappali alvással kezdem. Tulajdonképpen előző éjszaka közel 14 órát aludt a páciens, valószínűleg emiatt is, kimaradt, ill. kitolódott a napközbeni alvás egészen este 1/2 7-ig.
Akkor úgy fél órát aludt a kiságyban, utána felsírt, kivettem, és még rajtam szunyókált félálomban este 9-ig. Kénytelen voltam pelenkát cserélni, emiatt ébredt csak fel, sajnos.
Elvittem gyorsan vacsorázni, megfürdettük, de végig sírdogált, nagyon fáradt és nyűgös volt. Emiatt aztán az elalvás is nagyon nehezen sikerült, üvöltött, mint a sakál, verte magát a földhöz, szétszedte a kiságyban a berendezést. Énekeltem, de csak pillanatokra terelte el a figyelmét, a kezemet is csak ellökdöste. Aztán behajoltam a kiságyba, kb. 10x fektettem vissza normál helyzetbe, simogattam. Sokadszori megnyugvás és újabb ordítás után elfáradt annyira, hogy végre elaludt. Közel 1 óra hosszáig tartott, de emiatt a szenvedés miatt sokkal többnek tűnt...
Az éjszaka borzalmasan telt, hajnali 2-től 1 órán át toporzékolós sírás, rekedtségig üvöltés, nagy nehezen visszaaludt. Aztán 1/2 5-kor újabb sírva ébredés vmi kutya miatt, akkor az volt a baj, hogy nagyon felébredt, de szerencsére nem volt hangorkán, vergődés, fél óra árán visszaaludt. A következő kelés nagyjából 6-kor, átvittem magunkhoz, és már akkor éreztem, hogy a kis ujjai szokatlanul melegek. Aztán már közöttünk sem volt sehogy jó, sírt, megmértem, popsiban 38,2-t mértem. Kicsit visszaaludtunk, ébredéskor már 39 fok volt, de azóta szerencsére visszament 38-ra.
Így nemcsak, hogy szenvedünk a betegség miatt, ugrott a hétvégi egri kirándulás és a miskolci nagyszülők látogatása is :(

215. Alvóiskola - 3. este

Na most aztán túlfejlődtünk. Dorka egyszer csak fogta magát, vacsora és fürdés nélkül kómába esett. Betettem az ágyába, kicsit később fel is sírt. Gondoltam, akkor bepótoljuk az elmaradt dolgokat, erre újra elaludt az ölemben. Kivittem a konyhába, betettem az etetőszékbe vacsora címszóval. Ez lett belőle:

A fejlemények: hajnali 1-kor kelt fel, kapott szopit, levarázsoltam róla a cipzáros-kapucnis pulcsit, belebújtattam a hálózsákba, még elalvás előtt betettem a kiságyba, leültem mellé a földre, békát odatettem a szabad kezébe, és megvártam, míg elalszik. Úgy fél óráig tartott mindez, és egészen reggelig aludtunk tovább, mindenki a saját ágyában :)

214. Alvóiskola - 2.este

A tegnapi sikereken (?) felbuzdulva ma felsőbb osztályba léptünk:
- betettem az eddig sosem használt kispárnát az ágynemű készletből,
- és a mostanában nagy kedvenc plüssbékabábot
Fürdés, csupaszkodás, öltözködés, esti szopi, kicsi összebújás, és még a heverőn elalvás előtt betettem a kiságyba. Leültem a bérelt helyemre a rács másik oldalára, békát odatettem a jobb kezébe, bal foglalt az ujjszopi miatt. Meg is ragadta jó erősen, így nem a kezemet szorongatta, de azért ott kellett még maradnom. Viszont az egész altatás csak fél óráig tartott! Na jó, később is kezdtük, mert közbejött vmi, de én reménykedem :)
Mindenki kívánjon nekünk jó éjszakát! :)
.
.
.
.
.
ÁTALUDTUK AZ ÉJSZAKÁT!!! (egy éjszaka ugyan még nem jelent sokat, de hátha)

213. A sötét oldal - alvóiskola 1.este

Ez megint egy problémaboncolós bejegyzés lesz. Mostanában nagyon elharapódzott az éjszakai kiságyban nem alvós helyzet. Nagyjából 1 hete hiába altatom el Dorkát, vagy rögtön felsír, ahogy letenném, vagy kb. 5 perc múlva felsír. Hiányzom neki, nem akar nélkülem aludni. Persze éjszaka, mikor az ember fáradt, nagyon kevés a türelem és az energia az órákig tartó macerához, ezért többször is inkább magam mellé tettem a nagyágyba és együtt aludtunk. De ez nem lehet tartós megoldás, mert így senki nem tud rajta kívül nyugodtan és kényelmesen aludni. Több anyukát is megkérdeztem, mi lehet a megoldás, aztán kiválasztottam egyet, amiről úgy gondolom, nálunk beválhat.
Tegnap este elkezdtem a hadjáratot. A fürdetés után jött a szopizás, de persze már ez sem kábító hatású, mint régen. Ott maradtam vele a kiságy melletti heverőn, egymás mellett feküdtünk, kicsit huncutkodott velem, aztán kb. fél óra múlva elaludt. Amikor már úgy láttam, elég mélyen alszik, betettem a kiságyba. Persze rögtön elkezdett sírni, felült, kezdhettem elölről az altatást. De nem vettem ki, lefektettem, leültem mellé a földre, és bedugtam hozzá a karomat. Mert ő úgy alszik el, hogy állandóan birizgálja az arcomat, a nyakamat, ebben az esetben a kezemet. Így is eltartott egy darabig, amíg újra elpilledt. Kivettem a kezemet és előbb csak vártam. Aztán megpróbáltam kisurranni, de az ajtón sem jutottam ki. Nem tudom, hogy, de már a kilépés gondolatára is felriad. Azért kimentem, vártam pár percet, de a sírás nem hagyott alább. Vettem egy nagy levegőt, visszamentem, újra mellé ültem a földre, és végre így már elaludt. Az egész procedúra 1,5 óráig tartott, elég fárasztó volt, mert fogalmam sem volt, meddig kell még ott ülnöm. Kimentem a szobájából, és hallottam, hogy még percenként úgy 5x felsírt, de csak pár másodpercre, vissza is aludt. Ez volt 21:45-kor.
A következő ébredés hajnali 4 órakor következett. Nem esett jól, elég hideg is van, bebugyoláltam magam a derekamnál a takaróval, és újra a kiságy mellé telepedtem. Ülve próbáltam tovább aludni, persze nem ment. Most sem sikerült elsőre lelépnem, fél óra hosszáig kellettem, aztán visszalopakodtam a saját ágyunkba.
Huhhh...

212. Anyák napjára

"Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék tenéked,
Olyan szépet gondoltam ki,
Hogy elmondani nem lehet.
Nem találtam rá szavakat,
Még verset sem találtam,
Minden, amit elmondhatnék
Itt van egy szál virágban."

211. Harisnyás Pippi, fenevad és Vigyorex

210. Majális Gyarmatpusztán

A barátaink meghívtak minket Gyermely mellé majálisozni. A környék gyönyörű, az időjárás is megkönyörült rajtunk, Mátét is magunkkal vittük és mentünk. Plédet kiterítettük a félárnyékban, és szabadon engedtük a hurrikánt. Mindenre felkészültünk, végül is már a parkos sétákon is így pakolunk, annyi volt a különbség, hogy most az ebédet is meg kellett oldanunk a szabadban. Szerencsére a büfések segítőkészek voltak, és megmelegítették nekünk a babakaját. Minket pedig igazi, bográcsos pörkölttel kínáltak a barátok, nagyon jól esett, finom volt.

Amikor odaértünk, épp az erős emberek-verseny, a foci bajnokság, a pörköltfőző verseny zsűrizése és egy humorista műsora zajlott. Mindenhol jókedvű emberek, sok-sok ugri-bugri gyerek, körhinta, sörpadok, ami kell :)
Voltak még mazsorett kislányok, hastáncos hölgyek, Edda-gitáros minikoncert, gyerek-aerobic, szóval unatkozni nem lehetett. Apáék fociztak, a lányok babáztak. Babuci nagyon jól viselte a helyzetet, ami nem csoda, mert itthon is, amikor csak lehet, kint vagyunk a szabadban, társaságban. Sokan mosolyogva nézték messziről is, milyen lelkesen táncol szinte bármilyen zenére :)
Csak a hangerő volt zavaró az alvás miatt, de akkor elsétáltunk. Apa magára kötötte, és sikerült fél órácskát a 300 éves pacalosi tölgyek és Közép-Európa legnagyobb, 150 hektáros, éppen virágzó vadgesztenye erdejében szundítania.
Nagyon jól éreztük magunkat, reméljük, jövőre megvárhatjuk a köcsögverést és a diszkót is :)
Megmondom őszintén, hogy nem fotóztam, nem éreztem túl jól magam egészségileg, ahogy lenni szokott, elkaptam Picúrkától a kórságot. És ahhoz, hogy érzékeltetni tudjam az ottani hangulatot, egyfolytában járkálnom kellett volna a géppel. Azért összegyűjtöttem pár érdekességet, hátha más is kedvet kapna meglátogatni ezt a vidéket:
Gyermely község három dombon és a közöttük bemélyedő völgyekben terül el, szép kilátással a Gerecse hegyeire, sűrű erdőktől körülölelten. A hagyomány szerint Mátyás király is megszállt itt Budáról Tatára menet. A völgyekben található pincék jó minőségű gyermelyi fehér bort rejtenek.
Gyarmatpuszta Gyermelyhez tartozik. A vadak számára különösen kedvező összetételű erdőtársulás a megalapozója az itteni vadaskert jó hírének. Az eredetileg Sándor-Metternich birtok sokáig zárt kormány-vadászterület volt, ma a vadászturizmus egyik központja.
A vadregényes környezetben lévő, Paulina hercegnő által építtetett neogót stílusú kápolna rokokó oltára és faragott padjai Velencéből származnak. Itt temették el Sándor Móricot, a híres ˝Ördöglovast˝. A kápolna mögötti kriptában pedig – gazdájának akarata szerint – kedvenc lovát, Tatárt helyezték el.

A puszta a halastóval, kastéllyal, parkkal és a felettük sötétlő, fenyő borította Gyarmat-heggyel (340 m) a Gerecse egyik legfestőibb tája.
És ráadásként pár kép a gyarmatpusztai vadasparkról:






(forrás: www.gyermely.hu)

209. Megint nátha :(

Már tegnap előtt este gyanúsan szörcsögött Picúrka, aztán tegnap délután elkezdődött a túl sok tüsszentés, és sajnos igazam lett, újra itt a nátha.
Láza nincs, eszik rendesen, csak hát a kezelés sokat kivesz mindkettőnkből. A gyakorlott anyukáktól tanult, plédbe csavart gyereket kell naponta sokszor megerőszakolnom a tengervizes spray-vel, utána a porszívós orrszívóval, végül jön az orrcsepp. Ő persze teljes erőből tiltakozik, a hangját sem fogja vissza, én meg próbálok gyors és határozott lenni, miközben magam alá gyűröm a toporzékoló, egy szem gyerekemet. Mindig arra gondolok közben, hogy még mindig inkább ezerszer orrszívás, mint egyszer is fülszúrás. Ő pedig annyira belelovallja magát a küzdelembe, hogy utána percekig szipog még, és vigasztalhatom, amíg újra el nem kezd folyni az orra, és gyűrhetem magam alá megint...

208. Tegnapi képes összefoglaló

207. Arcfelismerő szoftver

El is felejtettem lejegyezni, mi történt vasárnap!

Hétvégente, amennyire lehetőség van rá, bejelentkezünk webkamerán keresztül, hogy a miskolci nagyszülők lássák élőben a legkisebb unokájukat, legalább monitoron.
Eleinte egyszerű volt a helyzet, mert Dorka meg sem moccant, könnyű volt megmutatni. Aztán elkezdett nyűgösködni, mert nem akart itt ülni az asztalnál olyan sokáig, ráadásul el akarta kapni a kamerát. Utána jött az a fázis, amikor meg azért nem volt annyira sikeres a bejelentkezés, mert itt cirkált fel-alá a lakásban, és ez a kis kamera nem hőkövetős, 50xes zoommal :)
És vasárnap volt az első alkalom, hogy rájött, arcot lát a monitoron, abban nem vagyok biztos, hogy fel is ismerte, de egyértelműen kommunikált, végig mosolygott, sikítozott, integetett, még levelet is írt :)
Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő fejlődési ugrás webkamera-ügyben :)

206. "Hinta, hinta, repül az égig a sok gyerek..."

205. Erdőben jártunk

204. Majdnem szülinap

Ma tizenegyedszerre jött el 25.-e. Tökmag azóta van itt, pocakon kívül. Azért örülnék, ha nem haladna ennyire gyorsan az idő. Persze annak is örülök, hogy milyen szépen fejlődik Pöttömke.

A ruhaméretek még mindig 86-osak, a súlya továbbra is 10 kg ruhában. Álldogál egész nap, jön-megy, meg nem áll, sikítozva teper az előszobában, élvezettel püföli a dudát a hintáján, felismeri a mondókákat, tolja be vacsorára rendszeresen a 2 üveg bébikaját. Pontosan tudja, mit jelent, ha azt mondom, nem szabad. Ilyenkor vagy rögtön eldobja, amit babrált, vagy kaján vigyorral visszanéz, és folytatja a rosszalkodást. Fürdéskor is nyughatatlan, locsolja szanaszét a vizet. Imádja a kisebb, kézben elférő figurákat, mint a törpike, víziló, kiskacsa, de mostanában az egyértelmű kedvenc a békakoma. (képeket később pótolom)
És vannak a napok, amikor csak az ölemben lenne jó, na olyankor nincs mászkálás. És vannak az éjszakák, amikor senki nem alszik, olyankor üvöltözés van, vigasztalhatatlanság...

203. Parki party képekben

202. Critical moms&dads&kids

Eljött a nap, én nagyon készültem lelkileg, de a rendezvény előtt 1 órával még nem tűnt úgy, hogy el tudunk menni. Mert persze ilyenkor alszik sokáig a gyerek, kakil időn túl, stb.

3/4 4-kor indultunk, 4-ig volt a gyülekező a Kodály köröndnél, sok esélyt nem láttam arra, hogy időben odaérünk. Aztán csak átsuhantunk a városon, útközben rengeteg beöltözött rohamrendőrt láttunk végig a Fiumei úton, ijesztő volt a látvány, nem is tudtuk mire vélni. Aztán 4 órára pont odaértünk a Bajza utcához, vártuk a hordozós tömeget, hogy csatlakozhassunk :)
Nem jöttek, így eléjük indultunk, közben leszólított egy anyuka, hogy megkérdezze, honnan is szereztem ezt a valamit a hátamon, amiben a gyerek van, mert ő is szeretne. Boldogan irányítottam a megfelelő helyekre :)
Aztán megláttuk Őket. Igen, hozzájuk tartozunk. Sajnos csak egy családot ismerek eddig személyesen, de elég sok arcot felismertem a mamami-ról. Amíg a biciklisek az Andrássy-n, mi pedig a járdán mentünk, nem is volt semmi gond. De sajnos azt kell mondjam, hogy a Városligeten belül már igencsak nem akartak tőlünk elférni. Értem én, hogy ez eredetileg egy biciklis rendezvény, de attól még a gyalogosoknak is joguk van közlekedni. Többször egy hajszálnyira húztak el mellettünk, amiért haragszom, mert a gyerek is ott volt szemmel láthatóan a hátamon. Aztán a Petőfi csarnoknál táboroztunk le, mi, mamamisok egy kupacban, gyerekekkel, néhány babakocsival, biciklivel. Örömmel láttam, hogy sokan szoptattak.
És a rendezvény csúcspontja, amikor 1/2 6-kor nagy csengőszó-koncert után felemelkedett a bicikli-erdő, pár babakocsi, és a mamami részéről a gyerkők.
Sajnos hazafelé ismét negatív tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak, a biciklisek nekünk jöttek, nem engedtek át az úttesten, átmentek a piroson (már nem a szervezett útlezárások alatt), szembejöttek velünk az egyirányú utcában.
A másik fontos dolog: amíg várakoztunk a bicikli-, babakocsi- és gyerekemelésre, Évi szólt pár kedves szót Katiról és a mamairól, és kis tapssal megünnepeltük a mamami 1. szülinapját. Persze az igazi köszönet az, hogy pörög az oldal, egyre több aktív taggal bővül, ismeretségek szövődnek, közös érdeklődésű anyukák összejönnek.
BOLDOG SZÜLINAPOT MAMAMI!
Fényképezőt nem vittünk, csak pár telefonos képünk van, de csaltam, tudtam, hogy mások is fotóznak, majd keresek még onnan is :)